Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

A vásárló lelke

Aki ezeket a shopokat tervezte, tökéletesen tisztában volt – akár tudományos forrásból, akár csupán a kereskedelmi tapasztalat alapján – az impulzív, azaz ötletszerű, nem tervezett vásárlások jelentőségével. Bizonyára mindannyian rendszeresen tapasztaljuk, hogy amikor kijövünk egy szupermarketből, kosarunkban jó néhány olyan árucikk van, amiről nem is gondoltuk, hogy meg fogjuk venni, amikor vásárolni indultunk. Egyes felmérések szerint a szupermarketben eladott áruknak több mint a fele impulzív vásárlási döntés eredményeként kerül a vásárlókhoz!

No persze, hogyne, a karácsony a szeretet ünnepe – de azért ne tagadjuk, hogy a vásárlásé is. Az ünnepre készülve egyre inkább előtérbe kerül fogyasztói énünk, melynek felderítése a lélektan fontos feladata. Hiszen az, hogy a különféle üzletekben miként viselkedünk és főleg miért, az nemcsak a boltosok életét, de a magunkét is erősen befolyásolja. Nézzük meg most közelebbről a nagy fogyasztólélektani kirakós játék néhány színes darabkáját!

A kényszeres vásárlás pszichológiája

Szerző: 

A tipikus jelenet a következő: a(z általában női) vásárlásfüggő személy szorong valami miatt – például kövérnek érzi, vagy egy párkapcsolati konfliktus miatt marcangolja magát. Feszültsége egyre fokozódik, ami mind jobban erősödő sóvárgással párosul. Sóvárog a vásárlás után, azon tevékenység után, amelyről azt gondolja – és korábban meg is tapasztalta –, hogy átmeneti gyógyírt jelent negatív érzéseire. Sőt, akár pozitív visszajelzéseket is kaphat. A boltokban az eladók kedvesen kínálgatják portékáikat, törődnek a vevővel, bókolnak neki, elhitetik vele, hogy minden jól áll neki.

Manapság mind több szakember tapasztalja, hogy egyes betegeinek vásárlási szokásaira a kontrollvesztés és a következmények belátásának képtelensége jellemző: rendszeresen ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy megvásároljanak valamit, annak ellenére, hogy tudják, nem szabadna ezt megtenniük. Az impulzív vásárlás kétségtelenül nem ritka jelenség: talán mindannyian átéltük már, hogy a pillanat hevében megveszünk egy izgalmasnak tűnő könyvet, egy szép cipőt, egy divatos fülbevalót, vagy kedvenc zenekarunk eddig még nem látott válogatásalbumát.

Varázsszőnyegen önmagunkhoz

A biblioterápia

A mesék és a mítoszok a világ minden táján gyógyító történetként szolgáltak a léleknek, a gyermekkor élményvilágában gyökerező tudattalan személyiségrészeket megszólítva járultak hozzá a lélek ápolásához. Ezek a szimbolikus történetek a tudatos tapasztalaton kívüli mélyebb rétegeket mozgatják meg, ott „hatnak”, ahol a lélektartalmak a színekkel, illatokkal, mozdulatokkal, hangokkal és fényekkel egybeforrnak. A régi kultúrák mesemondói a falu „lélekgondozói” voltak...

Mikor azt érezzük, megragadott minket egy vers vagy egy népdal, mikor nem tudunk letenni egy könyvet, de akkor is, mikor találónak érzünk egy-egy szólást, bölcsességet, érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy együtt legyünk az alkotással és egybeolvadjunk vele, hogy aztán a feldolgozás egy tudatosabb szintjén elengedjük és messzebbről is megvizsgáljuk, vajon miért hatott ily módon az adott mű...A valóság művészi eszközökkel való átformálása és visszatükrözése lehetőséget ad az eltávolodásra, ugyanakkor ebben a kreatív mezőben, a művel való folyamatos kommunikációban, a tudattalan és tudato

Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek

Cikkek: 

Júlia és Ágnes. Egy csodálatosan hegedülő testvérpár Kecskemétről. Ez persze önmagában még nem lenne túlzottan érdekes, hisz sok tehetséges zenész él közöttünk... Sós Ágnes rendező érdeklődését azonban felkeltette a két lány bensőséges kapcsolata, amihez zenei tehetségük az adalék – hegedűs kifejezéssel élve, a „lélek”. Történetük valójában húsz évvel ezelőtt kezdődött. Ágnes ötéves volt, amikor kétéves kishúga agydaganatban meghalt. Őt is Julinak hívták. Bár már sok év eltelt, Ágnes fájdalma soha nem enyhült…

 

Júlia és Ágnes. Egy csodálatosan hegedülő testvérpár Kecskemétről. Ez persze önmagában még nem lenne túlzottan érdekes, hisz sok tehetséges zenész él közöttünk... Sós Ágnes rendező érdeklődését azonban felkeltette a két lány bensőséges kapcsolata, amihez zenei tehetségük az adalék – hegedűs kifejezéssel élve, a „lélek”. Történetük valójában húsz évvel ezelőtt kezdődött. Ágnes ötéves volt, amikor kétéves kishúga agydaganatban meghalt. Őt is Julinak hívták.

Egy férfi illata

Vannak emberek, akik rendelkeznek azzal a telepatikusnak tűnő képességgel, hogy „ránézésre” megmondják valakiről: homoszexuális – azaz halálpontos „melegradarjuk” van. Tévedhetetlenül kiszúrják a tömegből a leszbikus nőket, illetve a meleg férfiakat.

Hogyan működik a melegradar? Sokáig azt hitték, egyszerűen gyakorlás eredménye. Az elmúlt évtized kutatásai azonban azt sugallják, hogy a jelenség bonyolultabb magyarázatot igényel. Úgy tűnik, az arcfelismerés és a bonyolult mintázatok azonosítása játssza benne a főszerepet, de az utóbbi időben kiderült, hogy a szagok is megkülönböztetik a szexuális identitást: a homo- és heteroszexuálisok a nekik megfelelő partner testszagát kedvelik.

Igen, valóban vannak feszülő pólóban és nadrágban flangáló fiúcskák, szőkített és vasalt hajjal, szedett szemöldökkel, diszkrét(nek vélt) alapozóval. Akkor is gyanakodhatsz, ha mély hangú, tüsihajú, kockás flanelinget viselő lányok isszák a sörüket a szomszéd asztalnál. Lerí róluk, hogy nem a férfinem kedvelői.

A kurkászástól a Facebook Like-ig

Szerző: 

A csoporthoz való tartozás igénye az emberi lélek mélyén gyökeredzik. Kapcsolataink kezelésére sokáig nem létezett jobb módszer a notesznél, majd a mobiltelefon memóriájánál. Tíz évvel ezelőttig az érettségi találkozók olyan szociális cirkusznak számítottak, ahol az ember egyik ámulatból a másikba esett: „Tényleg elvette feleségül?”, „Hová, Lichtensteinbe?”, „Hű, és mikor szabadul?” – záporoztak a kérdések a boldogságtól sugárzó beavatottak felé. Manapság azonban egy ötéves találkozón az emberek csak sokat sejtetően bólogatnak: „Tudom, lájkoltam is már a képeit a fészen”.

 

 

A fajok túlélésért folytatott harcában azok az élőlények tettek szert előnyre, amelyek képesek voltak mind nagyobb csoportokat létrehozni, s a tagok együttműködtek közös céljaik megvalósításában. Ennek megfelelően a tetemes evolúciós előnyt jelentő szociális ösztön olyan fejlődéstörténeti korból származik, amikor a homo sapienssé válásnak még a közelében sem jártunk.

Marshmallow teszt – újrajátszva

Most egyet, vagy később kettőt
Szerző: 

A stanfordi egyetem kutatói a hatvanas években végezték el először a „marshmellow tesztet”, aztán18 évig nyomon követték a kísérletben részt vevő gyerekek életét, s megállapították: azok a gyerekek, akiknek megvolt a képességük, hogy kivárják a második cukorkát, sikeresebbek voltak az iskolában, boldogabbak, elfogadottabbak az életben.Dr. David Walsh, aki nemrégiben megismételte az eredeti kísérletet, Nem című könyvében a szülői „nemet”mondani tudás fontosságát hangsúlyozza. Az ő kísérlete nem arra irányul elsősorban, hogy megmondja, mit jelent, ha egy gyerek megeszi a pillecukrot, vagy, hogy megjósolja, ezek közül a gyerekek közül ki milyen felnőtt lesz. Célja az volt, hogy megmutassa a szülőknek: tudnák a gyerekeket több önfegyelemre tanítani, s rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy a nemet mondás képessége kulcsfontosságú a sikerességhez.

A kísérlet egyszerű. Négyéves gyerekeknek kínálnak választási lehetőséget: megehetik azonnal a kapott egy kocka pillecukrot, de ha várnak vele 15 percig – vagyis addig, amíg a kísérletvezető visszajön –, akkor kettőt kapnak. A „jellempróbáló” kísérletet először a hatvanas években végezte el Walter Michael, a Stanford Egyetem professzora, majd azóta mások máshol többször megismételték, legutóbb dr. David Walsh. Az ő vizsgálatának videóképei vannak fönt az interneten, bárki megnézheti őket a YouTube-on (Marshmallow Test) – nem fog csalatkozni bennük.

Hogyan lehetnénk boldogabbak? 3.rész

Szerző: 

A család légkörének melege, az apai erő és az anyai érzelem hozza létre bennünk a kapcsolatok fontosságának felismerését, a vágyat az ilyenfajta együttlét iránt. A szülői fészektől a barátságokon át a kiscsoportokig, a „csapat-tagság” odatartozás-élményéig, majd a saját párválasztásig halad a természetes fejlődés – az óvodától az iskolákon át a felnőtt „társulásokig”. Az érzelmi szövetségen alapuló társulások (informális kötelékek) és a formális (munkahelyi, hivatalos) kapcsolatok hálózatában, mint társas védőhálóban zajlik életünk, s ez a hálózat megvéd, segít, biztonságot ígér – és optimális esetben ad is – nekünk

Angyal András magyar származású amerikai lélekgyógyász alkotta az ún. szükségeltségi szükséglet fogalmát. A furcsa kifejezés bölcs üzenete: ha van valakid, akinek te vagy a legfontosabb, és kivételesen nagy szüksége van rád, akkor ez köt az élethez, és boldoggá tesz lényed fontosságának tudata. Süle Ferenc magyar pszichoterapeuta írta le a „van valakim” effektust, amely a bibliai Bethesda-példázatból ismert „nincs emberem” helyzetet is megidézi.

„A kiálló szöget be kell verni”

Beszélgetés Indries Krisztiánnal
Szerző: 

A tanszék, ahol két évig dolgoztam, pszichoanalitikus tanszék volt. Érdekes volt megfigyelni, hogyan próbálták beleágyazni a saját kultúrájukba a nyugati pszichoanalízis eredményeit. Az ödipális konfliktust náluk Adzsaszeracu herceg története jeleníti meg, bár itt inkább az anyagyilkosság áll a középpontban. Nemcsak az érzelmekhez viszonyulnak másként, hanem a szexualitáshoz is. Csakhogy míg legbelső érzelmeik elmondhatatlanok, addig a szexualitást sokkal kevésbé tartják kontroll alatt, mint mi. Ezért érthetetlenek számukra a káromkodásaink. 

A nyugati kultúra egyik központi gondolata az individuum, az egyén különlegessége. A japánok leghíresebb mondásának értelme viszont az, nem szabad eltűrni, hogy valaki kilógjon a sorból. Ha Japánba utaznánk, nemcsak ettől  éreznénk úgy, kicsúszott a lábunk alól a talaj, hanem attól is, hogy nem értenénk a metakommunikáció kifinomult jelzéseit. És akkor még a zavarba ejtő kulturális különbségekről nem is beszéltünk. Mert csámcsogni lehet, sőt szellenteni is. Azt viszont senkinek sem ajánlhatjuk, hogy társaságban kifújja az orrát.

Chips? - Csillogó mellkas, feszülő tanga

Férfi sztriptíz, avagy mi kell a nőnek?

Mire hívja fel a figyelmet a Chippendale-jelenség? Arra, hogy mi – nők és férfiak – jobban hasonlítunk egymásra, mint amennyire különbözünk. Ha jellemzővé válik a szingli nő a társadalomban, megjelenik hamar a metroszexuális férfi. Ha az egyik fél kevesebb törődést, intimitást ad a másiknak, a hiányt egy külső kapcsolat pótolhatja. A férfi gyakran hivatkozik a nő szülés utáni megváltozott alakjára, mint ami kevésbé felel meg a férfimagazinok „hónap lánya” fotósorozatán ábrázoltaknak, míg a férfi ilyen biológiai feladatok nélkül is képes jelentős alakváltozásra. S ha a férfi vágyait a számítógép képei útján éli ki, partnere is virtuális vagy hús-vér kapcsolatot keres…

 

Korábban a férfiak kizárólagos jogot formáltak a kívánatos női test definiálására. A nőt, mint a férfi vágyának tárgyát mutatták be a médiában – ám újabban a kockahasú macsók is egyre inkább feltűnnek a színen. Sokan ezt negatív jelenségként értelmezik, s a kultúra szexualizálódását látják benne. A másik oldal azonban inkább a vágy demokratizálódását s a női szexualitás felszabadítását, kiteljesedését hangsúlyozza – azt, hogy a nők részéről is van igény az esztétikus férfitestek látványára.

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára