Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Nem létező ismerősök

A mai világban, ahol a szoros, együtt élő közösségek már jó ideje felbomlottak – hiszen már nem feltételei a túlélésnek, mint az őskorban, – és az emberek néhány fős családokban, vagy éppen magányosan élnek, itt állunk a kőkorszakból örökölt lelkünkkel. Azokkal a pszichés reflexekkel, amelyek azt sugallják, hogy a közösségből kiszakítva élni rossz és szorongató; az embernek a lelki nyugalomhoz, biztonságérzethez társas kapcsolatokra van szüksége.

Mindannyiunknak jó néhány közeli ismerőse van: nemcsak a nevüket és a foglalkozásukat tudjuk, hanem azt is, hogy ki a párjuk, hány gyereket nevelnek, hol voltak nyaralni, minek örülnek, és mi az, ami éppen bántja őket. Közülük azonban sokakat csak mi ismerünk, nekik még arról sincs tudomásuk, hogy mi a világon vagyunk.

Jobb félni, mint megijedni?

– avagy mire kellenek nekünk az összeesküvés-elméletek?
Szerző: 

A szeptember 11-i merényletek mögött nem muszlim szélsőségesek és Oszama Bin Laden, hanem az amerikai kormány állt, amely ezt ürügyként kívánta felhasználni arra, hogy jövedelmező háborúba kezdjen Közel-Keleten… Csupán egy példa az elmúlt évtizedek nagy hatású és széles körben elterjedt összeesküvés-elméleteiből. A szkeptikus laikusok és a téma kutatói számára a fő kérdések régóta változatlanok: miért hiszünk ilyen elméletekben, mi „hasznunk” származik belőlük?

 

Az összeesküvés-elméletek mindannyiunk számára folyamatos kísértést jelentenek. Ennek alapján valóban érdemes feltenni a kérdést: milyen gyakorlati vagy pszichológiai hasznot húzhatunk belőlük? Egyrészt „jobb félni, mint megijedni” – az egészséges gyanakvás az emberi túlélés egyik záloga. Gyakran nehezen vonható meg az ésszerű gyanakvás és az ésszerűtlen, hisztérikus félelem közötti logikai határ.

Kudarc és siker között

Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

 

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Teljesítmény és szorgalom

Társadalmunk elvileg nagyra értékeli a küzdeni tudást, s lépten-nyomon hajtogatjuk gyerekeinknek, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A valóságban azonban mintha nem egészen ez lenne a helyzet. 

Lépten-nyomon hajtogatjuk gyerekeinknek, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A valóságban azonban mintha nem egészen ez lenne a helyzet...

Magánymentes otthonok

Világszerte terjed egy új lakhatási forma: a közösségi otthon. 

Az angolul co-livingnek vagy co-housingnak nevezett megoldás lényege, hogy egy lakóközösség tagjai egy lakásban – vagy akár egy egész, rendelkezésükre álló épületben – közösen használnak bizonyos helyiségeket, például a konyhát és a nappalit, de azért saját, külön hálószobájuk és fürdőszobájuk van.

Kell-e különórára járnia, ha nem akar?

Egy kutatás szerint 21 pontos különbség is létrejöhet a fiatalok IQ-jában a kamaszkor kezdete és vége között. Ezzel megdőlni látszik az a régóta uralkodó feltételezés, miszerint az intelligenciánk – az esetleges időskori hanyatlástól eltekintve – csak kevés változást mutat életünk folyamán. 

„Felnőttkorodban majd hálás leszel nekem ezért” – hangzik gyakran a válasz, amikor a serdülő kiböki, hogy nem szeretne zeneórára, edzésre vagy különtanárhoz járni.

A gyengék ereje

A kisebbségi befolyásolás pszichológiája

A kisebbségek sok esetben nem is igazán abban sikeresek, hogy meggyőzik a többséget a saját igazukról, hanem privát, rejtett, kevésbé direkt hatásokat váltanak ki. 

Az emberek egész egyszerűen elfelejtik, hogy ami ma dominánsnak és normálisnak számít, kicsivel korábban még a kisebbség deviánsnak tekintett véleménye volt. 

Felnőtté válni nehéz – de nem lehetetlen

Szerző: 

A kapuzárási pánikról már mindenki hallott, rengeteg film, cikk stb. foglalkozott a témával, ám nem ez az egyetlen válság, amit életünk során átélünk. A kapunyitási és kapuzárási pánik alapvetően ugyanabból a problémából ered: mindkettő jelentős életváltozást jelent - fejti ki Alexandra Robbins és Abby Wilner, akik először írták le a "kapunyitási pánik" jelenségét 2001-ben megjelent Quarterlife Crisis című könyvükben.

A kapuzárási pánikról már mindenki hallott, rengeteg film, cikk foglalkozott a témával, ám nem ez az egyetlen válság, amit életünk során átélünk. A kapunyitási és kapuzárási pánik alapvetően ugyanabból a problémából ered: mindkettő jelentős életváltozást jelent. A „kapuzáró” elmélkedni kezd múltjáról, hogy azt az életet éli-e, amit gyermekként elképzelt, közben realizálja azt, hogy az idő igencsak telik felette. Ezzel szemben a „kapunyitó” személyre új döntések, újabb felelősségek várnak, a jövő pedig nem kiszámítható.

Tanuljunk vitázni!

Szerző: 

Mire jó a vitázás és egyáltalán mi fán terem a jó vita? Életünk során rengeteg szócsatát vívunk, s bár sokaknak egymás meggyalázása jut eszébe róla, a vita igenis produktív tud lenni – és nemcsak a feszültség levezetése céljából.  

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára