Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Nem létező ismerősök

A mai világban, ahol a szoros, együtt élő közösségek már jó ideje felbomlottak – hiszen már nem feltételei a túlélésnek, mint az őskorban, – és az emberek néhány fős családokban, vagy éppen magányosan élnek, itt állunk a kőkorszakból örökölt lelkünkkel. Azokkal a pszichés reflexekkel, amelyek azt sugallják, hogy a közösségből kiszakítva élni rossz és szorongató; az embernek a lelki nyugalomhoz, biztonságérzethez társas kapcsolatokra van szüksége.

Mindannyiunknak jó néhány közeli ismerőse van: nemcsak a nevüket és a foglalkozásukat tudjuk, hanem azt is, hogy ki a párjuk, hány gyereket nevelnek, hol voltak nyaralni, minek örülnek, és mi az, ami éppen bántja őket. Közülük azonban sokakat csak mi ismerünk, nekik még arról sincs tudomásuk, hogy mi a világon vagyunk.

Jobb félni, mint megijedni?

– avagy mire kellenek nekünk az összeesküvés-elméletek?
Szerző: 

A szeptember 11-i merényletek mögött nem muszlim szélsőségesek és Oszama Bin Laden, hanem az amerikai kormány állt, amely ezt ürügyként kívánta felhasználni arra, hogy jövedelmező háborúba kezdjen Közel-Keleten… Csupán egy példa az elmúlt évtizedek nagy hatású és széles körben elterjedt összeesküvés-elméleteiből. A szkeptikus laikusok és a téma kutatói számára a fő kérdések régóta változatlanok: miért hiszünk ilyen elméletekben, mi „hasznunk” származik belőlük?

 

Az összeesküvés-elméletek mindannyiunk számára folyamatos kísértést jelentenek. Ennek alapján valóban érdemes feltenni a kérdést: milyen gyakorlati vagy pszichológiai hasznot húzhatunk belőlük? Egyrészt „jobb félni, mint megijedni” – az egészséges gyanakvás az emberi túlélés egyik záloga. Gyakran nehezen vonható meg az ésszerű gyanakvás és az ésszerűtlen, hisztérikus félelem közötti logikai határ.

Jobb anyagi-társadalmi helyzet – sikeresebb gyógyulás?

Az orvossal való együtt működés hiánya és ennek következményei jelentős anyagi terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerre és ezzel együtt a közösségre. 

Felmérések támasztják alá, hogy az alacsonyabb szociális státuszúak egészségi állapota és gyógyulási esélye kedvezőtlenebb az előnyösebb társadalmi helyzetben lévőkénél.

Félkatonai szervezet?

Sok cég előszeretettel és büszkén látja el saját munkakultúráját, belső szigorát a „félkatonai szervezet” címkével. De milyen esetekben használják ezt? És milyen a félkatonai kultúra valójában? E cikk szerzője fiatalon maga is megjárta a sorkatonaságot, s ha ezt nem is önként tette, szervezetfejlesztőként merít belőle tanulságokat. 

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk” – mantrázzák némely cégnél a vezetők, aztán megpróbálkoznak maguk a fejlesztőtréningről korábban elkéredzkedni. A vezetők azt hiszik, hogy a felelősségvállalást pusztán szigorral ki tudják kényszeríteni.

Miben segíthetnek a cuki nyuszik?

A cukiság korában élünk. Szinte nincs olyan internethasználó, aki ne látna rendszeresen videókat vicces, szeretnivaló állatokról. Van, aki azt állítja, idegesíti az ezredik mókás cica, amelyik elvéti az ugrást és beesik a kanapé mögé. Van, aki szereti ezeket a jeleneteket. És van, aki nem meri bevallani, hogy szereti… Mit adnak nekünk a látszólag teljesen értelmetlen, cuki állatos videók? 

A cuki állatokat bemutató videók és fényképek egyik legnagyobb jótéteménye, hogy megnevettetnek, de legalábbis mosolyra késztetnek bennünket. Mégpedig gyorsan, hatékonyan, mindenféle előkészület és kulturális korlát nélkül. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nevetés azonnal és ellenállhatatlan erővel képes megváltoztatni az ember hangulatát. Ha szomorúak vagyunk, a nevetés kiragad a mindig egyhelyben forgó gondolatok köréből, megtöri a rosszkedv burkát, melybe bezárkóztunk.

Tanácsadás: hivatal vagy hivatás?

Szervezetfejlesztőként több olyan ügyfelem akad, aki maga is tanácsadó. Orvosok, ügyvédek, oktatók-tanárok, könyvelők. Jellemző rájuk, hogy imádják, amit csinálnak, ugyanakkor (és éppen ezért) túlterheltek is. Noha pénzért dolgoznak, mégsem üzletként fogják fel azt, amiből élnek. Mi lehet a háttérben? 

A tanácsadói munkát nem hivatalnak és nem is huszonnégy órán át tartó hivatásnak kell felfogni, hanem professziónak.

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára