Tanácsok

Kérjem? Ne kérjem?

Hogyan kalkulálhatjuk pénzügyi döntéseink pszichológiai kockázatát és hasznát? A kérdés különösen aktuális most, hiszen a kölcsön-átrendezés kapcsán sokakban felmerül egy újabb eladósodás lehetősége (akár rokonok, ismerősök felé) a régi mellé vagy éppen azt kiváltandó, a régi helyett. A vásárlás, illetve általában a gazdasági döntés pszichológiai kockázatán a pszichológusok többnyire azt értik, hogy bár gazdasági értelemben lehet kedvező egy adott döntés kimenetele, valamilyen módon mégis szemben állhat személyes identitásunkkal vagyis feszültséget okoz, s ennek megszüntetésére, az egyensúly helyreállítására késztetést érzünk.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Az egészséglélektan elsőként mutatott rá arra, hogy az optimizmus és az egészségállapot között szorosabb az összefüggés, mint a dohányzás és a tüdőrák között. A Harvard Egyetem munkatársai végzett diplomásokkal folytattak követéses vizsgálatot. A fiatalokat két csoportra osztották: pesszimistákra és optimistákra, s azt állapították meg, hogy a diplomaszerzést követően egészségi állapotukban 40-45 éves korukra érik el azt a jelentős különbséget, amiért (a sok befolyásoló tényező ellenére) alapvetően a beállítódásuk tehető felelőssé. A pesszimisták egészségi állapota ugyanis ekkorra – testi és lelki tekintetben – optimista társaikéhoz képest erősen leromlik.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Amiért erőnket, időnket, képességeinket adtuk, és az meghozta a „bevetés” eredményét, rögvest örömérzést szül. Ami viszont befektetés nélkül az ölünkbe pottyan, az nem lesz igazán a „miénk” – tulajdonunk lesz ugyan, de nem lesz lelkünk része, nem válik életünk fontos darabjává. A vásárolt villa vagy a maga építette kis ház öröme között határtalan távolság van, pedig mindkettő örömforrás.  Mindnyájan átéljük a megküzdött dolgok elérésének örömét – a sikeres sportteljesítménytől kezdve a vizsga eredményén át a megszerzett, elért dolgok feletti örömig, ám ez legfőképp az emberi kapcsolatok lélekmelegítő közegében képes hatni.

Az írás gyógyít

Ha bánat ül a lelkünkön, sokszor már az is segít, ha elpanaszolhatjuk valakinek. Ha van, aki meghallat, úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Azzal, hogy kimondtuk a problémáinkat, kívülre helyeztük, már nem nyom annyira belülről, és jobban rálátunk a lényegre.

A válságból a kiút az együttműködés erősödése lesz

Azt tapasztalom, hogy sokakból hiányzik a bajokkal való pozitív szembenézés, és kicsi a megküzdési repertoár. De ismerek vállalatvezetőt is, aki azt mondja: nem tudom még, hogy jövünk ki a bajból, s ha nem sikerül, nem tudom azt sem, milyen munkát kell elvállalnom, de azt tudom, hogy lesz munkám. Láthatólag nem zavarja, ha „alacsonyabb” munkát kell vállalnia. Egyelőre persze ilyen veszély nem fenyegeti, de sokkal bátrabban és szabadabban tud döntéseket hozni, aki ilyen attitűddel viszonyul jövőjéhez. Vannak persze, akik elmenekülnek a problémák elől, vagy igyekszenek róluk nem tudomást venni. Mások problémamegoldó attitűddel közelednek hozzájuk, s keményen küzdenek. Természetesen nekik van nagyobb esélyük a sikerre. Sőt: csak nekik van esélyük.

Tartalom átvétel