A Montreal Egyetem kutatói arra keresték a választ, vajon mi vesz rá egy tinit arra, hogy váratlanul otthagyja az iskolát, és arra a meglepő válaszra jutottak, hogy lényegében bármilyen stresszes esemény kiválthatja ezt a döntést.
A családban, a közösségben folyamatos, kölcsönös egymásra hatásban és egymásrautaltságban élünk. Mindannyiunk élete befolyásolja a többiekét – és mindannyiunknak van véleménye, leginkább a többiekről.
Anyu hogyan morcos, apu hogyan szigorú, a hugi hogyan nyafka, mi pedig jók vagyunk. Általában jól látjuk mások hibáit, tévedéseit, a magunkéit pedig alig-alig vesszük észre. A jól működő családok megtanítják a családtagokat, hogy észrevegyék saját hozzájárulásukat a helyzetek létrehozásához – személyes útmutatás, nem pedig ismételt példabeszédek révén.
Az emberek időnként szeretik megtakarítani a gondolkodást: ha nem muszáj, nem kezdik el önerőből elemezni és értékelni, amit látnak-hallanak, inkább megvárják, hogyan reagálnak mások, mit csinál a csoport, amelynek ők is a tagjai, és az egyszerűség kedvéért ahhoz igazodnak.
A közösséggel egy hullámhosszon lenni megnyugtató, kilógni viszont kínos, mert ez az elszigetelődés előszobája.
A bizonyítványosztás sok gyerek és szülő számára szorongással, feszültséggel terhes időszak.
A kisdiákok többsége érdeklődéssel vegyes izgalommal megy az évnyitóra, és büszke arra, hogy végre ő is iskolás lett.
„Amikor megéreztem az irodaház-szagot, és megpillantottam az öntudatosan járkáló, ambiciózus 30-as fiúkat és lányokat, konkrétan elkapott egy pánikroham. Úgy éreztem, belehalnék, ha nekem még egyszer egy ilyen helyen kellene dolgoznom. Elég volt.”
Nem szeretném, ha a halálos ágyamon a legfontosabb dolog, amire emlékezhetek, egy céges számviteli projekt lenne…
Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk őket. A jelenség természetesen evolúciós tőről fakad, és elsősorban az utód túlélését szolgálja.
Az aranyos babaarc befolyással lehet ítélőképességünkre, preferenciáinkra, agyi működésünkre, első benyomásainkra, párválasztásunkra, de akár vásárlási szokásainkra is.
A megfázás sosem kellemes, ám egy nemrégiben készült vizsgálat szerint azok számára, akik magányosak, különösen nehéz átvészelni ezt az időszakot.
Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel. Látod magad előtt szenvedni az embert, akit tisztelsz, akit szeretsz. Megérted a problémáját, átéled a kínját. Mégis kellemetlenül érzed magad. Nem azért, mert nem akarsz neki segíteni, vagy mert teher lenne neked a mások baja. Egyszerűen csak azért, mert nem tudod: mit is mondhatnál? Hol találd meg azokat a szavakat, amelyek gyógyítanák megsebzett lelkét? Egyáltalán vannak-e ilyen szavak? Milyen irányba indulj el? Milyen hibát ne kövess el?
Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel.
Vezetés közben a telefon-kihangosító használata ugyanannyira elterelheti a figyelmet és ugyanolyan veszélyes lehet, mint a kézi készülék.
