Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk őket. A jelenség természetesen evolúciós tőről fakad, és elsősorban az utód túlélését szolgálja.
Az aranyos babaarc befolyással lehet ítélőképességünkre, preferenciáinkra, agyi működésünkre, első benyomásainkra, párválasztásunkra, de akár vásárlási szokásainkra is.
A megfázás sosem kellemes, ám egy nemrégiben készült vizsgálat szerint azok számára, akik magányosak, különösen nehéz átvészelni ezt az időszakot.
Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel. Látod magad előtt szenvedni az embert, akit tisztelsz, akit szeretsz. Megérted a problémáját, átéled a kínját. Mégis kellemetlenül érzed magad. Nem azért, mert nem akarsz neki segíteni, vagy mert teher lenne neked a mások baja. Egyszerűen csak azért, mert nem tudod: mit is mondhatnál? Hol találd meg azokat a szavakat, amelyek gyógyítanák megsebzett lelkét? Egyáltalán vannak-e ilyen szavak? Milyen irányba indulj el? Milyen hibát ne kövess el?
Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel.
Vezetés közben a telefon-kihangosító használata ugyanannyira elterelheti a figyelmet és ugyanolyan veszélyes lehet, mint a kézi készülék.
Azok a fiatalok, akik sok időt töltenek a közösségi oldalakon, általában elszigeteltebbek a többieknél – erre a megállapításra jutott a Pittsburgh Egyetem Média, Technológia és Egészség Kutató Központjának kutatása. Ironikus módon tehát minél többet használja valaki ezeket az oldalakat, melyek elvileg a kapcsolattartást megkönnyítésére születtek, annál magányosabbá válik.
A munkahelyeken naponta kollégák tucatjai küzdenek meg ugyanazokért a dolgokért: fizetésemelés, bizonyos kiváltságok, promóció, bónusz, elismerés.
Az emberek szeretik a saját szelfijüket, de már kevésbé lelkesek, ha mások önarcképeit kell nézegetniük – derül ki a Google kutatásából.
Tegye fel a kezét, aki nem szeretne okosnak, szépnek és kompetensnek tűnni önmaga és mások előtt! Ha az Ön kezei változatlanul az újság lapjain pihennek, akkor bátran kijelentheti, hogy ebben bizony megegyezik az emberek többségével.
A kutatások szerint nemcsak hogy ilyen képet szeretnénk felépíteni magunkról, de ha egyszer sikerült, sok mindenre képesek vagyunk, hogy ezt (és a vele járó jó érzést) megőrizzük. Akár olyan áron is, hogy hamis pozitív visszajelzéseket építünk be az énképünkbe, és az igazi teljesítményünkről való negatív visszajelzéseket lehetőleg mindenáron elkerüljük.
A közösségi média egyre tökéletesebbre optimalizálja algoritmusait, ami azt jelenti, hogy egyre személyre szabottabb tereket hoz létre az egyes felhasználók számára, és így leginkább csak azt jeleníti meg, amit azok hallani akarnak. Ezek a buborékok (filter bubble) kényelmesek, de veszélyeket is rejthetnek magukban: polarizálódó politikai véleményeket vagy torzult valóságérzékelést.
Az emberekben van egy alapvető késztetés arra, hogy olyanokkal vegyék körül magukat, akik egyetértenek velük. A közösségi média vezető platformjai pontosan ismerik ezt az igényt, és reagálnak is rá, szűrő algoritmusok formájában. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő tartalmakat perszonalizálják, vagyis személyre szabják, megpróbálva kitalálni a felhasználó preferenciáit...Leggyakrabban a Facebookot említik példaként. Az oldal beépített algoritmusa megpróbálja „letapogatni” a felhasználók érdeklődését, és a tartalmakat azok relevancia-értéke alapján kínálják fel.
