Jelenlegi hely

Szociálpszichológia

Új ember a munkahelyen

Szerző: 

Szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig?

Meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban?

Elszenvedni az előítéletet

Amerikában még alig néhány évtizeddel ezelőtt afroamerikai személyek nem tudták úgy betenni a lábukat bármilyen helyre, az iskolától a fodrászatig, hogy ne kellett volna attól rettegniük, hogy valamilyen megaláztatás vagy akár atrocitás éri őket. 

Azon csoportok tagjai, akiket a környezetük vagy a többségi társadalom előítélete vesz körbe, kénytelenek valahogyan reagálni előbb-utóbb, valamilyen viszonyt kialakítani környezetükkel, válaszként az őket érő igazságtalan bánásmódra, negatív elvárásokra, hátrányos megkülönböztetésre. A különféle reakciók sora hosszúra nyúlik: az ember visszahúzódhat, retteghet vagy visszaüthet. Allport Az előítélet című könyvében sorra veszi a lehetséges reakciókat.

Az odatartozás megtagadása

Mikor jó az anyós?

Szerző: 

Csak a pszichiátereket és a kövér embereket kezeli a szóbeszéd olyan mostohán, mint az anyósokat – jegyzi meg tréfásan  az első jelentős anyóskutatást összegző könyvről írt ismertetőjében Sussman. Magyarországon valószínűleg alig van olyan ember, aki életében ne hallott volna legalább egy anyósviccet. Sőt nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában hasonló a helyzet. Ha egy könyvtár katalógusában rákeresünk az „anyós” szóra, a  találatok többsége (ha nem az összes) jó eséllyel anyósvicc-gyűjtemény, anyósokról szóló anekdotázó könyv vagy egyéb humoros írás lesz. Ennek tükrében tehát ha igaz a mondás, hogy „minden viccnek a fele igaz”, az anyósoknak mitológiai szörnyekkel vetekedően rettenetes lényeknek kellene lenniük.

Ha igaz a mondás, hogy „minden viccnek a fele igaz”, akkor az anyósoknak a mitológiai szörnyekkel vetekedően rettenetes lényeknek kellene lenniük.

Tájékozódás a plázában

Ki ne ismerné azt a makacs sztereotípiát, hogy a férfiak jobban tájékozódnak, mint a nők? Jobban ismerik a földrajzi térképeket, és magabiztosabbak a térképhasználatban – olvashatjuk több tanulmányban is. Ez azonban nem sokat árul el arról, hogyan tájékozódik a két nem a való életben. Rengeteg kísérleti kutatás foglalkozott ezzel a kérdéssel, és végső soron arra jutottak, hogy egy férfi és egy nő más-más stratégiát használ ugyan, ha el akar jutni valahová, de egyik stratégia sem jobb, mint a másik. Egy új megközelítés szerint pedig olykor nem is a nemünk a döntő, hanem az, mennyire eredményes a stratégiánk egy adott helyszínen. Vegyünk például egy férfiak számára kevésbé otthonos közeget: a bevásárlóközpontot. 

Három kanadai kutató egy merőben új megközelítéssel rukkolt elő a tájékozódással kapcsolatban. Arra voltak kíváncsiak, mi segíti egy pláza vásárlóit abban, hogy gyorsabban találják meg benne a kiszemelt üzletet, amit éppen keresnek. Kísérletükben nők és férfiak azonos arányban vettek részt. Chebat és munkatársai a tervezéskor ügyeltek arra, hogy ne befolyásolja a kísérletet, ki mennyire ismeri a helyszínt, hányszor járt már az adott bevásárlóközpontban. Továbbá azt is felmérték a kísérlet előtt, hogy a résztvevők vásárlási stílusára a haszonelvűség vagy a hedonizmus jellemző inkább.

Öregszem. Butulok? Bölcsebb leszek?

Szerző: 

Maradjunk tehát abban, hogy középkorunktól fogva szellemi összteljesítményünk lassan és fokozatosan csökken. Kérdés, hogy a változás mikor éri el azt a bizonyos kritikus határt? Amikor már a mindennapi rutin során is bajt okoz… A tudomány mai válasza az, hogy egészséges öregedés mellett ez nem következik be. Ugyanis előbb halunk meg. És addig? Próbáljunk meg alkalmazkodni az elkerülhetetlen változásokhoz.

Középkorunktól fogva szellemi összteljesítményünk csökken. Mikor éri el a változás a kritikus határt?

A hatalomvágy

Szerző: 

A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát. Nem bízik híveiben sem, bárki bármikor kieshet a pikszisből. Az „ellenállókkal” szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel.

A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát.

Munkahelyi barátságok

Szerző: 

Fenn lehet-e egyáltalán tartani a barátságot, ha az egyik félből a másik főnöke lesz? Az ilyen helyzetekben keletkező problémák alapvető oka, hogy a barátság alapvetően egyenrangú partnerek viszonya, míg a főnök-beosztotti helyzet alá-fölérendeltséget alakít ki.

A munkahelyi kapcsolatok alapvető problémája, hogy a barátság alapvetően egyenrangú partnerek viszonya, míg a főnök-beosztotti helyzet alá-fölérendeltséget alakít ki.

Barátaim, barátaink, barátaid

A párkapcsolat és a külső támogatók

Felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk társunk „saját” barátaihoz. A barátok ugyanis széles skálán állhatnak a támogató erőforrástól a szerelmes rajongáson át a félelmetes, romboló ellendrukkerig. Feleségünk barátnői vagy férjünk barátai akár a csábítás lehetőségét is magukban rejtik. Hiszen ismernek mindkettőnket. Részben ismerősek is. Közel vannak – de nem túl közel.

„Már megint a haverokkal mész sörözni / a lányokkal cipőt nézni; ahelyett, hogy velem beszélgetnél!”

Ki az úr a háznál?

A dominanciáról
Szerző: 

Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak s a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben.

Ha két kutya közül következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak és a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben.

Oldalak

Feliratkozás Szociálpszichológia csatornájára