Többnyire azokat az embereket tartjuk sikeresnek, akik elérték a céljaikat – akár szakmailag, akár családilag vagy bármilyen más területen. Nagyon foglalkoztatja az embereket, hogy vajon ezek a „csodabogarak” hogyan érték el mindezt. Azok a magyarázatok pedig, hogy én miért nem tudtam, vagy tudnám ugyanezt a dolgot megcsinálni, általában egyszerűen kifogások vagy önbizalomhiányból fakadó magyarázatszerűségek (pl. nincs tehetségem, én nem vagyok olyan, nincs elég pénzem, túl öreg vagyok, túl fiatal vagyok, stb.). Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy bárki lehet sikeres, aki az alábbiakban röviden vázolt sikerelveket alkalmazza a célkitűzéstől a megvalósításig vezető úton., illetve aki képes nagyban gondolkodni, megfizetni az „árat” és használni a végtelen potenciálját.

A törzsi kultúrák mindennapi életének szerves részét képezték a különböző rítusok, amelyek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a törzs tagjai kapcsolatba léphessenek a transzcendens világgal, illetve hogy az éretté vált fiatalok a törzs egyenjogú tagjaivá válhassanak. A legtöbb törzsi csoport esetében a fiatal generáció tagjainak próbákon kellett átesnie. A próbatételek között leggyakrabban előforduló jelenség a tetoválás volt, amely egyszerre több funkciót is betöltött. A tetoválás közben átélt fájdalom megkönnyítette a misztikus világgal való kapcsolatteremtést, ezenkívül a törzshöz tartozást, a társadalmi rangot, tisztséget, és a test díszítését, esztétikusabbá tételét is magában foglalta. Az egyedi rítusok által a törzs jól definiálhatóvá, megkülönböztethetővé vált.

2007 nyarán hét férfi (mindannyian 30 év körüliek) útra kelt a mongóliai sivatagba, hogy lóháton átszelje azt. Próbatétel elé állították akaraterejüket, tűrőképességüket, hogy kalandot, tudományos eredményeket, hírnevet, erőpróbát vagy egyszerűen belső fejlődést találjanak.

De hogy kerül ide a pszichológia s a pszichológus, aki mindezt itthonról, biztonságból figyelte? Mi lehet a szerepe a pszichológiának egy-egy ilyen expedícióban? Hogy segítheti egy csapat életét, amikor minden lépésük kockázatot rejt magában és csak magukra számíthatnak?

A felnőtté érés során minden gyermeknek át kell esnie a szocializáción. Elsőként a család védő közegéből bekerül az óvodába, majd az iskolába, ahol minden idegen, a környezet és az őt körülvevő emberek. Ebben a világban is helyt kell állnia, s már nem számíthat a szülő védő karjaira. Megindul a beilleszkedés folyamata is: barátságok szövődnek, igaz csak alkalmiak, de mindenképp szükségszerűek. Ennek az időszaknak egészen a felnőttkor kezdetéig személyiségformáló hatásai is vannak. A gyermeknek meg kell felelnie a társadalom által támasztott elvárásoknak. Olykor nagyon rögös s nehéz az út, míg a helyét megleli a világban.