Iskolás éveinkre legkínosabb pillanatai között bizonyára sokunk esetében ott szerepel a szexuális felvilágosító óra, amikor is kínos csöndben vagy éppen vihogásokkal kísérve hallgattuk végig a védőnő vagy az osztályfőnök előadását.
Sokan kifogásolják a terhesség kifejezést, mondván: a születendő gyermek várása áldás, nem pedig teher. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a kívánt gyermekek kihordása sem feltétlenül mentes terhektől – annak ellenére sem, hogy a nők jelentős része életének legboldogabb időszakaként emlékszik vissza a gyermekvárás idejére.
A terhes nő érzékenyebbé, sértődősebbé, sírósabbá, veszekedősebbé, válhat. Több gyengédséget, odafigyelést igényel általában és a szexualitásban is.
A terméketlenségért „hagyományosan” a nőket szokás okolni. Ez odáig fajult, hogy a nőt tették felelőssé azért is, hogy „nem tud” fiút szülni. Ez még ma is élő téves elképzelés, annak ellenére, hogy a nő természetesen csak X kromoszómát tud „szolgáltatni”, a fiú utódhoz szükséges Y kromoszóma kizárólag a férfitól származhat.
A legtöbben abban a tudatban érnek el a gyermekvállalás idejéhez, hogy ha akarnak gyermeket, akkor az többé-kevésbé „simán” összejön.
Ha néhány hónapig, akár egy évig sem jön létre a terhesség, az önmagában semmit nem jelent a pár termékenységére nézve. Senki ne szorongjon tehát a család nőtagjai, a barátnők és mások történeteit hallva, miszerint „ó, ahogy abbahagytam a tablettát, a következő hónapban már teherbe estem”, és hasonlók. Ahogy mondani szoktuk, „raktárra ne szorongjunk”…
Oldódhatnak a gátlások, hiszen itt most nem „élvhajhászásról” van szó, hanem egy „nemes célról”, amelynek elérése érdekében – szavakban és tettekben is – sok minden „megengedett”.
Egy online felméréséből az derül ki, hogy bár a kamaszok 70 százaléka a szüleitől várna választ, szexuális kérdéseikre mégis inkább a barátoktól, az ismerősöktől vagy az internetről szerzik meg az információt.
Azok a tinik, akiknek a szüleik nyíltan beszélnek a szexről, nagyobb valószínűséggel várnak az első aktussal és használnak óvszert, amikor szexuálisan aktívvá válnak – tudjuk meg a North Carolina State University felméréséből, amelynek eredményeit a JAMA Pediatrics című szaklapban publikálták.
A szexuális úton terjedő betegségek akkora tabunak számítanak, hogy érintettség esetén a megkérdezettek 67 százaléka a partnere előtt is letagadná őket. Közülük 92 százalék azért, mert nem akarná, hogy a másik emiatt elálljon az együttléttől.
A színlelt orgazmust mint női stratégiát kb. egy évszázaddal ezelőtt dokumentálták először – napjainkban egyes becslések szerint a nők 53-67 százaléka él ezzel az „eszközzel”...
Egy vizsgálat szerint a nők 50 százaléka legalább egyszer életében színlelt már orgazmust, míg egy másikban arra a következtetésre jutottak, hogy 13 százalékuk többnyire csak színleli – de hogy miért tesznek így, nem ismerik az okát.
A Science októberi száma egy olyan vizsgálatot mutat be, melynek során egerekben teszteltek egy új, nem hormonális jellegű készítményt.
A szerelem közismerten fokozza a szexuális vágyat. Azonban az is előfordul, hogy a nagy szerelem egyfajta furcsa, „légies” idealizálásba fordul, amit a szerelmes nem akar „bemocskolni” a testiséggel....
Sok ember fejében él az a mítosz, hogy a szexualitás „ösztönös”, a magatartásnak „természetesnek, „ösztönösnek kell lennie, amely „ösztönök” a szerelem hatására önműködően „beindulnak.”
