Jelenlegi hely

Személyiség

A lelkiismeret

Szerző: 

Az emberi léleknek vannak olyan jelenségei és működésmódjai, amelyeket nem lehet kimerítően megmagyarázni pszichológiai kategóriákkal. Ilyenek mindenekelőtt az etika meghatározó fogalmai: a lelkiismeret, a felelősség, a jó és a rossz közötti választás képessége, az értékek szerepe az életben, a szándék, a szabadság – és még sorolhatnánk. Etikai sorozatunkban ezeknek a fogalmaknak és jelenségeknek eredünk a nyomába, és azt vizsgáljuk, mi a szerepük önképünk kialakulásában. Kezdjük a lelkiismerettel. 

A lelkiismeret egy énünk legmélyéből kiinduló hang, amelyről egyszerre mondhatjuk, hogy azonos velünk és azt is, hogy idegen hang bennünk. Ahonnét a lelkiismeret szól, ott vagyok igazán szabad, felnőtt és azonos önmagammal.

A divat forradalmára

Coco Chanel

Benne vagyunk a csapdában: ha történetesen semmit nem akarunk elmondani magunkról az öltözködésünkkel, akkor ruházatunk épp ezt a beállítódásunkat teszi közhírré ország-világ előtt. Külsőnk mindenképp információt közvetít, és az emberek ezt felismerve ősidők óta tudatosan formálják a ruházat, a kiegészítők és a hajviselet által hordozott üzenetet.

A viselet által kifejezett legősibb és legnyilvánvalóbb információ a közösséghez tartozás. Nem véletlen, hogy a történelem során kialakult a különböző népek, tájegységek, sőt ezeken belül az egyes falvak jellegzetes, minden mástól különböző ruhaviselete – hiszen a hovatartozás, annak vállalása az önmeghatározás alapeleme. És akkor még nem is említettük az egyenruhákat, melyek nemcsak a szervezetekhez, hanem akár a foglalkozási csoportokhoz való tartozást is pontosan megjelölhetik.

Agresszió az utakon

Az elmúlt év során tízből nyolc autóvezetőn mutatkoztak meg vezetés közben az agresszió és a düh jelei, többen beismerték, hogy sokszor szándékosan túl közel mennek az előző kocsihoz, vitába szállnak a többi vezetővel, sőt néha még direkt bele is mennek a másikba - mutatta ki az Egyesült Államokban végzett kutatás.
 

„Hurrá, felvettek!”

Nosztalgia és veszteségélmények a középiskola után

„Hurrá, a gyereket felvették az egyetemre!” Ám az örömtől mámoros szülők hamarosan „sorstársaik” tuti tippjét kutatják az interneten, s záporoznak a kérdések. 

Kezdődik az önálló élet, többé nem mondják meg, melyik padba és ki mellé üljek. Orvosi papír sem kell a hiányzások igazolásához. Nem lesz többé becsöngetés, tornafelszerelés miatti cécó, nem lesznek kötelező ünnepségek kosztümben, zakóban.

Érzelmek iskolája?

Egyesek szerint az „érzelmeskedés” fölösleges dolog, csak eltereli figyelmünket a fontos tennivalóktól. A valóság ezzel szemben az, hogy érzelmeink nem véletlenül alakultak ki és maradtak fent az evolúció során: segítenek minket a túlélésben. Az öröm, a boldogság és a pozitív érzések jelzik, hogy biztonságos helyzetben vagyunk – a szorongás, a félelem, a düh, a szomorúság és az undor pedig azt, hogy valamin sürgősen változtatnunk kell. 

Az emberek tized-ötödrészének nehézséget okoz megnevezni, hogy milyen érzelmeket él át.

Betegség mint szimbólum?

Érzelmek és betegségek

A szomatikus (testi) betegedésekkel kapcsolatban a köztudatban sokszor szélsőséges, általában „egyfaktoros” megközelítések élnek: vagy mindent valamilyen patológiás testi folyamatra (biomedikális modell), vagy mindent pszichológiai folyamatokra (pszichológiai modell) vezetnek vissza. A köztudatban a pszichológiai folyamatok szerepére vonatkozóan ráadásul sokszor egymással gyökeresen ellentétes elképzelések is felfedezhetők. Egyes elképzelések szerint a negatív érzelmek – például a harag, a szorongás, a szomorúság – túlzott jelenléte vezethet különböző testi akár daganatos – megbetegedések kialakulásához. Más megközelítések éppen ennek az ellenkezőjét hirdetik, azaz a negatív érzelmek tagadását vagy tudattalanba szorítását (vagyis elfojtását) hangsúlyozzák.

 

 

Sok bizonyíték utal arra, hogy a negatív érzelmi állapotok és a testi megbetegedések között kapcsolat van. De az már hibás feltételezés, hogy a negatív érzelmek (vagy épp ezeknek a tagadása, elfojtása) önmagukban betegségekhez vezetnek.

Vállalati pszichopaták

A fehérgalléros bűnözők világa

A „pszichopata” kifejezést hallva sokunk előtt elsőre a krimikből jól ismert hidegvérű, őrült sorozatgyilkos képe rémlik fel. A valóság azonban távol áll ettől a hollywoodi fikciótól. 

A pszichopatákról a klinikai tapasztalatok alapján felrajzolódó kép éncentrikus, érzéketlen és kíméletlen embereket ábrázol, akikből hiányoznak azok a tulajdonságok, amelyek képessé tehetnék őket harmonikus társas kapcsolatok kialakítására.

Oldalak

Feliratkozás Személyiség csatornájára