A gyerekek hajlamosak a szeparációs szorongásra, ha elválasztják őket a szüleiktől. Hasonló a helyzet meglett felnőtt emberekkel is, amikor a digitális generáció tagjaitól veszik el a mobiltelefonjukat beláthatatlan időre.
Alig vagy túl egy izgalmas élményen, már tervezed a következőt. Egyik futóverseny a másik után. Kirándulás, idegen helyek, idegen emberek. Gyönyörű tájak, új ízek, új illatok. Mindenre nyitott vagy. Mindenben részt akarsz venni, nem akarsz lemaradni semmiről. Néha elmész olyan eseményekre is, amelyekre igazán nem is tervezted, de ha már a többiek mennek, úgy érzed, neked is ott a helyed. Soha nem lehet tudni, mi fog ott történni, és nem akarsz semmi jóból kimaradni. Ismerős?
Alig vagy túl egy izgalmas élményen, már tervezed a következőt. Mindenben részt akarsz venni, nem akarsz lemaradni semmiről.
Rosszul érezzük magunkat, ha egy térképen kell kiigazodnunk, vagy félünk, ha éppen valamilyen matematikai feladatot kell megoldanunk?
Ha saját szexuális életünket másokéhoz hasonlítjuk, könnyen kedvünket szegheti az összehasonlítás.
„Work hard, play hard!” – azaz adj bele mindent! Úgy tűnik, ezt az élsportolók túlságosan is szó szerint veszik – körükben nagyobb a kockázata az illegális szerhasználatnak.
Tegye fel a kezét, aki nem szeretne okosnak, szépnek és kompetensnek tűnni önmaga és mások előtt! Ha az Ön kezei változatlanul az újság lapjain pihennek, akkor bátran kijelentheti, hogy ebben bizony megegyezik az emberek többségével.
A kutatások szerint nemcsak hogy ilyen képet szeretnénk felépíteni magunkról, de ha egyszer sikerült, sok mindenre képesek vagyunk, hogy ezt (és a vele járó jó érzést) megőrizzük. Akár olyan áron is, hogy hamis pozitív visszajelzéseket építünk be az énképünkbe, és az igazi teljesítményünkről való negatív visszajelzéseket lehetőleg mindenáron elkerüljük.
A közösségi média egyre tökéletesebbre optimalizálja algoritmusait, ami azt jelenti, hogy egyre személyre szabottabb tereket hoz létre az egyes felhasználók számára, és így leginkább csak azt jeleníti meg, amit azok hallani akarnak. Ezek a buborékok (filter bubble) kényelmesek, de veszélyeket is rejthetnek magukban: polarizálódó politikai véleményeket vagy torzult valóságérzékelést.
Az emberekben van egy alapvető késztetés arra, hogy olyanokkal vegyék körül magukat, akik egyetértenek velük. A közösségi média vezető platformjai pontosan ismerik ezt az igényt, és reagálnak is rá, szűrő algoritmusok formájában. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő tartalmakat perszonalizálják, vagyis személyre szabják, megpróbálva kitalálni a felhasználó preferenciáit...Leggyakrabban a Facebookot említik példaként. Az oldal beépített algoritmusa megpróbálja „letapogatni” a felhasználók érdeklődését, és a tartalmakat azok relevancia-értéke alapján kínálják fel.
Önsértő viselkedésnek azt nevezzük, amikor valaki akarattal kárt tesz saját magában, méghozzá úgy, hogy ezt nem öngyilkossági szándékkal teszi. Leggyakoribb formája a vágás, de előfordul égetés, sebek gyógyulásának akadályozása, ütés, karmolás, karcolás, stb. is.
A kamaszok önsértő viselkedése napjainkban kifejezetten gyakori, a vizsgálatok alapján 15-46 százalékuk életében legalább egyszer megsebzi magát
Bármilyen furcsának, gyötrőnek, paradoxnak tűnik is ez az érzelmi állapot, valójában nagyon gyakori a mindennapi életben. Már az is árulkodó, hogy jól ismert közmondásaink vannak a jelenségre: nincsen öröm üröm nélkül, minden rosszban van valami jó, nincsen rózsa tövis nélkül.
Van-e magyarázata a lélektannak arra, hogy miért lakoznak lelkünkben teljesen ellentétes érzések egy időben, egyazon dologgal kapcsolatban?
Azért nem kedveljük az ilyen embereket, mert csalódást okoznak, miközben azt hittük, hogy erényesek. Sokkal inkább rokonszenvesek számunkra azok, akik bevallják, ha a tilosban járnak.
