A szaglás alkalmazásának „felsőfoka” a párválasztás. Szexuális partnereink, házastársunk kiválasztásában többé-kevésbé tudattalanul a szagokat is felhasználjuk. Agyunk ilyenkor aktiválja a rejtett szaglóideg–amygdala–hippocampus kapcsolatokat – ez lehet az oka, ha például izgalomba jövünk olyan személy közelébe kerülve, aki első szerelmünk parfümjét viseli. Az össze nem illésnek is fontos jelzése, ha a másik szagából „kiszeretünk”. „A szagát sem bírom!” – ez az ingerült mondat a közelgő válóper egyik legbiztosabb jele! Kedvesünk természetes illata viszont megnyugtatóan, izgatóan, csábítóan, őrjítően hat ránk. Érdekes módon az egyes emberek szagára mindenki egészen másként reagál. X. Y. úr Z. Z.

A mai fiatalok nem siettetik a felnőtté válást… Nem várják, mint nagymamáik egykoron, hogy mikor viselhetnek már „hosszú szoknyát”, mikor kaphatnak igazi önállóságot. Tanulmányaik vége felé kétségbeesetten keresgélik a megoldást, hogyan is lehetne elhalasztani a nagy horderejű döntéseket: a kilépést a munkaerőpiacra, a családalapítás felelősségét, miként lehetne kicsit meghosszabbítani a felhőtlen diákéletet. Sok második diploma, PhD-fokozat nem a tudomány iránti vonzódáson, hanem a szabadabb diákélet tartósításán, a felnőttlét terheinek elodázásán alapszik. Ma már nemcsak kapuzárási, hanem kapunyitási pánikról is beszélhetünk. Kilépni, dönteni, elköteleződni, választani épp oly sok stresszel jár, mint a lehetőségek kapuját – néhány évtizeddel később – berekeszteni.