Jelenlegi hely

Pszichiátria

Megbomlott narratívák

Egy skizofrén naplója
Szerző: 
Cikkek: 

Az, hogy a gyerek aztán milyen élményeken megy át, milyen történéseket él meg, és ezek hogyan kapcsolódnak össze a nyelvhasználattal, nagyban függ a nevelőktől, illetve az egyéb nevelődési környezettől. A „leesett a pohár” és a „felszállunk a buszra” jellegű kommentárok már a cselekvések és történések sikeres nyelvi megformálását jelentik. Egy óvodás gyerek, amikor sikeresen belsővé tett bizonyos narratívákat, a kialakult forgatókönyvekből építkezve már levegőért kapkodva képes elmesélni a délelőtt jelesebb eseményeit – talán mondhatjuk: saját, megalkotott történetének éli meg azt, amibe önkéntelenül belekerült, és a nyelv segítségével megértett, körülírt.

 

Naplót írni sokféleképp lehet. Mégis, néhány bekezdés erejéig most hanyagoljuk a vitaindító blogok zűrös világát, és forduljunk a „Kedves naplóm” típusú bejegyzések sokkal romantikusabb zűrzavara felé. Végső soron minden ilyenfajta napló történet. Olyan elbeszélés, melynek főhőse a naplóíró maga, a cselekmény pedig életének hű lenyomata, véget nem érő folytatásos regény formájában. A lelkes történetíró ezen oldalakon rendezgeti és rázza mondatokba a közelmúlt történéseit, azokkal kapcsolatos érzéseit, gondolatait.

A Hely

Szerző: 
Cikkek: 

Van egy hely, amit nem akarunk ismerni, mégis valahogy önkéntelenül is ismerős. Színpada mindannak, amivé váltunk, amit elrontottunk, elrontattak velünk. Van úgy, hogy muszáj oda menni. Van úgy, hogy az egyetlen esély, hogy egyáltalán eljussunk valahova. A jó hír azonban az, ha elég erősek leszünk, eljönni is muszáj lesz.

Van egy hely, amit nem akarunk ismerni, mégis valahogy önkéntelenül is ismerős. Színpada mindannak, amivé váltunk, amit elrontottunk, elrontattak velünk. Van úgy, hogy muszáj oda menni. Van úgy, hogy az egyetlen esély, hogy egyáltalán eljussunk valahova. A jó hír azonban az, ha elég erősek leszünk, eljönni is muszáj lesz.

Egy elég jó hely - a Thalassa Ház

Beszélgetés dr. Zalka Zsolt igazgatóval
Szerző: 
Cikkek: 

A korábbi hazai viszonyokat tekintve a pszichiátriákon kétféle osztály létezett: az egyik a pszichoterápiás osztály színes tévével és szép abroszokkal – ott voltak az akkori terminológia szerinti „neurotikus” betegek. A másik a pszichiátriai osztály: lelakatolt fekete-fehér tv, nyomorúság, hugyos pizsama – ott voltak többek közt a „bolondok”, a pszichotikus zavarokkal küszködők is, és azok, akiket súlyosabb tünetegyüttesük miatt annak diagnosztizáltak. Az volt a tervem, hogy megpróbálunk csinálni egy olyan helyet, ahol pszichoterápiás módon lehet dolgozni pszichotikus és súlyosabb diagnózisú személyiségzavaros betegekkel is, ahol színes tv van és szép abrosz.

Az van itt, aki elfogadja, hogy együtt dolgozzunk. Nyitva van az ajtó, bármikor el lehet menni és semmit nem kell csinálni… Ezt nagyon nehéz egy páciensnek megérteni és elfogadni, mert abban nőtt fel, hogy mindig akartak tőle valamit, mindig kellett csinálni valamit. Sőt, van úgy, hogy ha destruktív módon viselkedik, azt mondjuk: menj el, sétálj egy kört, csücsülj le egy dombra és tűnődjél, s ha úgy gondolod, hogy tudunk tovább együttműködni, akkor gyere vissza… Van olyan kapcsolati tőkénk, amiért megéri visszajönni és lemondani az ilyesfajta viselkedésről.

4 nő – vagy 1? Tara alteregói

Amerikai filmsorozat az HBO-n, premier: augusztus 4. kedd, 20:00
Cikkek: 

2009-ben az USA egyik legnépszerűbb sorozata a United States of Tara. A történet főszereplője, Tara Gregson boldogan él férjével, Max-szal és két szép gyermekükkel: a 15 éves Kate-tel és a 14 éves Marshallal. Pontosabban, boldogan élne – ha nem lennének alszemélyiségei. Ha nagy stressz vagy érzelmi megterhelés alá kerül, elsötétül előtte a világ, és hirtelen elkezd egészen másképpen viselkedni, mint azelőtt: valamelyik „alteregója” veszi át a hatalmat. Mikor visszatér, persze semmire sem emlékszik…


 

 

Oldalak

Feliratkozás Pszichiátria csatornájára