...rendelőmben egyre gyakrabban keresnek fel több éve együtt élő, egymás felé el nem kötelezett, gyermek nélküli párok, akik képtelenek kilépni a „biztos, jól ismert boldogtalanságukból”, de nem képesek elköteleződni sem partnerük mellett.
Valójában mi is az az elköteleződés? Maga az összeköltözés? Az esküvő? A hitvesi eskü? „A Papír”? A gyermekvállalás? Vagy…?
Harminc és negyven között félúton mind többször merül fel bennem, hogy ideje lenne megállapodni és összekötni valakivel az életem – ám ezzel együtt a válási statisztikák is megjelennek a szemeim előtt. Egyre kevesebben házasodnak össze, és akik mégis megteszik, nagyjából ugyanakkora valószínűséggel válnak el, mint hogy együtt maradnak. A racionális énem ezért joggal teszi fel a kérdést: ha előrelátó akarok lenni, jobban teszem, ha nem fogadok egy esélytelen lóra?
A paradoxon ebben az, hogy vágyainkat hiába fojtjuk el, a szexuális energia – avagy az „életvágy”, a libidó – mindig új tárgyakat keres magának.
Komoly pszichés terhet jelent a két félre – s a párkapcsolatra nézve is –, ha egy pár gyermeket szeretne, és két- vagy akár többévnyi próbálkozás után sem fogan meg a baba.
Látszólag megadják magukat, de mégis folyamatosan érzik a nyomást: „mit tudnánk még tenni, mikor lesz már gyermekünk?”
A világgal és a számunkra fontos emberekkel kötött alapvető szerződéseink a korai évek kapcsolati tapasztalataiban alakulnak tovább. Az első éveinkben nagyon sokat megtanultunk arról, mit várhatunk másoktól – és mások mit várnak tőlünk. A nyíltan hangoztatott elveken túl persze sokkal fontosabb az, ami érzelmi szinten történik.
A kapcsolati szerződések tehát mindig mondanak valamit a kölcsönösségről is. Mi az ára az összetartozásnak, mit kell tenni az elismerésért?
Praxisomban már tucatszám fordultak és fordulnak elő olyan esetek, amelyekben nagyon közeli családtagok óvodáskorú gyermekek – szinte kizárólag kislányok – ellen követtek el szexuális bántalmazást. Minden egyes esetben a „nyelvzavar” jellemezte ezeket a cselekedeteket. Sohasem fordult elő nyílt erőszak, mindig csak „játszottak” a gyermekkel az elkövetők, és a „szeretetüket” fejezték ki a gyermek felé…
A gyermek saját magát érzi beszennyezettnek – úgy éli meg, mintha ő tett volna „valami rosszat”. Saját magát hibáztatja a történtekért!
A nehéz helyzetekből származó stressz nem csupán egyéni, hanem egyúttal páros stressz is. A stressz megmutatja a kapcsolat eleve meglévő sérülékeny pontjait – de az erősségeit is, fény derül alapvető kapcsolati mintázatukra, „rejtett kapcsolati szerződésükre”.
Mit tesz a stressz a kapcsolattal – és hogyan bánik a kapcsolat a stresszel?
A szakirodalom nagyjából egyetért abban, hogy a férfiak mintegy 20 százalékánál mutatható ki korai magömlés – vagyis még szigorú kritériumok szerint is a leggyakoribb férfi szexuális zavarról van szó, ami gyakoribb szorongásos zavarok, különösen szociális szorongás, szociális fóbia esetén.
A kudarctól való félelem miatt nő a szorongás, és kialakulhat először csak a szex, később az ezt „előrevetítő” intim helyzetek kerülése.
A destruktív vita során az egyén az erejét fitogtatja... Gyakori jelenség, hogy az egyik fél nem engedi szóhoz jutni a másikat, vagy múltbéli sérelmeket emlegetnek, ráadásul olyanokat, amiket egyszer már sikerült tisztázni. Az ilyen vita kivétel nélkül árt a kapcsolatnak.
Ha két vagy több ember él együtt, teljesen természetes, hogy vannak viták, súrlódások...
Sokan vannak, akik ezekre a lelki töréseikre, félelmeikre „pillanatragasztóként” használják új kapcsolataikat, hogy elfelejthessék volt társukat, szerelmüket, és minél hamarabb továbbléphessenek. Vannak olyanok is, akik a megoldandó, küzdelmes kapcsolatokból menekülnek egy látszólag üde partner mellé, még mielőtt lezárnák a korábbi viszonyt. Elvégre könnyebb egy újat kezdeni, mint a problémákat megoldani, könnyebb a hirtelen jött nagyszerűben elveszni, mint egy küzdelmesbe erőt fektetni!
Könnyebb egy újat kezdeni, mint a problémákat megoldani, könnyebb a hirtelen jött nagyszerűben elveszni, mint egy küzdelmesbe erőt fektetni!
A Gyermek sok szempontból a személyiség legértékesebb része tud lenni: játékot, kreativitást, spontaneitást kölcsönöz a személyiségnek
Eric Berne szerint mindenki játszik játszmákat, amelyek a valódi intimitás pótlékai.
