„Hogyan jöjjek? – kérdezte az olasz fiú az első randevú előtt a telefonban. – Vasalt ingben, frissen, illatosan egy óra késéssel, mint a tipikus olasz… vagy jó leszek, ahogy vagyok, várakoztatás nélkül?” Sokak számára talán meglepő, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszok hosszú távon befolyásolhatják a kapcsolat alakulását. A közkedvelten csak multikultinak becézett kapcsolatok jövőjét alapvetően meghatározza, hogy a pár tagjai mit tesznek az ún. kulturális ’lyukak’ áthidalása érdekében. Mint azt a fenti példa is bizonyítja, a negatív sztereotípiák leküzdése az első lépés.

Vannak mondatok, melyek bármily régen hangzottak el, évtizedekkel később is mérnöki pontossággal felidézhetők. Nem merülnek el a felejtés áramában, hanem a fájdalmas – és csak hosszú érzelmi munkával feldolgozható „listán” maradnak. Olykor nincs is tudatos emléknyom, ami mindennap emlékeztetne rájuk, ám érzelmileg feszült helyzetben egyszer csak előbukkannak. Érintetlenül…

Az intim kapcsolat – ideális esetben – az érzelmi feltöltődés, a biztonságérzés, az önbizalomban való megerősödés terepe. A párkapcsolatok, házasságok elején gyakran mindez megadatik, de később, az évek múlásával nő az elégedetlenség a partnerrel, a családi szokásokkal, a légkörrel, a szexualitás minőségével avagy mennyiségével, a másik mindent kontrollálni akaró természetével szemben.  Változnak az értékek, a célok, az életkor, a terhek, a vágyak és az örömforrások. Nem minden házasság képes rugalmasan követni mindezt. A kapcsolattal való elégedetlenségből és a változtatási próbálkozások kudarcából kinövő tehetetlenség tovább növelheti a feszültséget.