Semmelweis Ignác sebészdoktor-szülészmester hiába jött rá alig pár évvel diplomája megszerzése után, hogy az orvos bemosakodással elkerülheti a gyermekágyi halálozást okozó fertőzés átvitelét.
Első fecskének lenni, korát megelőzni minden nagy alkotónak, gondolkodónak nehéz.
A munkahelyeken számos esetben felmerül az a kérdés, hogy melyik a hasznosabb: ha egy kollega mindenhez ért egy kicsit, vagy van egy szűk terület, amihez nagyon, de a munkafolyamat többi részéhez hozzászólni sem tud? Termékenyebb, ha a kérdést másként tesszük fel.
Melyik a hasznosabb: ha egy kollega mindenhez ért egy kicsit, vagy van egy szűk terület, amihez nagyon, de a munkafolyamat többi részéhez hozzászólni sem tud?
Van, akinek gyerekkori álom, van, akinek csak testmozgás, de abban mindenki egyetért, hogy egy nehéz munkanap után teljes kikapcsolódást nyújt a balett. Nem tudnak elkalandozni a gondolatok, túl sok mindenre kell egyszerre figyelni. Nemcsak az erőnlét fejlődik, hanem fokozatosan megerősödik a magabiztosság, a testtudat és a fegyelem is. Ezért választja egyre több felnőtt nő – és néhány férfi is – a balettet hobbiként.
Fokozatosan javul a tartás, nő az önbizalom, ébred a nőiesség. Elkezdenek jönni a visszajelzések, egyre többen veszik észre a változást, a kecsesebb, kifinomult mozdulatokat.
A családban, a közösségben folyamatos, kölcsönös egymásra hatásban és egymásrautaltságban élünk. Mindannyiunk élete befolyásolja a többiekét – és mindannyiunknak van véleménye, leginkább a többiekről.
Anyu hogyan morcos, apu hogyan szigorú, a hugi hogyan nyafka, mi pedig jók vagyunk. Általában jól látjuk mások hibáit, tévedéseit, a magunkéit pedig alig-alig vesszük észre. A jól működő családok megtanítják a családtagokat, hogy észrevegyék saját hozzájárulásukat a helyzetek létrehozásához – személyes útmutatás, nem pedig ismételt példabeszédek révén.
A boldogság olyan jelenség, amelyről leginkább múlt vagy jövő időben szoktunk beszélni. Úgy szoktuk emlegetni, mint ami valamikor volt, vagy mint amire vágyunk, de még nem jött el.
A legritkább esetben fordul elő, hogy azt mondjuk: MOST boldog vagyok. Mintha attól félnénk, hogy maga a kijelentés, a boldogság jelen időben történő említése elzavarná tőlünk az érzést. Valahogy úgy vagyunk ezzel, ahogy az álmainkkal: amint álmunkban észrevesszük, hogy álmodunk, a legtöbb esetben felébredünk. Mintha a boldogsággal kapcsolatban is attól félnénk, hogy ha nevén nevezzük, akkor elillan.
Az emberek időnként szeretik megtakarítani a gondolkodást: ha nem muszáj, nem kezdik el önerőből elemezni és értékelni, amit látnak-hallanak, inkább megvárják, hogyan reagálnak mások, mit csinál a csoport, amelynek ők is a tagjai, és az egyszerűség kedvéért ahhoz igazodnak.
A közösséggel egy hullámhosszon lenni megnyugtató, kilógni viszont kínos, mert ez az elszigetelődés előszobája.
„Amikor megéreztem az irodaház-szagot, és megpillantottam az öntudatosan járkáló, ambiciózus 30-as fiúkat és lányokat, konkrétan elkapott egy pánikroham. Úgy éreztem, belehalnék, ha nekem még egyszer egy ilyen helyen kellene dolgoznom. Elég volt.”
Nem szeretném, ha a halálos ágyamon a legfontosabb dolog, amire emlékezhetek, egy céges számviteli projekt lenne…
Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk őket. A jelenség természetesen evolúciós tőről fakad, és elsősorban az utód túlélését szolgálja.
Az aranyos babaarc befolyással lehet ítélőképességünkre, preferenciáinkra, agyi működésünkre, első benyomásainkra, párválasztásunkra, de akár vásárlási szokásainkra is.
A Müncheni Kronotípus Tesztből mindenki megtudhatja, hogy ő a pacsirta vagy az éjjeli baglyok csoportjába tartozik-e, s ettől függően a nap folyamán mikor, hogyan fog teljesíteni. A kutatók emellett tippeket is adnak, hogyan befolyásoljuk úgy a kronotípusunkat, hogy a lehető legproduktívabbak legyünk.
Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel. Látod magad előtt szenvedni az embert, akit tisztelsz, akit szeretsz. Megérted a problémáját, átéled a kínját. Mégis kellemetlenül érzed magad. Nem azért, mert nem akarsz neki segíteni, vagy mert teher lenne neked a mások baja. Egyszerűen csak azért, mert nem tudod: mit is mondhatnál? Hol találd meg azokat a szavakat, amelyek gyógyítanák megsebzett lelkét? Egyáltalán vannak-e ilyen szavak? Milyen irányba indulj el? Milyen hibát ne kövess el?
Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel.
