Vajon mondhatjuk-e, hogy szabadok vagyunk cselekedeteinkben? Vagy létezik valami kényszerítő erő, felsőbb hatalom, belénk kódolt program, aminek engedelmeskedve tesszük dolgunkat a világban?
Vajon mondhatjuk-e, hogy szabadok vagyunk cselekedeteinkben? Vagy létezik valami kényszerítő erő, felsőbb hatalom, belénk kódolt program, aminek engedelmeskedve tesszük dolgunkat a világban?
A Twitteren feltűnő kulcskifejezéseket számos terület és tudományág képviselői kutatják és elemzik, legyen szó marketingről, szociológiáról vagy oktatásról.
Előfordulhat, hogy az ünnepekkel járó anyagi és érzelmi stressz miatt jön elő a szezonális depresszió, de szerencsére van módja, hogy megelőzzük.
Vajon ki lehet-e végleg irtani egy emberből a félelmet, az empátiát, vagy a lelkiismeretet? Vagy bizonyos körülmények hatására az ember elméje csak eltemetni próbálja ezeket az érzéseket? De vajon mindig, mindenhonnan van visszaút? Chicago egykor rettegett, többszörös életfogytiglanra ítélt gengszterfőnöke, Sammy Rangel gyermekkori rémálmainak színhelyén, egykori házuk lépcsőjén ülve mesélte el, hogyan válhat az ember szörnyeteggé, ha meg akar szabadulni a félelemtől és a fájdalomtól, és hogyan tudja most kordában tartani a benne tomboló indulatokat.
Vajon ki lehet-e végleg irtani egy emberből a félelmet, az empátiát, vagy a lelkiismeretet? Vagy bizonyos körülmények hatására az ember elméje csak eltemetni próbálja ezeket az érzéseket?
Noha a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy más opció is létezik, sokszor mégis hajlamosak vagyunk pontatlan információra támaszkodni, amikor fontos döntést hozunk.
Rengeteg információval találkozunk nap mint nap: tudományos igényű kutatások cáfolják egymás állításait, a bulvár- és közösségi média pedig cenzúrázatlanul, leegyszerűsítve, ellenőrizetlen információk alapján állít elő elméleteket bizonyos rettegett méreganyagokról, vagy a hőn áhított „tiszta” ételekről – sokszor termékeladási célzattal.
Rengeteg információval találkozunk nap mint nap: tudományos igényű kutatások cáfolják egymás állításait, a bulvár- és közösségi média pedig cenzúrázatlanul, leegyszerűsítve, ellenőrizetlen információk alapján állít elő elméleteket.
Az 1946 és 1964 között születettek hajlamosak azt hinni, hogy munkamoráljuk lényegesen jobb, mint a fiataloké.
„Hogy vagy?” – kérdezzük embertársainkat naponta akár többször is, és a válasz általában: „kösz, jól vagyok”.
Világszerte számtalan ember küzd depresszióval hosszabb-rövidebb ideig, az Egyesült Államokban például ez a leggyakrabban előforduló mentális megbetegedés, mégis sokan összekeverik ezt a jelenséget a szomorúsággal, holott két teljesen más dologról van szó.
Az életben időnként szükség van változtatásokra, ám ezek megtétele cseppet sem könnyű. Honnét merítjük az erőt a változtatáshoz, ha nincs közvetlen külső kényszer és a dolgok akár mehetnének így is tovább? Mit jelent az, hogy a lélek gyenge – és mit jelent az, hogy meg tudunk szabadulni a gyengeségeinktől?
Amikor változtatni kellene, halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk, vagy kitalálunk valamilyen fedősztorit, hogy miért is lehetetlen most belevágnunk valamilyen változtatásba.
