Jelenlegi hely

Nevelés

Ne tanítsd, hadd tanuljon!

Minden ember információkra nyitott rendszerrel születik, agyunkat a környezetben szerzett tapasztalatok töltik fel. A tanulás hatékonnyá és sikeressé tehet, ezért fontos, hogy mit gondolunk a tanulásról és tanításról, és főleg, hogy ebből a gyerekeinknek mekkora „nyeresége” származik.  

A kisgyereket nem kell tanítani, úgyis tanul – és jobban, mint ha tanítanánk. Viszont érdemes kiszolgálni az érdeklődését, mert így lesz a leghatékonyabb a fejlődése.

Családok az indulatok örvényében

Szerző: 

Ahogy egy évtizede hiperaktív cunami árasztotta el a gyerekterápiás rendeléseket, mostanában Dunát lehet rekeszteni az indulatkezelési problémákkal. Kis gyereknél. Nagy gyereknél. Kamasznál. Szülőnél. 

Mire benő a fejünk lágya, egyre több és árnyaltabb technika áll rendelkezésünkre a belső feszültségek levezetésére. De mi van addig?

Hogyan értik meg a számokat az óvodások?

Szerző: 

A gyerekek 3-4 éves koruk körül kezdik megérteni, hogy mi is a számolás, kialakítva ezzel a számmegértés felnőttkori alapját. Legtöbben azt gondolhatják, hogy az óvodások akkortól értik meg a számokat, amikor elkezdik a körülöttük lévő tárgyakat megszámolni rámutatással és a számnevek kimondásával, holott sok esetben a gyerekek ezt nem is számolásnak gondolják. 

A tárgyak megszámolásának látszó folyamat valójában nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerekek értik is a számokat, és hogy valóban számolnak.

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 2. rész

A kapcsolat minőségét leginkább a mindennapi interakciók határozzák meg. A mama-baba párbeszéd is szociális interakció: kölcsönös egymásra hatás, üzenetek, jelzésváltások, kommunikáció, melynek fő ismérvei a hatásgyakorlás, a függés és az érintkezés

Az egészséges kapcsolat alakulása szempontjából nem a durva, traumatikus események, hanem az apró napi történések, közlések, üzenetek a meghatározóak.

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 1.

Mindenki úgy indul neki a gyermekvállalásnak, gyermekszülésnek, hogy azt képzeli el, gyermekével szoros, bizalmas, szerető kapcsolatot alakít majd ki, és sok-sok örömöt fognak együtt megélni. 

Nagyon fontos kérdés, hogy szülőként hol is, mit is kellett vagy lehetett volna másképp tennünk...

„Macskakaparás” mint elakadásjelző

Szerző: 

,Mint a macskakaparás, olyan ez a füzet! Írj már végre rendesen!” – hányszor hallani szülőtől, pedagógustól ilyen és hasonló felszólításokat. A gyerek pedig ír, másol, átír-ráír, próbálkozik, mindenáron „rendes” akar lenni, mégsem lesz a tojásból kör, mégsem maradnak a betűk a vonalak között, s egyre csak sokasodnak a pacák a tiszta füzetlapokon. De milyen is az elvárható rendes írás?  

A rendezetlen füzet láttán a szülő legtöbbször számon kér, elmarasztal, rosszabb esetben szidalmaz. Kérdés nélkül.

Elmerülni a szégyenben

Szerző: 

Vélhetően mi magunk is éreztünk már cselekvőképességünket akadályozó, kisebbrendűséggel, tehetetlenséggel, félénkséggel s az elrejtőzés vágyával együtt járó állapotot – vagyis mélyen szégyenkeztünk.

A szégyen kialakulásához nem szükséges az, hogy az egyén bármi rosszat cselekedjen. Maga a szégyenélmény egy titok vagy egy vélt hiányosság hatására is kialakulhat.

Oldalak

Feliratkozás Nevelés csatornájára