Jelenlegi hely

Nevelés

A számoló agy

Szerző: 

Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk?

A matematikai képesség és a matematikai tehetség biológiai hátterére vonatkozóan izgalmas, s egyben ellentmondó adatokat tud felmutatni a tudomány. Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk?

Az „internet-generáció” után

avagy IKT kompetencia olvasástudás előtt
Szerző: 

E gyerekek közül sokan már most első-második osztályosok, és az elkövetkező években egyre nagyobb számban fognak megjelenni az oktatási rendszerben. Sok kisiskolás számára már most ismertek az informatikaórán tanultak, és elavultnak tűnnek az iskolai információátadási minták. Zavarja őket az átadott „statikus” tananyag, elszoktak attól, hogy csak és kizárólag befogadók legyenek, hogy „magoljanak”, nem szívesen mondanak le az aktív közreműködésről és a megszokott azonnali kommunikációról. Az oktatási rendszer pedig a zenekiadókhoz hasonlóan körömszakadtáig védelmezi kialakult bástyáit, hatalmi hierarchiáját egy olyan korosztállyal szemben, akik az interaktivitás, az aktivitás és a rugalmasság gerillaharcát vívják a nehéztüzérséggel felvonuló iskolarendszerrel szemben.

 

 

Mottó: ”…az emberiség történetében most először, a gyerekek valami fontos felett gyakorolnak hatalmat. A szüleik legfeljebb a kisvasutat és a babavilágot irányították, a ma gyermekei azonban vezéregyéniségei egy digitális forradalomnak, ami átalakít minden társadalmi intézményt[1]

Maugli az iskolában

A hazai értelmiség jelentős része elméletben egy emberként áll ki az úgynevezett integrált oktatás – vagyis a hátrányos helyzetű, többnyire roma származású gyermekek és az átlagos vagy jó hátterű tanulók együttnevelése – mint az ország minden kisebbségi problémájára gyógyírt jelentő csodaszer mellett. Csakhogy a felmondott lecke nem szívből szól: felmérések szerint maguk a bázisiskolákban tanító tanárok sem járatnák integrált osztályokba saját gyermekeiket. A felső tízezer pedig természetesnek tartja, hogy az ő kivételes gyermeke tagozatos iskolába járhasson, ahova csak a kivételeseket vehetik fel. Hogy is van akkor mindez?

 

A hazai értelmiség jelentős része elméletben egy emberként áll ki az úgynevezett integrált oktatás – vagyis a hátrányos helyzetű, többnyire roma származású gyermekek és az átlagos vagy jó hátterű tanulók együttnevelése – mint az ország minden kisebbségi problémájára gyógyírt jelentő csodaszer mellett. Csakhogy a felmondott lecke nem szívből szól: felmérések szerint maguk a bázisiskolákban tanító tanárok sem járatnák integrált osztályokba saját gyermekeiket.

Mit tud a gyermeki agy?

Tíz kérdés az olvasás fejlődéséről és fejlődési zavaráról
Szerző: 

Hogy megértsük, miért nem sikerül minden kisgyermeknek gyorsan és jól megtanulnia olvasni, jó, ha ismerjük azt is, mit tud erről a kérdésről a tudomány. A hagyományos magyarországi munkamegosztásban az olvasástanulás pedagógiai, az olvasási zavar – beleértve a diszlexiát is, – gyógypedagógiai téma. Másutt ez nem egészen így van, s ma már nálunk is erősödik a pszichológia és az idegtudomány szerepe, meg egy kicsit a kettőjük házasságából született kognitív idegtudományé is. Mi több, egy nagyon új terület, a pedagógiai idegtudomány is szót kér, amely azt vizsgálja, milyen az iskola, mindenekelőtt a tanítási és fejlesztési módszerek hatása a fejlődő agyra.

Hogy megértsük, miért nem sikerül minden kisgyermeknek gyorsan és jól megtanulnia olvasni, jó, ha ismerjük azt is, mit tud erről a kérdésről a tudomány. A hagyományos magyarországi munkamegosztásban az olvasástanulás pedagógiai, az olvasási zavar – beleértve a diszlexiát is, – gyógypedagógiai téma. Másutt ez nem egészen így van, s ma már nálunk is erősödik a pszichológia és az idegtudomány szerepe, meg egy kicsit a kettőjük házasságából született kognitív idegtudományé is.

Kiből lehet jó pszichológus?

Beszélgetés dr. Bagdy Emőkével
Cikkek: 

A pszichológia az utóbbi időkben minden magyar egyetemen slágerszak. Sok ezer diák dönt úgy évről évre, hogy a lélekgyógyászatot választja hivatásául. A pszichológia azonban nemcsak a felsőoktatásban, de a gyakorlati alkalmazás területén is hódít, határainkon innen és túl: mind többen és többen érzik szükségét annak világszerte, hogy problémáikkal humán segítő szakemberhez forduljanak. Vajon mitől ilyen népszerű ma ez a tudomány?  Kiből lehet jó pszichológus? Ezekre és  hasonló kérdésekre keressük a választ Dr. Bagdy Emőke klinikai pszichológussal, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával.

 

Ön sok éve tanít már pszichológushallgatókat, s gyakorló gyógyító is egyben. Tapasztalata szerint van bármiféle olyan lelki adottság, amivel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy sikeres pszichológusok legyünk?

Kiskirályok a családban

avagy az elkényeztetésről
Szerző: 

A kényeztetésről elsőre talán sztereotípiák jutnak eszünkbe: habos rózsaszínruhás kislány, bűbájos mosoly – aki a következő pillanatban hangosan visít és toporzékol, mert nem kapott meg valamit. Erre a szülő gyors ígérgetésbe kezd, hogy minél hamarabb leszerelje a gyermekét. De ugyanez „fiúsítva” is megjelenhet, kicsit más színezettel – erőteljesebb hangadással, ám a toporzékolás közös. Lelki szemeink előtt föltűnik a fejcsóváló középkorú hölgy bevásárlószatyrokkal – „Én bizony adnék neki egy jó nagy pofont!” Ez a felszín. De nézzünk egy kicsit a jelenség mögé, mielőtt skatulyákba dugnánk a gyerekeket, és az őket elkényeztető szülőket.

A kényeztetésről elsőre talán sztereotípiák jutnak eszünkbe: habos rózsaszínruhás kislány, bűbájos mosoly – aki a következő pillanatban hangosan visít és toporzékol, mert nem kapott meg valamit. Erre a szülő gyors ígérgetésbe kezd, hogy minél hamarabb leszerelje a gyermekét. De ugyanez „fiúsítva” is megjelenhet, kicsit más színezettel – erőteljesebb hangadással, ám a toporzékolás közös. Lelki szemeink előtt föltűnik a fejcsóváló középkorú hölgy bevásárlószatyrokkal – „Én bizony adnék neki egy jó nagy pofont!”Ez a felszín.

Iskolai csúcsteljesítmény és ami mögötte van: perfekcionista gyerekek

Szerző: 
Cikkek: 

Vannak, akik abban érdekeltek, hogy önmaguk számára jó teljesítményt nyújtsanak. Ők maguk szabják meg az elérendő célokat, és saját kritériumaik alapján értékelik aztán magukat. Őket nevezhetnénk én-orientált perfekcionistáknak. A lényeg számukra az, hogy fejlesszék saját képességeiket, minél több tudást szerezzenek meg, a tanulás számukra öröm, élvezik, hogy új ismeretekre tehetnek szert. Olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek által úgy érzik, növelhetik kompetenciájukat. A jó jegyek megszerzésének motivációja és a többiekkel való versengés csak ez után következik, tehát nem ez az elsődleges hajtóerő. Elsősorban önmaguknak szeretnének bizonyítani.

Sok szülő, ha eljön az ideje, talán még izgatottabban várja csemetéje iskolakezdését, mint maga a gyermek. Mindenki szeretné, ha fia/lánya szorgalmas, okos, ügyes, jó tanuló lenne, és sokan rettegnek attól, hogy mi lesz, ha a gyermek majd nem tud jól teljesíteni. Hiszen a többség sokkal nagyobb problémának tartja, ha egy tanuló rossz vagy közepes jegyeket hoz rendszeresen haza, mint azt, ha folyamatosan, kivétel nélkül csak ötösöket szerez.

Vihar a bili körül?

A szobatisztaság csecsemőkori kezdeteiről
Szerző: 

A szobatisztaságra szoktatás tulajdonképpen egy olyan probléma kezelése, amelyet maga a pelenkázás hoz létre. A gyerekeknek intellektuálisan kell újra felfedezniük, amit az érzékeik elfelejtettek, és az éveken át tartó maladaptív tanulást kell korrigálniuk. Ennél a módszernél azonban a szobatisztaság nem végcél, hanem melléktermék – ahogy a szoptatásnak sem célja az elválasztás, még ha végül ahhoz vezet is. Nem az a cél, hogy az anya megszabaduljon egy tehertől, hanem hogy elmélyítse kapcsolatát gyermekével.

A szobatisztaság elérését sokan az egyik legfontosabb mérföldkőnek tartják egy kisgyerek fejlődésében – ugyanakkor egy olyan feladatnak, amely a szülőket is gyakran próbára teszi. A bilire szokást a totyogók és a kisgyerekek számára az teszi az egyik legnehezebb fejlődési lépcsővé, hogy épp akkor jelenik meg erőteljesen a nyomás, hogy megfeleljenek szüleik és a tágabb környezet elvárásainak, amikor feltámad bennük az igény az önállóságra és saját akaratuk érvényesítésére.

„A gyermek hordozásra vágyik”

Szerző: 

Van, akinek egyszerűen a praktikum diktálja, hogy babakocsi helyett (vagy mellett) más módját is válassza a közlekedésnek. Másoknak várandósságuk meghosszabbítása, ha magukhoz ölelhetik gyermeküket, és mindeközben még a napi teendők elvégzéséről sem kell lemondaniuk. Az idő előtt született csecsemőknek ugyanez egy további esély a felzárkózásra, szüleiknek pedig a szoros bőr-bőr kontaktus segítség az érzelmi, testi kötelék szorosabbra vonásában. Legyen így vagy úgy, mindannyian hordozzuk gyermekeinket, akár kendőben, kenguruban, vagy más eszközben… esetleg anélkül.

 

Manapság egyre többet hallani a kötődésről, a kötődő nevelésről, a testközelség és a válaszkész gondozás jelentőségéről, hiszen Evelin Kirkilionis könyvének címét s szép gondolatát kölcsönvéve: „A gyermek hordozásra vágyik”. Hogy mit is takarnak pontosan ezek a fogalmak és milyen hatásuk van a szülőkre, a kisbabára, arról szakembereket és gyakorló szülőket egyaránt hallhatunk a Nemzetközi Babahordozó Hét magyarországi programsorozatán.

IQ – tévedések vígjátéka?

Ha Magyarországon, vagy bármely más európai, észak-amerikai országban egy kreatív munkára embereket keresnek, az állásajánlatban gyakran megjelenik az ideális jelölt magas intelligenciája, mint elvárás. Ha az iskolában egy gyermek nehezen tanulja meg az összeadást, vagy később nehézségekkel küzd a valószínűség-számítás elsajátítása és megértése terén, a tanítók kevésbé intelligensnek bélyegzik a diákot. Az intelligencia szóhoz a köznapi használatban gyakran az okosság, jó problémamegoldás, matematikai tudás, gyorsaság szavak társulnak, az intelligencia hiányához szívesen illesztjük az elmaradottság, csökkent képesség, alkalmatlanság kifejezéseket. De mi áll igazából ennek hátterében? Min alapul a ma világszerte elterjedt, számos formában létező teszt, melyet sok esetben objektív mérceként használunk?

 

Ha Magyarországon, vagy bármely más európai, észak-amerikai országban egy kreatív munkára embereket keresnek, az állásajánlatban elvárásként gyakran megjelenik az ideális jelölt magas intelligenciája. Ha az iskolában egy gyermek nehezen tanulja meg az összeadást, vagy később nehézségekkel küzd a valószínűségszámítás elsajátítása és megértése terén, a tanítók kevésbé intelligensnek bélyegzik a diákot.

Oldalak

Feliratkozás Nevelés csatornájára