Az emberi emlékezet nem gombnyomásra működik – bármennyire is szeretnénk pontosan felidézni egy régi emlékképet, óhatatlanul maradnak benne lyukak, hiányosságok, s a hozzá fűződő érzelmek is torzíthatják a felidézés pontosságát. Ám a szakadozó, csonka vagy torz dolgoknál jobban szeretjük a lekerekítettet, a befejezettet, az „egészet”. Így van ez az emlékekkel is, amelyeket – ha hézagosak – egy különös módszerrel: a konfabulációval egészítünk ki.

Az embrió kifejlődésének van egy belső és egy külső programja. A belső program felelős azért, hogy kb. 40 hét alatt kifejlődjön a gyermek. A külső program már ekkor is érvényesül, ilyen hatás például az édesanya hangja, hőmérséklete, táplálkozása stb. Ha pedig dohányzik, akkor természetesen annak káros hatása is. Ha megszületik a gyermek, akkor további külső hatások érvényesülnek. Ezek között a táplálkozást, a mozgást, a fényhatásokat, gyógyszereket, fertőzéseket, sőt a lelki hatásokat is említhetjük. A külső pszichoszomatikus hatások a belső funkciókat is befolyásolják.

„És milyen nyelven fogtok hozzá beszélni?” – teszik fel gyakran a kérdést különböző anyanyelvű pároknak, akik első gyermeküket várják. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha a közös nyelv egyikőjüknek sem az anyanyelve, hanem egy ún. közvetítő nyelv, például amikor egy magyar és cseh pár egymással angolul beszél.

Tudatos, vagy más néven világos álmodáson (lucid dreaming) azt értjük, amikor álmunkban felismerjük, hogy a körülöttünk kibontakozó világ nem valóságos, hanem „pusztán” elménk terméke. Míg az álom mentális élményét többnyire valóságosnak tűnő, rendkívül élénk és érzelmekben gazdag történetként éljük meg, melynek magunk vagyunk a főszereplői, a tudatos álmodás során az elénk táruló világ külső szemlélőjévé is válhatunk.