Karácsonyi MiPszi akciók
Lehet, hogy Ön is gazdagabb lett két színházjeggyel vagy egy Identity társasjátékkal?
Jelenlegi hely
Művészetek
„Zene nélkül mit érek én?”
- avagy honnan ered muzikalitásunk?
Szerző:
Cikkek:
A kedves Olvasó bizonyára számtalanszor hallotta, hogy „az ember alapvetően szociális, tehát társas lény”. Az állítás önmagáért beszél, elvégre születésünktől halálunkig mások közelségében élünk. De vajon abba belegondoltunk-e már, hogy az ember ugyanakkor muzikális lény is? Elvégre a bölcsőtől a sírig elkísér minket a zene. Érzéseinket, hangulatunkat nem csupán befolyásolni képes, hanem a muzsikát „eszközként” használva ki is fejezhetjük azokat, vagy éppenséggel magunkra vonhatjuk embertársaink figyelmét.
A zene nem csupán befolyásolni képes érzéseinket, hangulatunkat, hanem a muzsikát „eszközként” használva ki is fejezhetjük azokat, vagy éppenséggel magunkra vonhatjuk embertársaink figyelmét.
"Olyan érzés, mint a szex"
A zene közismerten képes akár könnyekig is meghatni az embereket, de vannak olyanok is, akikben olyan intenzív az élmény, hogy már az orgazmushoz hasonlítják. A „bőrorgazmus” olyan intenzív örömérzést okoz, amelyet a test egészében lehet érezni, és remegéssel, izzadással, sőt akár nemi izgalommal is járhat.
Látod vagy hallod?
Szerző:
Cikkek:
Amikor tehetségről beszélünk, a kiugró adottságokra, kiemelkedő eredményekre fókuszálunk. Az esetleges nehézségek nem csupán a laikusokat, de nagyon gyakran a pedagógusokat, tehetséggondozással foglalkozó szakembereket is megtévesztik. Még annak ellenére is, hogy a köztudatban ott keringenek azok a zsenik, akik valamilyen téren lemaradást mutattak – például Albert Einstein, csak hogy a legismertebbek közül említsünk egyet.
A tehetség fel nem ismerésének oka a diagnosztikai folyamatban keresendő.
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel…
Szerző:
Cikkek:
A zenével való gyógyítás hosszú évezredek óta felfedezhető az emberiség történelmében. A címben megidézett dalocska – mely bizonyára sok olvasónak élénken él emlékezetében – is azt a hagyományos orvosló tevékenységet mutatja be, melyet többek közt őseink gyógyítói, a sámánok és táltosok végeztek. Testi-lelki megbetegedések esetén ők voltak azok, akik dobokkal, énekkel és tánccal gyógyították törzsük tagjait.
Ha visszanyúlunk a történelemben, észrevehetjük, hogy nem volt olyan korszak, amiben ne használták volna a zenét gyógyításra. Találkozhatunk ezzel az egyiptomi Halottak könyvében, az indiai Ayurvédában, a nagy görög filozófusok és gondolkodók munkáiban (Platón Az állam című munkájában külön fejezetet szentel a zene pozitív hatásainak, Arisztotelésztől olvashatunk a zene katarzist keltő, és ez által gyógyító erejéről).
Műkedvelő színház – közösségkedvelő élet
Szerző:
Cikkek:
Hogy mit is keresnek a színjátszók, erre a kérdésre a második leggyakoribb válasz az volt, hogy önmagukat. Hiszen a színjátszásnak talán legnagyobb trükkje, hogy miközben elváltoztatod a hangod, és próbálsz más lenni, megismerheted magad: milyen vagy. Kipróbálhatod a határaidat: mire vagy képes. Ráadásul ez nem egyéni feladat. Önmaga megtalálása legalább annyira a csoport szemével történik.
A színjátszásnak talán legnagyobb trükkje, hogy miközben elváltoztatod a hangod, és próbálsz más lenni, megismerheted magad.
A kalitkatestű vándor - Pszichokritika
Megjegyzések René Magritte A terapeuta című festményének hátoldalára
Szerző:
Cikkek:
A terapeuta-kalitkából az egyik galamb a nagyvilágba vágyik. A terapeuta, maga is csavargó, jól ismeri ezt az érzést, kalitka-testén nyitva az ajtó: „Szállj, ahova szeretnél!” A másik galamb azonban a kalitka belsejében gubbaszt. Félti szerelmesét, szíve szerint maga mellett tartaná. Ő is sejti, mi pedig La Fontaine meséjéből már tudjuk, hogy a szabadság mennyi veszélyt, csapdát rejt. A terapeuta leple alatt a többé-kevésbé mindannyiunk lelkében ott élő ambivalenciával szembesülhetünk.
A terapeuta, maga is csavargó, jól ismeri ezt az érzést, kalitka-testén nyitva az ajtó: „Szállj, ahova szeretnél!”
A gyermekek képi világa
Szerző:
Cikkek:
Az óvodások rajzait nézegetve egy félig képzeletbeli, félig valós elemeken alapuló, elvarázsolt világ bontakozik ki a felnőtt szemlélő előtt, mely immár nem a firkáláson, hanem a konkrét ábrázoláson alapszik. A kicsik azonban még nem a valósághűségre törekszenek: azt rajzolják le, amit a látott dolog felidéz bennük, ahogy ők személyesen megélik az eseményeket, a világot. Rajzaikban ennek függvényében az a motívum lesz nagyobb, ami számukra jelentőségteljesebb, valamint az lesz színesebb, díszítettebb vagy más szempontból hangsúlyosabb, ami szubjektív világuk fontos történését sűríti magába.
A gyermekkor világában kiemelt helyet foglal el a rajzolás: a kicsik számára ez az önkifejezés egyik legáltalánosabb, legtöbbet használt és legtöbb élményfeldolgozási lehetőséget magában rejtő formája. A rajzfejlődési korszakok és a megjelenített tartalmak azonban a gyermekek növekedésével állandóan változnak. Ráadásul szülőként, gyermekekkel foglalkozó szakemberként vagy akár laikusként nekünk felnőtteknek folyamatos igényünk, hogy megértsük, mit és miért úgy rajzolnak, ahogyan azt látjuk.
Varázslatos gladiátorok – Baltazár Színház
Szerző:
Cikkek:
Az a helyzet, hogy a Baltazár Színház tényleg jó. Elek Dóra rendező emberi és művészi kreativitása nyomán egyedi és lenyűgöző világot keltenek életre a társulat színészei. A színpadi mozgások egy megelevenedett fotó intenzitásával hatnak a nézőkre és hirdetik az egyenlőséget a másságban.
A Baltazár Színház 1998 óta egyedülálló kezdeményezés Magyarországon, amely két célt tűz maga elé: a művészeten keresztül megmutatni, hogy a fogyatékkal élők is olyanok, mint bárki más – értékeinkben, gondjainkban és örömeinkben nem különbözünk. A másik cél pedig bebizonyítani, hogy az értelmi sérültek képesek valódi művészetet létrehozni, ami nem fogyatékos művészet, és amit a közönség nem „ahhoz képest” élvez, hanem önmagáért – mert jó.
A hit kulisszatitkai
True Blood - Inni és élni hagyni
Szerző:
Cikkek:
Az emberben rettenetesen erős hajlam él az önigazolásra. Ha a tények nyilvánvaló összeütközésbe kerülnek egy olyan vélekedéssel, amely mellett korábban nyíltan kiálltunk, akkor kellemetlen lelki feszültség, szakkifejezéssel élve kognitív disszonancia keletkezik. Márpedig a disszonanciát fel kell oldani, hogy a kellemetlen érzés elmúljon! Azt gondolhatnánk, ennek az a legegyszerűbb módja, ha belátjuk, hogy amit korábban hittünk, óriási szamárság volt. Csakhogy ez igen fájdalmas lépés volna, hiszen a beismerés szükségszerűen megtépázná egy kicsit hiúságunkat, azt jelentené, hogy ítéletalkotásunk, világlátásunk nem mindig tökéletes. S ilyesmit már csak nem ismerhet el az ember!
Nemcsak alakváltó meselények, kitépett szívű hullák, természetfölötti képességekkel bíró emberek és érző lelkű vámpírok nyomasztóan izgalmas kavalkádja – a True Blood – Inni és élni hagyni – jóval több ennél: lélektani hitelességgel villan fel benne a valóság néhány elgondolkodtató mozzanata is. Érdemes például odafigyelni arra, amit a hitről, pontosabban a hit tévútjairól mesél.
Hitnek álcázott önigazolás
Oldalak
