Mi jut eszedbe a szenvedélyről: pozitív vagy negatív érzelem?

...A rajongói csoport már serdülőkortól fogva identitásformáló tényezővé válhat, így a közösségi média elterjedésével a popkultúra által rajongássá átalakított szenvedélyes vonzalom még hatékonyabban irányítható, formálható.

A kedves Olvasó bizonyára számtalanszor hallotta, hogy „az ember alapvetően szociális, tehát társas lény”. Az állítás önmagáért beszél, elvégre születésünktől halálunkig mások közelségében élünk. De vajon abba belegondoltunk-e már, hogy az ember ugyanakkor muzikális lény is? Elvégre a bölcsőtől a sírig elkísér minket a zene. Érzéseinket, hangulatunkat nem csupán befolyásolni képes, hanem a muzsikát „eszközként” használva ki is fejezhetjük azokat, vagy éppenséggel magunkra vonhatjuk embertársaink figyelmét.

Amikor tehetségről beszélünk, a kiugró adottságokra, kiemelkedő eredményekre fókuszálunk. Az esetleges nehézségek nem csupán a laikusokat, de nagyon gyakran a pedagógusokat, tehetséggondozással foglalkozó szakembereket is megtévesztik. Még annak ellenére is, hogy a köztudatban ott keringenek azok a zsenik, akik valamilyen téren lemaradást mutattak – például Albert Einstein, csak hogy a legismertebbek közül említsünk egyet. 

Hogy mit is keresnek a színjátszók, erre a kérdésre a második leggyakoribb válasz az volt, hogy önmagukat. Hiszen a színjátszásnak talán legnagyobb trükkje, hogy miközben elváltoztatod a hangod, és próbálsz más lenni, megismerheted magad: milyen vagy. Kipróbálhatod a határaidat: mire vagy képes. Ráadásul ez nem egyéni feladat. Önmaga megtalálása legalább annyira a csoport szemével történik.