Jelenlegi hely

Művészetek

Mit üzen nekünk Rómeó és Júlia?

William Shakespeare tragédiájának népszerűsége évszázadok óta töretlen: számos film, musical, színpadi előadás, képzőművészeti alkotás és paródia formájában találkozhatunk az olasz történettel. Miért is kell nekünk annyira ez a történet? 

Érdemes lenne a történet kapcsán a mai kamaszokkal beszélgetni barátságról, kortárs-kapcsolatokról, öltözködésről, udvarlási szokásokról vagy a folyton változó nő és férfi ideálokról.

A divat forradalmára

Coco Chanel

Benne vagyunk a csapdában: ha történetesen semmit nem akarunk elmondani magunkról az öltözködésünkkel, akkor ruházatunk épp ezt a beállítódásunkat teszi közhírré ország-világ előtt. Külsőnk mindenképp információt közvetít, és az emberek ezt felismerve ősidők óta tudatosan formálják a ruházat, a kiegészítők és a hajviselet által hordozott üzenetet.

A viselet által kifejezett legősibb és legnyilvánvalóbb információ a közösséghez tartozás. Nem véletlen, hogy a történelem során kialakult a különböző népek, tájegységek, sőt ezeken belül az egyes falvak jellegzetes, minden mástól különböző ruhaviselete – hiszen a hovatartozás, annak vállalása az önmeghatározás alapeleme. És akkor még nem is említettük az egyenruhákat, melyek nemcsak a szervezetekhez, hanem akár a foglalkozási csoportokhoz való tartozást is pontosan megjelölhetik.

Szenvedély: rajongás vagy függőség?

Mi jut eszedbe a szenvedélyről: pozitív vagy negatív érzelem?

...A rajongói csoport már serdülőkortól fogva identitásformáló tényezővé válhat, így a közösségi média elterjedésével a popkultúra által rajongássá átalakított szenvedélyes vonzalom még hatékonyabban irányítható, formálható.

 

A rajongói csoport már serdülőkortól fogva identitásformáló tényezővé válhat, így a közösségi média elterjedésével a popkultúra által rajongássá átalakított szenvedélyes vonzalom még hatékonyabban irányítható, formálható,

„Zene nélkül mit érek én?”

- avagy honnan ered muzikalitásunk?
Szerző: 

A kedves Olvasó bizonyára számtalanszor hallotta, hogy „az ember alapvetően szociális, tehát társas lény”. Az állítás önmagáért beszél, elvégre születésünktől halálunkig mások közelségében élünk. De vajon abba belegondoltunk-e már, hogy az ember ugyanakkor muzikális lény is? Elvégre a bölcsőtől a sírig elkísér minket a zene. Érzéseinket, hangulatunkat nem csupán befolyásolni képes, hanem a muzsikát „eszközként” használva ki is fejezhetjük azokat, vagy éppenséggel magunkra vonhatjuk embertársaink figyelmét.

A zene nem csupán befolyásolni képes érzéseinket, hangulatunkat, hanem a muzsikát „eszközként” használva ki is fejezhetjük azokat, vagy éppenséggel magunkra vonhatjuk embertársaink figyelmét.

Látod vagy hallod?

Szerző: 

Amikor tehetségről beszélünk, a kiugró adottságokra, kiemelkedő eredményekre fókuszálunk. Az esetleges nehézségek nem csupán a laikusokat, de nagyon gyakran a pedagógusokat, tehetséggondozással foglalkozó szakembereket is megtévesztik. Még annak ellenére is, hogy a köztudatban ott keringenek azok a zsenik, akik valamilyen téren lemaradást mutattak – például Albert Einstein, csak hogy a legismertebbek közül említsünk egyet. 

A tehetség fel nem ismerésének oka a diagnosztikai folyamatban keresendő.

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel…

A zenével való gyógyítás hosszú évezredek óta felfedezhető az emberiség történelmében. A címben megidézett dalocska – mely bizonyára sok olvasónak élénken él emlékezetében – is azt a hagyományos orvosló tevékenységet mutatja be, melyet többek közt őseink gyógyítói, a sámánok és táltosok végeztek. Testi-lelki megbetegedések esetén ők voltak azok, akik dobokkal, énekkel és tánccal gyógyították törzsük tagjait.

Ha visszanyúlunk a történelemben, észrevehetjük, hogy nem volt olyan korszak, amiben ne használták volna a zenét gyógyításra. Találkozhatunk ezzel az egyiptomi Halottak könyvében, az indiai Ayurvédában, a nagy görög filozófusok és gondolkodók munkáiban (Platón Az állam című munkájában külön fejezetet szentel a zene pozitív hatásainak, Arisztotelésztől olvashatunk a zene katarzist keltő, és ez által gyógyító erejéről).

Műkedvelő színház – közösségkedvelő élet

Szerző: 
Cikkek: 

Hogy mit is keresnek a színjátszók, erre a kérdésre a második leggyakoribb válasz az volt, hogy önmagukat. Hiszen a színjátszásnak talán legnagyobb trükkje, hogy miközben elváltoztatod a hangod, és próbálsz más lenni, megismerheted magad: milyen vagy. Kipróbálhatod a határaidat: mire vagy képes. Ráadásul ez nem egyéni feladat. Önmaga megtalálása legalább annyira a csoport szemével történik.

A színjátszásnak talán legnagyobb trükkje, hogy miközben elváltoztatod a hangod, és próbálsz más lenni, megismerheted magad.

Oldalak

Feliratkozás Művészetek csatornájára