Jelenlegi hely

Lelki egészség

Időjáték

A mi időnk a mi időnk?
Szerző: 
Cikkek: 

Nyilvánvaló, hogy a bonyolultabb mentális folyamatok az előzőekhez hasonló elemi lépésekből állnak össze, bár azt még nem tudjuk, hogy ezek láncszerűen csatlakoznak-e egymáshoz (és idejük összeadódik-e), vagy átfedően is kapcsolódhatnak? Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor az összidő rövidebb, mint az elemi lépések idejének összege. Intuitíve – legalábbis gyakorlottabb elméknél – az utóbbi látszik valószínűbbnek.

„Mennyi? – „Harminc” – „Mi harminc? – „Mi mennyi?” – Azzal mindenki tisztában van, hogy a folyamatok bennünk időben zajlanak – de mekkorák is ezek az idők?

Félelmek képei

Szerző: 

Örök kérdés, hogy milyen összefüggés van a fiatalok viselkedése és a képernyőn látott erőszak között? Vajon az erőszak látványa utánzásra készteti-e őket? Mivel viselkedésükre számos tényező hatással van, igen nehéz közvetlen oki kapcsolatot kimutatni a médiatartalmak és az agresszív viselkedés között.

Örök kérdés, hogy milyen összefüggés van a fiatalok viselkedése és a képernyőn látott erőszak között?

Bölcs öregek?

Vizsgálható-e a bölcsesség?
Szerző: 

Ha megnézzük a Google képkeresőjét, a „bölcs férfi”, vagy „bölcs nő” angol megfelelőjére nagy többségben idős emberek képei jelennek meg.  Egy számos országot érintő felmérés eredményei is megerősítik ezt a hitet: több mit 3000 válasz alapján a bölcsességet az életkor előrehaladtával összefüggő tulajdonságnak tartják. Ugyanígy gondolkoznak az ismeretek halmozódásáról is.

Vizsgálatok százai szólnak arról, hogy idős korban romlik számos pszichikus működés.  Idős emberek panaszkodnak, hogy nem jutnak eszükbe nevek, elfelejtik bevenni a gyógyszert, zavarja őket a munkában a zene, vezetés közben nehezebben váltanak sávot… Ugyanakkor bárkit megkérdezünk, a bölcsességet szinte kivétel nélkül az öregkor jellemzőjeként említi. Világszerte kutatások sora próbál választ találni a kérdésre, hogy a bölcsesség valóban az időskor velejárója? Az eredmények alapján ez nem egészen egyértelmű…

Szenvedélyem: a munka

Függőség, amiért nem jár büntetés
Szerző: 

A munkamánia, más szóval workalcoholism vagy workaholism olyan szenvedélybetegség, melyben a munka szinte „drogként” funkcionál, háttérbe szorítva az egyén többi életterét és motivációit. Bármilyen furán is hangzik, a munkamániás emberek ugyanolyan függők, mint az alkoholisták vagy a drogosok: szenvedélyük keletkezésének menete, viselkedésmintáik és függőségük jellegzetességei ugyanolyanok, mint bármely más szenvedélybetegségé.

Eszedbe se jusson zavarni, rendkívül elfoglalt! Számára a nap minden perce versenyfutás az idővel.

Este nyolc előtt program? Ugyan már! Hétvégén ki sem dugja az orrát a szabad ég alá – maximum laptopja kíséretében. Nyaralás közben sem tud kikapcsolni. A barátai már nem is igazán keresik, hiszen úgysem ér rá sosem, vagy hozzánőtt a füléhez a telefon. Mindig csak egyetlen dolog jár a fejében: a munka. Nem kell különösebben körülnéznünk ahhoz, hogy találjunk a fentiekkel jellemezhető ismerőst.

Intelligens döntések?

Szerző: 

Amikor Alfred Binet francia fejlődéspszichológus Théodore Simonnal 1905-ben megalkotta az első intelligenciatesztet, aligha hihette, hogy egy évszázaddal később genetikusoktól gazdasági szakemberekig, demográfusoktól idegtudósokig számos tudományág képviselői használják és folytatják munkáját. Ha ma megkérdeznénk egy pszichológustól, mi kapcsolja össze az idegsejtek vezetési sebességét az iskolai teljesítménnyel, a jövedelemmel és a várható élettartammal, a válaszok sorában minden bizonnyal előkelő helyen szerepelne az intelligencia fogalma.

A magasabb intelligenciahányadossal jellemezhető személyek valahogy mintha mindenben jobbak lennének. De vajon tényleg jobban tudnak-e dönteni?

Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek?

Globesity – avagy a tömeges gömbölyödés

Szerző: 

Félrevezető, hogy az elhízást civilizációs betegségnek tartják: tömegesen a fogyasztói társadalmakban terjedt el – tulajdonképpen a fogyasztói társadalom testi leképeződésének tekinthetjük. Az elhízottak száma csak az 1960-as évek óta duplázódott meg, a korábbi évezredeket inkább az időszakos éhínségek jellemezték. A sok száz év alatt kiéhezett emberiség alig várta a fogyasztói társadalomban megvalósult állapotokat, amikor is korlátlanul juthatott az ételek tömegéhez...

Az utolsó vacsorát megörökítő festményeken a kortárs időszak felé közeledve folyamatosan nő az ételadag mérete.

Megérezzük-e, ha figyelnek bennünket?

Szerző: 
Cikkek: 

Az angol szaknyelv publication biasnek hívja azt a jelenséget, amikor a tudósok csak pozitív eredményeiket közlik. A mi témánkra lefordítva ez azt jelenti, hogy ha számos kutató kudarcot vall abban, hogy a tekintet megérzésének képességét bizonyítsa, ám ezekről a kísérletekről hallgatnak – talán kollégáik rosszallásától tartva, amiért egyáltalán ilyesmivel foglalkoztak –, néhányan viszont lelkesen közlik véletlenül sikeres kísérleteiket, ez megtévesztő lehet azok számára, akik csak a pozitív eredményekkel teli tudományos közleményeket olvassák...

Ülök egy teremben, és hirtelen elfog egy furcsa, semmi máshoz nem hasonlítható  érzés. Megfordulok, és valóban: egy ismeretlen ember tekintete szegeződik rám. Megéreztem, hogy figyel. Valószínűleg sokunkkal megesett már ilyesmi, és tény, nagyon sokan gondolják úgy, hogy lehetséges megérezni mások tekintetét. Egy amerikai felmérés szerint 80, saját vizsgálatomban pedig 85% volt azok aránya, akik hisznek a jelenségben.

Oldalak

Feliratkozás Lelki egészség csatornájára