Jelenlegi hely

Lelki egészség

Az írás gyógyít

Szerző: 
Cikkek: 

A kamaszok sokszor maguktól rátalálnak lelki egyensúlyuk visszaállításának módjára, még ha nem is tudatosan. Zenét kezdenek el tanulni, saját dalokat komponálnak, énekelnek, verset faragnak, naplót írnak, órákig csüngnek a telefonon, vadul sms-eznek, órákig chatelnek. S mindezt azért, hogy – akár szavakkal, akár zenével, verssel, dallal – kifejezhessék érzéseiket, melyekkel még nem tudnak mit kezdeni.   

Ha bánat ül a lelkünkön, sokszor már az is segít, ha elpanaszolhatjuk valakinek. Ha van, aki meghallgat, úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Azzal, hogy kimondtuk a problémáinkat, kívülre helyeztük, már nem nyom annyira belülről, és jobban rálátunk a lényegre.

A KÉPzelet hatalma

Szerző: 
Cikkek: 

Nehéz szituációk előtt képzeljük el a lehető legjobb eshetőséget, vizsgánál egy szerencsés tételhúzást, egy kedves, segítőkész vizsgáztatót, egy fellépésnél magabiztosságot, tapsoló közönséget, kínos beszélgetés előtt a másik megértését, szeretetét, egy mosolyt, és mindenképpen a saját nyugalmunkat. Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a betegek, akik meg akarnak gyógyulni, sokkal nagyobb százalékban lesznek újra egészségesek, mint akik feladják.

A világot érzékszerveink szűrőjén át érzékeljük. Amilyen éles a látásunk, olyan messzire látunk el, amilyen jó a hallásunk, olyan messzire hallunk, minél jobb az ízlelésünk és a szaglásunk, annál élvezetesebb egy étel, minél kifinomultabb a tapintásunk, annál kellemesebb egy érintés.

Képzeljünk el egy éttermet, ahol halk zene szól, gyertya világítja meg a lágy formákat, s egy illatos finomságoktól roskadozó asztalnál ízesebbnél ízesebb falatok várnak ránk!

Apró villanások egy „borderlány” életéből

avagy a beteg is Homo sapiens sapiens
Szerző: 

Ezek a rideg fogalmak nem jelentenek mást, mint hogy akit „megtalált" (a biológiai háttér ugyanis még nem bizonyított) ez a betegség, a pokol tornácán táncikál. Visszatérve a kritériumokra – lefordítva a köz nyelvére – nagyjából a következőket mondhatjuk: úgy ÉREZZÜK, hogy falak vesznek körül minket, fuldoklunk, belül kongunk az ürességtől, senki nem szeret bennünket, örök vesztesek vagyunk, haszontalanok, feleslegesek (sőt, ártalmasak), nem vagyunk igazi nők/férfiak, sodródunk, megőrülünk… És közben TUDJUK, hogy ez mind csak téveszme. 

Az elmúlt pár hónapban egyre gyakrabban ütötte meg fülemet a „borderline" kifejezés: kora reggeli előadásokon, amikor még mindenki a tejeskávéját szürcsölgeti, szemináriumokon, ahol az ember lánya elsajátítja azt az életmentő készséget, hogy nyitott szemmel aludjon, kellemesen zötykölődős vonatutakon az egyetem felé… Hol tudományos körítéssel zúdult rám az információhalmaz, hol laikus, magukat roppant műveltnek képzelő emberkék szájából (hiába, úgy tűnik, mi lettünk az új divathullám), valami közös mégis volt ezekben az „esetleírásokban": csupa olyan mozzanat, amely azt hi

A „szent beteg”

A szerelem motívuma műveiben sohasem a test vagy a lélek pihenőjeként jelenik meg. A nő helye nála Isten és a férfi között van. A nő az, aki szenvedésre, gyötrődésre ítéli a férfit, ő a kísértés. Férfialakjainak nagy része egyszerre két nőt szeret: az egyiket szánalomból, a másikat pedig szenvedélyes szerelemmel. Rosszakarói azt is pletykálták róla, hogy erőszakot követett el egy kislányon. És valóban, ha alaposan utánajárunk, a gyermekkori erőszak és a gyermekek közötti erotika több művében is megjelenik. Azt azonban soha nem fogjuk megtudni, hogy ez egy régi, elfojtott emléket vagy pedig egy beteljesületlen vágyat szimbolizál-e. A 19. század közepén még nem léteztek gyógyszerek az eskór ellen, ezért az orvosok gyakran az univerzális gyógymódot, az utazást ajánlották betegeiknek. Dosztojevszkij a doktorok tanácsára két nagy európai körutat is tett, amelyek során megismerkedett élete egyik legnagyobb szenvedélyével, a rulettel.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij az orosz és a világirodalom egyik legjelentősebb alkotója. Csodálatosan misztikus, filozofikus és lélektani ihletettségű művei a mai olvasó számára éppúgy aktuális mondanivalót kínálnak, mint bármilyen kortárs szépirodalmi alkotás. Dosztojevszkijt nevezik a lélektani regény nagymesterének. Mégis milyen élményekből, hangulatokból és tapasztalatokból építette fel hőseit? Választ kaphatunk erre, ha megpróbálunk utazást tenni a nagy író lelkivilágába és személyiségébe.

Megbomlott narratívák

Egy skizofrén naplója
Szerző: 
Cikkek: 

Az, hogy a gyerek aztán milyen élményeken megy át, milyen történéseket él meg, és ezek hogyan kapcsolódnak össze a nyelvhasználattal, nagyban függ a nevelőktől, illetve az egyéb nevelődési környezettől. A „leesett a pohár” és a „felszállunk a buszra” jellegű kommentárok már a cselekvések és történések sikeres nyelvi megformálását jelentik. Egy óvodás gyerek, amikor sikeresen belsővé tett bizonyos narratívákat, a kialakult forgatókönyvekből építkezve már levegőért kapkodva képes elmesélni a délelőtt jelesebb eseményeit – talán mondhatjuk: saját, megalkotott történetének éli meg azt, amibe önkéntelenül belekerült, és a nyelv segítségével megértett, körülírt.

 

Naplót írni sokféleképp lehet. Mégis, néhány bekezdés erejéig most hanyagoljuk a vitaindító blogok zűrös világát, és forduljunk a „Kedves naplóm” típusú bejegyzések sokkal romantikusabb zűrzavara felé. Végső soron minden ilyenfajta napló történet. Olyan elbeszélés, melynek főhőse a naplóíró maga, a cselekmény pedig életének hű lenyomata, véget nem érő folytatásos regény formájában. A lelkes történetíró ezen oldalakon rendezgeti és rázza mondatokba a közelmúlt történéseit, azokkal kapcsolatos érzéseit, gondolatait.

Mit tud a gyermeki agy?

Tíz kérdés az olvasás fejlődéséről és fejlődési zavaráról
Szerző: 

Hogy megértsük, miért nem sikerül minden kisgyermeknek gyorsan és jól megtanulnia olvasni, jó, ha ismerjük azt is, mit tud erről a kérdésről a tudomány. A hagyományos magyarországi munkamegosztásban az olvasástanulás pedagógiai, az olvasási zavar – beleértve a diszlexiát is, – gyógypedagógiai téma. Másutt ez nem egészen így van, s ma már nálunk is erősödik a pszichológia és az idegtudomány szerepe, meg egy kicsit a kettőjük házasságából született kognitív idegtudományé is. Mi több, egy nagyon új terület, a pedagógiai idegtudomány is szót kér, amely azt vizsgálja, milyen az iskola, mindenekelőtt a tanítási és fejlesztési módszerek hatása a fejlődő agyra.

Hogy megértsük, miért nem sikerül minden kisgyermeknek gyorsan és jól megtanulnia olvasni, jó, ha ismerjük azt is, mit tud erről a kérdésről a tudomány. A hagyományos magyarországi munkamegosztásban az olvasástanulás pedagógiai, az olvasási zavar – beleértve a diszlexiát is, – gyógypedagógiai téma. Másutt ez nem egészen így van, s ma már nálunk is erősödik a pszichológia és az idegtudomány szerepe, meg egy kicsit a kettőjük házasságából született kognitív idegtudományé is.

Bridget Jones és társai Magyarországon

Hazánkban is jelentősen felgyorsult a párkapcsolatokat érintő változások dinamikája: míg 1986-ban a 15 év feletti népesség 32,3 százaléka, 2000-ben már 46,2 százaléka volt egyedülálló… Többségük Stein tipográfiája alapján időszakos, nem választott szingli. Szeretnének párkapcsolatot, volt is már partnerük, csak átmenetileg élnek egyedül. A stabil, választott szinglik lényegesen kevesebben vannak; 281 megkérdezettből csak minden hatodik fiatal (17,1%) jelölte meg a szinglisége okaként, hogy nem akar tartós kapcsolatot. Ennek okát a szakemberek abban látják, hogy hazánkban a szinglik jelentős részének már van gyermeke egy korábbi kapcsolatából (a harmincas éveikben járó szingli nők körében kiemelkedően magas a gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya), és a sok csalódás miatt már nem vállalnak fel egy új párkapcsolatot.

Jelen cikk témája a fiatalok körében egyre jobban terjedő sajátos életforma; a szingliség, amely a benne élők szerint közel sem olyan pozitív, mint ahogy azt a kívülállók gondolják. Ezért véleményünk szerint többet kellene tudományosan foglalkozni a jelenséggel, nem elégedhetünk meg a Bridget Jones s hozzá hasonló filmekkel, és a sztereotípiák elfogadásával.

Kialakulásának okaiként a következőket említhetjük:

Kalocsán már megkezdődött a gyógyulás

Beszélgetés dr. Szigecsán Tamás aneszteziológussal
Szerző: 

Dr. Szigecsán Tamás magán-aneszteziológusként dolgozik Kalocsán – a betegekkel végletesen kiszolgáltatott helyzetben, a műtőasztalon találkozik. Szerepe szerint nem ő gyógyít, ő csak lehetővé teszi az operációt. Legalábbis ezt gondolta mindaddig, amíg el nem végzett egy képzést, ahol megtanulta a szuggesztiós technikát. Hatására megváltoztak a kimondott szavak: az oxigénből hűs erdei szellő lett, az infúzió-szúrásból infúzió-bekötés, az elektródából tappancs, a fertőtlenítőszerből pedig kellemesen hűs folyadék. Azóta furcsa dolgokra lett figyelmes – nemcsak a betegek lettek elégedettebbek, hanem a kollégák is többet mosolyognak és szívesebben jönnek ezekre a műtétekre.  

Gyakorló aneszteziológusként korábban is láttam, hogy ott, a műtőasztalon valami alapvetően megváltozik az emberben.

Ál-arc – A testdiszmorfiás zavar bemutatása

Szerző: 
Cikkek: 

Az emberek egyre nagyobb hányada próbál álarcot venni, hogy sikeresebb, boldogabb, szebb vagy gazdagabb legyen, de időközben olyan zavarok – mint a diszmorfofóbia – alakulhatnak ki bennük, melyek következtében már nem magukat látják a tükörben. A görcsös akarás, a tökéletességre törekvés megfertőzheti az emberi kapcsolatokat is, míg végül semmi más nem marad, csak a tükör, a magány és az alak kényszeres vizsgálata. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hogy mit is szeretnénk látni: azt, aki a tükörben van, vagy akit szeretnénk, hogy ott legyen?

 

„Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.” (Weöres Sándor

Egy aktív-éber hipnotizőr

Interjú Bányai Éva professzorral
Cikkek: 

Volt egy éberen tanuló kontrollcsoport, s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük.  Négyen azonban másképp viselkedtek, egyikük azt mondta: „Miért mondjátok, hogy elalszom, alszom, mély hipnotikus állapotban alszom, amikor én egyáltalán nem alszom el! Sokkal jobban tudok figyelni, mint máskor!” Ez nem hagyott nyugodni. Lehet, hogy nem is igazán alvásszerű ez az állapot, lehet, hogy csak azért viselkednek így a személyek, mert azt mondjuk nekik, hogy elalszanak? Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy az alvás nem lényegi feltétele a hipnózisnak...

Részlet a Bányai Éva professzorral készült interjúból: 1972-ben a doktori disszertációmat már ezzel a címmel írtam: A hipnózis hatása a tanulásra. A kísérletsorozatban volt egy éberen tanuló kontrollcsoport; s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük.

Oldalak

Feliratkozás Lelki egészség csatornájára