Kultúrantropológia

Altatás a világ körül

„Anyuuu, szomjas vagyok!” – hangzik lefekvés után a gyerekszobából, és Anyu bevisz egy pohár vizet, hogy tíz perc múlva megérkezzen a menetrend szerinti „Anyuuu, pisilni kell!”, majd a „Túl meleg van!”, a „Nem vagyok álmos!” és a többi. Az éjszakai ébredések, rémálmok, hajnali bekéredzkedések a szülői ágyba pedig még csak ez után kezdődnek… Az ilyen helyzetek elkerülésére a nyugati szülőknek azt tanácsolják, hogy a megfelelő alvási szokásokat már csecsemőkorban alakítsák ki, a babát mindennap közel azonos időben, egy kiszámítható rutin végén tegyék be a saját ágyába, hogy ott egyedül aludjon el. Ha azonban a különböző népeket meglessük álmukban, rájöhetünk, hogy amit mi egy kisbaba számára „megfelelőnek” tartunk, valójában egy kisebbség furcsa ideálja.

Patás angyalok – a lovasterápia világa

A médiában gyre gyakrabban bukkannak fel gyógyító lovakról, lovasterápiás helyekről és programokról szóló hírek.  Tudomány ez, vagy csak néhány jó szándékú lovasember igyekszik segíteni a rászorulókon? Mindenkinek vannak tapasztalatai arról, milyen sokrétű élményt tudnak nekünk nyújtani az állatok. Mit mond a pszichológia egy olyan összetett jelenségről, amit lovasterápia néven foglalhatunk össze?

Tehát: mi is az a lovasterápia?  

Egy kis történelem…

Kelet a Nyugat hálószobáiban

Mit tanulhat a nyugati világ a kelet erotikájából, varázsából? A tantrikus kultúra egyik legbölcsebb üzenete a női test piedesztálra emelése, hiszen a férfi öröme a nő szépségében, élményében keresendő. Ha megnézzük régebbi korok termékenységi szobraitszépségideáljait, az egykor rajongott testek nagyon távol állnak a mai, konfekcióméretekbe kényszerített, folyamatosan minősített idomoktól.  A mi kultúránk Pygmalion módjára megalkotta vágya tárgyát, az „álomnőt”, amit azonban abszurditása folytán nem képes életre kelteni. A szépségversenyek helyezettjeinek, a férfilapok szereplőinek szinte évről évre nő a mell-, s ezzel párhuzamosan csökken a derékbősége – ami ugyebár viszonylag ritkán jár együtt…

A tetováltatás motivációs háttere

A törzsi kultúrák mindennapi életének szerves részét képezték a különböző rítusok, amelyek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a törzs tagjai kapcsolatba léphessenek a transzcendens világgal, illetve hogy az éretté vált fiatalok a törzs egyenjogú tagjaivá válhassanak. A legtöbb törzsi csoport esetében a fiatal generáció tagjainak próbákon kellett átesnie. A próbatételek között leggyakrabban előforduló jelenség a tetoválás volt, amely egyszerre több funkciót is betöltött. A tetoválás közben átélt fájdalom megkönnyítette a misztikus világgal való kapcsolatteremtést, ezenkívül a törzshöz tartozást, a társadalmi rangot, tisztséget, és a test díszítését, esztétikusabbá tételét is magában foglalta. Az egyedi rítusok által a törzs jól definiálhatóvá, megkülönböztethetővé vált.

Egy csapat útja a Góbi-sivatagon át

 

2007 nyarán hét férfi (mindannyian 30 év körüliek) útra kelt a mongóliai sivatagba, hogy lóháton átszelje azt. Próbatétel elé állították akaraterejüket, tűrőképességüket, hogy kalandot, tudományos eredményeket, hírnevet, erőpróbát vagy egyszerűen belső fejlődést találjanak.

De hogy kerül ide a pszichológia s a pszichológus, aki mindezt itthonról, biztonságból figyelte? Mi lehet a szerepe a pszichológiának egy-egy ilyen expedícióban? Hogy segítheti egy csapat életét, amikor minden lépésük kockázatot rejt magában és csak magukra számíthatnak?

Vallás és pszichoanalízis közössége: a tudattalan összekötő ereje

A tudattalan legegyszerűbb, freudi meghatározása szerint olyan lelki tartalmakat jelöl, amelyhez nincs hozzáférése a tudatnak. Ennek a szférának a létezése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget – foglalkozik vele filozófia, pszichológia és implicitebb módon a vallás is. S noha régóta feszegetjük a kérdést, miszerint meddig is terjed a fejünkben lévő dolgok határa, a fentebbi meghatározás születésekor rendkívül széles körű döbbenetet váltott ki. Sigmund Freud volt az, aki a századfordulón a pszichoanalízis kidolgozásával áthatotta a kor társadalmát, és evvel megvitatás tárgyává tette a tudattalan kérdéskörét.

Vihar a bili körül?

A szobatisztaság elérését sokan az egyik legfontosabb mérföldkőnek tartják egy kisgyerek fejlődésében – ugyanakkor egy olyan feladatnak, amely a szülőket is gyakran próbára teszi. A bilire szokást a totyogók és a kisgyerekek számára az teszi az egyik legnehezebb fejlődési lépcsővé, hogy épp akkor jelenik meg erőteljesen a nyomás, hogy megfeleljenek szüleik és a tágabb környezet elvárásainak, amikor feltámad bennük az igény az önállóságra és saját akaratuk érvényesítésére. Egy ilyen helyzetben a szülőkre is nagyobb teher hárul és nem véletlen, hogy a szobatisztaságra szoktatást az őket leginkább aggasztó dolgok között említik.

Gyógyító zene

Bizonyára mindenki átélte már, amikor egy fárasztó nap után hazaérve, a fotelba roskadva, egy jó zene mellett teljesen kikapcsoljuk agyunkat és percekben belül már teljesen máshol járunk – vagy éppen ellenkezőleg, teljesen feltöltődve és energizáltan tudjuk folytatni napi teendőinket. Bármiféle tudományos magyarázat nélkül is könnyen megállapíthatjuk, hogy a zenének van pszichológiai, biológiai hatása. Ebben a cikkben igyekszem bemutatni, hogy ezeket a hásokat miként lehet felhasználni a segítő szakmákban.

Tartalom átvétel