Kultúrantropológia

Varázsszőnyegen önmagunkhoz

Mikor azt érezzük, megragadott minket egy vers vagy egy népdal, mikor nem tudunk letenni egy könyvet, de akkor is, mikor találónak érzünk egy-egy szólást, bölcsességet, érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy együtt legyünk az alkotással és egybeolvadjunk vele, hogy aztán a feldolgozás egy tudatosabb szintjén elengedjük és messzebbről is megvizsgáljuk, vajon miért hatott ily módon az adott mű... A valóság művészi eszközökkel való átformálása és visszatükrözése lehetőséget ad az eltávolodásra, ugyanakkor ebben a kreatív mezőben, a művel való folyamatos kommunikációban, a tudattalan és tudatos állapotok váltakozásával az olvasó önmagát és aktuális helyzetét is újféleképpen tapasztalhatja meg, ami a konfliktus feloldása felé mozdíthat.

Női humor, férfihumor

Nem mondunk újat azzal, hogy az unalom taszít, a humor viszont vonz. A humor szórakoztatóvá és népszerűvé tesz, „bearanyozza” személyiségünket. Ha azt mondjuk valakiről, hogy jó a humorérzéke, akár azt is mondhattuk volna, hogy nagyon intelligens, mindehhez még kiváló sportoló is, hovatovább végtelenül imádjuk őt. A humor egy „általános jó”. Nem is csoda, hogy amikor Allport 1961-ban körkérdést intézett diákjaihoz, amelyben azt firtatta, mennyire tartják jónak saját humorérzéküket, az egyetemi hallgatók 96 százaléka az átlag fölé helyezte magát. „Az emberek beismernek árulást, gyilkosságot, gyújtogatást, sőt még a műfogsort is meg azt is, hogy parókát hordanak.

Racionalitás és irracionalitás határán

A kulturális antropológiai megközelítés nem arra világít rá, hogy „ugyanolyan ostobaság” minden világnézet, éppen ellenkezőleg: minden kultúra racionalitása ugyanolyan értékkel bír, ugyanolyan valóságos és ugyanolyan normális. Ha egy törzsi kultúrában elfogadott, hogy az esővarázsló doboknak köszönhetően másnap valóban esni fog, akkor ez semmiféleképpen nem irracionálisabb elképzelés annál, mint amikor mi meghallgatjuk az időjárás-jelentést és az előrejelzésnek megfelelően öltözünk fel másnap reggel. A döntés mindkét esetben specialistákra van bízva. Amennyiben a varázsló kellőképpen felkészült, esőt tud előidézni másnapra. Ezt „mindenki tudja”, annak ellenére, hogy a törzs tagjainak többsége birtokában lenne az esővarázslathoz szükséges tudásnak.

„A kiálló szöget be kell verni”

A nyugati kultúra egyik központi gondolata az individuum, az egyén különlegessége. A japánok leghíresebb mondásának értelme viszont az, nem szabad eltűrni, hogy valaki kilógjon a sorból. Ha Japánba utaznánk, nemcsak ettől  éreznénk úgy, kicsúszott a lábunk alól a talaj, hanem attól is, hogy nem értenénk a metakommunikáció kifinomult jelzéseit. És akkor még a zavarba ejtő kulturális különbségekről nem is beszéltünk. Mert csámcsogni lehet, sőt szellenteni is. Azt viszont senkinek sem ajánlhatjuk, hogy társaságban kifújja az orrát. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy rendőrt hívnak! Indries Krisztián kutató pszichológus két évet töltött Japánban a Kyoto Egyetem Pszichoanalitikus tanszékén.

Chips? - Csillogó mellkas, feszülő tanga

Korábban a férfiak kizárólagos jogot formáltak a kívánatos női test definiálására. A nőt, mint a férfi vágyának tárgyát mutatták be a médiában – ám újabban a kockahasú macsók is egyre inkább feltűnnek a színen. Sokan ezt negatív jelenségként értelmezik, s a kultúra szexualizálódását látják benne. A másik oldal azonban inkább a vágy demokratizálódását s a női szexualitás felszabadítását, kiteljesedését hangsúlyozza – azt, hogy a nők részéről is van igény az esztétikus férfitestek látványára. Ez a fajta rácsodálkozás némiképp analóg azzal, ahogy a női erotikus fantáziát ma még éppoly hitetlenkedve kezeljük, mint a viktoriánus korban a női orgazmust.

Vámpírpszichológia

Mitől lesz sikeres az egyik tévésorozat, és mitől kudarc a másik? Van-e titka a sikernek? Ha van is titok, az biztosan nem az, hogy jó színészekre, fordulatos történetre és karakteres rendezői munkára van szükség – mindez ugyanis nem titok, hanem alapfeltétel. A True Blood  – inni és élni hagyni című, többszörösen díjnyertes sorozatot nézve azonban az ember arra gondol, a sikernek mégiscsak van valamiféle, ha nem is titkos, de legalábbis nem nyilvánvaló tényezője: a történetben több olyan mozzanat is található, amely működésbe hozza az emberek ősi lelki reflexeit.

Miért kellenek nekünk vámpírok?

"Szent kéj a csók és szent az élet"

 

Az első csók természetesen egy csoda – de ezen túlmenően evolúciósan adaptív szerepe van a partnerválasztásban. A csók a párkapcsolati rituálé része, amikor két ember megcsókolja egymást, biokémiai üzenetek bonyolult tárházát vonultatja fel. E mechanizmus első körben segít kiszűrni azon partnerek körét, akikkel genetikai vagy immunrendszerbeli összeférhetetlenség állna elő.

Altatás a világ körül

„Anyuuu, szomjas vagyok!” – hangzik lefekvés után a gyerekszobából, és Anyu bevisz egy pohár vizet, hogy tíz perc múlva megérkezzen a menetrend szerinti „Anyuuu, pisilni kell!”, majd a „Túl meleg van!”, a „Nem vagyok álmos!” és a többi. Az éjszakai ébredések, rémálmok, hajnali bekéredzkedések a szülői ágyba pedig még csak ez után kezdődnek… Az ilyen helyzetek elkerülésére a nyugati szülőknek azt tanácsolják, hogy a megfelelő alvási szokásokat már csecsemőkorban alakítsák ki, a babát mindennap közel azonos időben, egy kiszámítható rutin végén tegyék be a saját ágyába, hogy ott egyedül aludjon el. Ha azonban a különböző népeket meglessük álmukban, rájöhetünk, hogy amit mi egy kisbaba számára „megfelelőnek” tartunk, valójában egy kisebbség furcsa ideálja.

Patás angyalok – a lovasterápia világa

A médiában gyre gyakrabban bukkannak fel gyógyító lovakról, lovasterápiás helyekről és programokról szóló hírek.  Tudomány ez, vagy csak néhány jó szándékú lovasember igyekszik segíteni a rászorulókon? Mindenkinek vannak tapasztalatai arról, milyen sokrétű élményt tudnak nekünk nyújtani az állatok. Mit mond a pszichológia egy olyan összetett jelenségről, amit lovasterápia néven foglalhatunk össze?

Tehát: mi is az a lovasterápia?  

Egy kis történelem…

Kelet a Nyugat hálószobáiban

Mit tanulhat a nyugati világ a kelet erotikájából, varázsából? A tantrikus kultúra egyik legbölcsebb üzenete a női test piedesztálra emelése, hiszen a férfi öröme a nő szépségében, élményében keresendő. Ha megnézzük régebbi korok termékenységi szobraitszépségideáljait, az egykor rajongott testek nagyon távol állnak a mai, konfekcióméretekbe kényszerített, folyamatosan minősített idomoktól.  A mi kultúránk Pygmalion módjára megalkotta vágya tárgyát, az „álomnőt”, amit azonban abszurditása folytán nem képes életre kelteni. A szépségversenyek helyezettjeinek, a férfilapok szereplőinek szinte évről évre nő a mell-, s ezzel párhuzamosan csökken a derékbősége – ami ugyebár viszonylag ritkán jár együtt…

Tartalom átvétel