On line játékok
Peter Gray, a Boston College pszichológiaprofesszora egy provokatív felvetéssel állt elő: szerinte a szülőknek meg kellene engednie, hogy a gyermekük annyit játsszon videojátékokkal, amennyit csak akar.
A videojátékoknak olyan fejlesztő hatásai is lehetnek, amelyek az iskolai jegyekben is megmutatkoznak.
Van egy társasjáték, amiben játszva tanulhatjuk meg azt: hogyan figyeljünk magunkra és adjuk meg magunknak azt a törődést, ami kijár, és hogyan figyeljünk másokra, hogy meglássuk őket olyannak, amilyenek valójában. Ha az elvárásaink szűrőjén keresztül szemléljük az embereket, mindig torzított képet kapunk, hiszen csak annyit látunk belőlük, hogy miben felelnek meg, és miben nem felelnek meg a szükségleteinknek. Az igazán tápláló, fejlesztő, biztonságot adó – feltétel nélküli – szeretet csak az elvárás-nélküliség talaján képes kicsírázni.
Közeleg a Karácsony, a „szeretet ünnepe”, ami azonban nem mindig úgy sikerül, mint szeretnénk. Az utolsó napokra halogatjuk az ajándékvásárlást, és végigrohanunk a boltokon, gyorsan kipipálva a személyeket és az ajándékokat. Gyorsan, gyorsan, legyünk túl rajta! Akár még elégedettek is vagyunk a végén. Sikerült, gyorsak és hatékonyak voltunk. Csak éppen a szívünk maradt ki az ajándékokból. Hatékonyak voltunk, csak éppen nyűgnek éreztük az egészet, és elég kétséges az, hogy eltaláltuk-e a másik szíve vágyát.
A Mind, Brain and Education című szaklapban ismertetett kutatás szerint az építőkockákkal való játék rendkívül jó hatással van a gyerekekre. A Temple Egyetem Csecsemőlaboratóriumának vizsgálatai bizonyítják, hogy az építőjátékok nagyban hozzájárulhatnak a reáltárgyakhoz szükséges készségek kifejlesztéséhez.
Gyorsaság, pontosság, stratégiai megfontolás és erős koncentráció az adott pillanatra – csupán ennyi kell ahhoz, hogy az ember jól teljesítsen ezen a teszten. Pedig a józan ész és a tapasztalat szerint, egy helyzet vagy gyorsaságot, vagy pontosságot követelhet meg – mindkettőt nem ér.
Gyorsaság, pontosság, stratégiai megfontolás és erős koncentráció az adott pillanatra – csupán ennyi kell ahhoz, hogy az ember jól teljesítsen ezen a teszten. Pedig a józan ész és a tapasztalat szerint, egy helyzet vagy gyorsaságot, vagy pontosságot követelhet meg – mindkettőt nem ér. Ha felmerül egy probléma, akkor vagy azt vállaljuk, hogy megalapozott, részletes és valószínűleg jó reakciót adunk rá, vagy azt, hogy megoldjuk egy órán belül – de akkor ne kérjenek számon minőséget. Legalábbis ez lenne az ideális helyzet.
A Crossblock játék lényege: képesek vagyunk a fejünkben automatikusan kialakuló csoportosításnak ellenállni? Képesek vagyunk rugalmasan tekinteni az elénk táruló elrendezést, és ha kell, felbontani és újraalakítani?
A Gestalt pszichológia vagy alaklélektan egyik alapállítása, hogy az egész több mint a részek összessége. Olyan alap ez az állítás, hogy már az észlelés során, tudatos szabályozás nélkül is megvalósul. Ennek a mondatnak az első karakterét például automatikusan egy „E” betűnek észleljük, nem pedig négy darab egyenes vonalnak. Az észlelés során tehát nemcsak felsoroljuk az ingerhelyzet elemeit, hanem jelentésteli csoportokká is szervezzük őket, mint például egy dallam, egy szöveg vagy egy emberi arc.
Nem tudom, ismerik-e azt az érzést, amikor a megbeszélésen már vibrál az ablaküveg a feszültségtől. Aztán hirtelen egy kollégában elpattan valami, és végre-valahára felemelkedik a hangerő, megjelennek a kevésbé elaborált, de annál egyenesebb kijelentések, az ember pedig megkönnyebbülve dől hátra és némi csöndes örömmel figyeli a dühöngőt.
Nem tudom, ismerik-e azt az érzést, amikor a megbeszélésen már vibrál az ablaküveg a feszültségtől, az ember rongyosra gyűrte az ujjait, de mégis valahogy kibírja, türelmes mosollyal az arcán. Aztán hirtelen egy kollégában elpattan valami, és végre-valahára felemelkedik a hangerő, megjelennek a kevésbé elaborált, de annál egyenesebb kijelentések, az ember pedig megkönnyebbülve dől hátra és némi csöndes örömmel figyeli a dühöngőt.
Az eredeti kínai Mahjongot egy mítosz szerint Konfuciusz fejlesztette ki i.e. 500-ban, a játék feltűnése egyes helyeken egybeesett Konfuciusz látogatásának időpontjával, amikor az országban utazgatott és tanításait terjesztette.
Az eredeti kínai Mahjongot egy mítosz szerint Konfuciusz fejlesztette ki i.e. 500-ban, a játék feltűnése egyes helyeken egybeesett Konfuciusz látogatásának időpontjával, amikor az országban utazgatott és tanításait terjesztette. A Mahjong három legfontosabb köve három sárkány, amelyek a Konfuciusz által legfontosabbnak elismert erényeket jelképezik: a piros, a zöld és a sárga a jóakaratot, az őszinteséget és a szülők iránti tiszteletet és szeretetet. További bizonyíték lehetne, hogy Konfuciusz nagyon kedvelte a madarakat, talán ezért nevezte el a játékot „Fecskének”.
