Gyorsaság, pontosság, stratégiai megfontolás és erős koncentráció az adott pillanatra – csupán ennyi kell ahhoz, hogy az ember jól teljesítsen ezen a teszten. Pedig a józan ész és a tapasztalat szerint, egy helyzet vagy gyorsaságot, vagy pontosságot követelhet meg – mindkettőt nem ér. Ha felmerül egy probléma, akkor vagy azt vállaljuk, hogy megalapozott, részletes és valószínűleg jó reakciót adunk rá, vagy azt, hogy megoldjuk egy órán belül – de akkor ne kérjenek számon minőséget. Legalábbis ez lenne az ideális helyzet. Ebben az elcsépelt mai világunkban azonban más ritmusra járatják az agyunkat. Fontos a minőség, persze, de a lényeg, hogy villámgyorsan készüljön el.

Nem tudom, ismerik-e azt az érzést, amikor a megbeszélésen már vibrál az ablaküveg a feszültségtől, az ember rongyosra gyűrte az ujjait, de mégis valahogy kibírja, türelmes mosollyal az arcán. Aztán hirtelen egy kollégában elpattan valami, és végre-valahára felemelkedik a hangerő, megjelennek a kevésbé elaborált, de annál egyenesebb kijelentések, az ember pedig megkönnyebbülve dől hátra és némi csöndes örömmel figyeli a dühöngőt.