Kétfajta jellemző személyiségvonás létezik: külső kontrollos vagy belső kontrollos. A belső kontrollos ember magában hordja azokat a mércéket, amelyekhez minden életlépését viszonyítja. Döntéseiben eléggé autonóm, kevésbé befolyásolják a külső hatások, noha alkalmazkodó és nagyon is tud illeszkedni a külső elvárásokhoz. De a döntéseiben, életváltozásaiban mindig belső iránytűje vezérli.

Az van itt, aki elfogadja, hogy együtt dolgozzunk. Nyitva van az ajtó, bármikor el lehet menni és semmit nem kell csinálni… Ezt nagyon nehéz egy páciensnek megérteni és elfogadni, mert abban nőtt fel, hogy mindig akartak tőle valamit, mindig kellett csinálni valamit. Sőt, van úgy, hogy ha destruktív módon viselkedik, azt mondjuk: menj el, sétálj egy kört, csücsülj le egy dombra és tűnődjél, s ha úgy gondolod, hogy tudunk tovább együttműködni, akkor gyere vissza… Van olyan kapcsolati tőkénk, amiért megéri visszajönni és lemondani az ilyesfajta viselkedésről. Azokkal tudunk tehát együttműködni, akiknél még vállalható kockázatúak a határtartási problémák, a destruktív működések, aki vállalja, hogy betartja a közös játékszabályokat.

Sokan nem értik, miért kell manapság felkészülni a szülésre. Hiszen a szülés természetes folyamat, magától is lezajlik. Csakhogy a várandósság alatti vizsgálatok, az orvosi szakkifejezések sokasága, a szülés külső körülményei tele vannak jórészt tudattalan negatív szuggesztiókkal. Békés Emőke dúla gyakran találkozik ezekkel. A SASOK-képzés megerősítette abban, mennyire fontos „átírni” ezeket az üzeneteket. „Egyre több az olyan szülésznő és orvos, aki tisztában van azzal, hogy a dúla fontos segítőtárs a vajúdás óráiban, mert jól ismeri az anya, a pár elképzeléseit, vágyait, érzéseit, hiszen kapcsolatuk a várandósság ideje alatt rendkívül elmélyül és bizalmassá válik.

Részlet a Bányai Éva professzorral készült interjúból: 1972-ben a doktori disszertációmat már ezzel a címmel írtam: A hipnózis hatása a tanulásra. A kísérletsorozatban volt egy éberen tanuló kontrollcsoport; s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük. A hipnózis hatására lecsukódott a szemük, lelassult a mozgásuk, nem emlékeztek a történtekre: „Olyan volt, mintha aludtam volna.” Négyen azonban másképp viselkedtek, egyikük azt mondta: „Miért mondjátok, hogy elalszom, alszom, mély hipnotikus állapotban alszom, amikor én egyáltalán nem alszom el! Sokkal jobban tudok figyelni, mint máskor!” Ez nem hagyott nyugodni.