Interjú

Családban marad...

A testvérek közötti együttműködésnek rengeteg módozata van. Az idősebb testvérek például egészen kicsi korban, akár már kétévesen örömest segítenek a kisöccsük vagy kishúguk körüli teendőkben, még akkor is, ha ezzel külön nem bízzuk meg őket. Az idő múlásával pedig az is érdekessé válik, hogy a kisebbik testvér mennyire fogadja szívesen nővére vagy bátyja gondoskodását. A vizsgálatok azt mutatják, hogy amennyiben a két testvér között a korkülönbség négy év vagy annál nagyobb, sokkal szívesebben veszik a gyerekek idősebb testvérük segítségét, de akkor is nagyobb a hajlandóság, ha a nagyobbik, a gondoskodó testvér lány. Ezek természetesen csak általános jellemzők, valójában az együttműködés formája és minősége minden testvérpárnál más és más.

„Emőke, engem is megmasszíroz?”

Sokan nem értik, miért kell manapság felkészülni a szülésre. Hiszen a szülés természetes folyamat, magától is lezajlik. Csakhogy a várandósság alatti vizsgálatok, az orvosi szakkifejezések sokasága, a szülés külső körülményei tele vannak jórészt tudattalan negatív szuggesztiókkal. Békés Emőke dúla gyakran találkozik ezekkel. A SASOK-képzés megerősítette abban, mennyire fontos „átírni” ezeket az üzeneteket. „Egyre több az olyan szülésznő és orvos, aki tisztában van azzal, hogy a dúla fontos segítőtárs a vajúdás óráiban, mert jól ismeri az anya, a pár elképzeléseit, vágyait, érzéseit, hiszen kapcsolatuk a várandósság ideje alatt rendkívül elmélyül és bizalmassá válik.

Kiből lehet jó pszichológus?

Ön sok éve tanít már pszichológushallgatókat, s gyakorló gyógyító is egyben. Tapasztalata szerint van bármiféle olyan lelki adottság, amivel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy sikeres pszichológusok legyünk?

Egy aktív-éber hipnotizőr

Részlet a Bányai Éva professzorral készült interjúból: 1972-ben a doktori disszertációmat már ezzel a címmel írtam: A hipnózis hatása a tanulásra. A kísérletsorozatban volt egy éberen tanuló kontrollcsoport; s egy hipnózisban tanuló, 24 főből álló kísérleti csoport. 24-ből 20-an úgy viselkedtek, ahogy azt a pavlovi hipnóziselmélet alapján várhattuk is tőlük. A hipnózis hatására lecsukódott a szemük, lelassult a mozgásuk, nem emlékeztek a történtekre: „Olyan volt, mintha aludtam volna.” Négyen azonban másképp viselkedtek, egyikük azt mondta: „Miért mondjátok, hogy elalszom, alszom, mély hipnotikus állapotban alszom, amikor én egyáltalán nem alszom el! Sokkal jobban tudok figyelni, mint máskor!” Ez nem hagyott nyugodni.

Rombol és épít a válság

Vannak, akik úgy gondolják, hogy fokozatosan új értékek kerülnek majd előtérbe - fogalmaz az interjúban Hankiss Elemér szociológus. A túlfogyasztás csapdájából ki kell törni; a „fönn az ernyő, nincsen kas” mentalitás nem tartható fenn tovább. A magatartásbeli változásoknak már régóta vannak jelei a világban, de a válság felgyorsíthatja a folyamatot. Lehet, hogy az eddigi „hedonista” magatartáskultúra fokozatosan átalakul majd „epikureánus” magatartáskultúrává. Vagyis a korlátlan fogyasztással szemben a mértékletességre. Könnyű belátni, hogy az, aki telezabálja magát, utána rosszul érzi majd magát; és ez vonatkozik minden élvezetre. Az epikureánus ember is az örömöt keresi (görögül: hédoné), de módjával. Kiegyensúlyozott, harmonikus életre törekszik.

A válságból a kiút az együttműködés erősödése lesz

Azt tapasztalom, hogy sokakból hiányzik a bajokkal való pozitív szembenézés, és kicsi a megküzdési repertoár. De ismerek vállalatvezetőt is, aki azt mondja: nem tudom még, hogy jövünk ki a bajból, s ha nem sikerül, nem tudom azt sem, milyen munkát kell elvállalnom, de azt tudom, hogy lesz munkám. Láthatólag nem zavarja, ha „alacsonyabb” munkát kell vállalnia. Egyelőre persze ilyen veszély nem fenyegeti, de sokkal bátrabban és szabadabban tud döntéseket hozni, aki ilyen attitűddel viszonyul jövőjéhez. Vannak persze, akik elmenekülnek a problémák elől, vagy igyekszenek róluk nem tudomást venni. Mások problémamegoldó attitűddel közelednek hozzájuk, s keményen küzdenek. Természetesen nekik van nagyobb esélyük a sikerre. Sőt: csak nekik van esélyük.

Az elefánt szárnya - Interjú dr. Ranschburg Jenővel

Az egyre tökéletesebb és „valóságosabb” virtuális világ sok ponton kapcsolódik a valósághoz, gondoljunk a valódi vásárláshoz vezető virtuális kereskedelemre vagy a virtuális múzeumokban kapható valóságoshoz közeli élményre. A fejlesztők egyre inkább tudnak olyan világot teremteni, amelybe magunk választotta szimbólumokkal (vagy személyiséggel) be tudunk szállni. Ez bizonyos értelemben kitárulkozás – a maga veszélyeivel –, hiszen titkos vágyak, elfojtás nyilvánulhat meg benne. Persze a magamfajta pszichológus számára éppen ezért érdekes, hiszen a munkánk egyik legfontosabb része, hogy ezeket a rejtett tartalmakat – melyeket a paciens sokszor maga előtt is titkol, – felszínre hozzuk.


Az agy sosem fárad el

Hámori Józseffel készült beszélgetésünket a Mindennapi Pszichológia első számában olvashatják. 
 
…az agyunk dopamint termel, ami az örömérzésünkért felelős. A dopaminnak sok receptora van – szaporodnak, mint az emberiség –, s leképezhető, hogy miként, hol és milyen mennyiségben vannak jelen. Persze az örömszerzés nemcsak a dopaminon múlik. Az emberi öröm nemcsak kémia vagy biológia, hanem bonyolult szociokulturális jelenség. Attól is függ tehát, hogy a kéregterületeket miképpen tudjuk mi magunk úgy működtetni, hogy sikert érjünk el ….
Tartalom átvétel