Jelenlegi hely

Filozófia

Összeillés vagy összeillesztés?

Szerző: 

Dolgoznunk kell-e az összeillésért vagy egyszer csak szembetalálkozunk azzal, akivel erőfeszítés nélkül egész életünkre összeillő társak leszünk?

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő életeket?

A szerencse bűvöletében

Szerző: 

Szerencse az a váratlan és kedvező fordulat, ami az egyén hozzájárulása nélkül történik meg, ám érdemben javítja a helyzetét. 

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándéka. Vannak szerencsés alkatok, akiket mindig szerencse ér, és vannak olyanok, akiket üldöz a balszerencse. A felszíni olvasat szerint a szerencse tisztán külső tényező egy élet belső összefüggéseihez képet. Nincs-e azonban a szerencsének mélyebb kapcsolata olyan fogalmakkal, mit a játék, a sors, a kiszolgáltatottság, a jellem, sőt a kultúra?

Kórkép a bizonytalanságról

Szerző: 

Szétesik a világ? Általános válságban van a kultúránk? Katasztrófa felé száguldunk? Egyre több pszichés probléma, szervi betegség, allergia nehezíti meg az életet? 

Az értékek egymásra épülő rendjében a legalsó szint lesz az egyetlen és meghatározó – vagyis azok az „értékek”, amelyek a legegyszerűbb és legközvetlenebb vágyakhoz kapcsolódnak: evés, ivás, szex, szórakozás

Se házasság, se szenvedély

Szerző: 

Vajon a házasság a boldog és kiegyensúlyozott élet legbiztosabb útja? Vagy külön élve is lehet intim párkapcsolatot fenntartani? Milyen formái lehetnek még a partnerkapcsolatnak? És van-e olyan forma, ami versenyre kelhet a monogám házasság több ezer éves intézményével? 

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Az önbecsapásról és az üres beszédről

Szerző: 

Azt mondom-e, amit igaznak hiszek? Azt teszem-e, amit helyesnek tartok? Látszólag értelmetlen kérdések, hiszen tudatos lényként gondolunk önmagunkra és úgy véljük, tudjuk, mi a helyes, mi az igaz – és e tudás alapján működünk. 

A kép azonban bonyolult, ugyanis képesek vagyunk akár legjobb meggyőződéseink ellenére cselekedni és beszélni. Sőt, képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy így volt helyes. Az a legkülönösebb, hogy ilyenkor nem másnak hazudunk, hanem önmagunknak. Az önbecsapás jelensége sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk...

Azt mondom, amit gondolok?

Küzdelem a hamis én ellen

Szerző: 

A hamis én rendkívül sokféle formát ölthet: lehet hiúságból, gyengeségből, megfelelésvágyból eredő hamis önkép; félelemből fakadó öncsalás; bűntudatos és önvádló beletörődés a boldogtalan helyzetekbe. Az öntudatlanul működő hamis én előbb-utóbb válságokat okoz – ha pedig tudatossá válik, hogy nem az vagyok, akinek eddig hittem magam, akkor belső feszültség támad a lélekben.

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s mindenkorra. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor erősek vagyunk, ha nem tudunk változtatni, akkor gyengék. Szakítani például valóban így kell – új életformát kialakítani azonban nem.

Gyűlölök és szeretek

Ellentétes érzelmeink

Bármilyen furcsának, gyötrőnek, paradoxnak tűnik is ez az érzelmi állapot, valójában nagyon gyakori a mindennapi életben. Már az is árulkodó, hogy jól ismert közmondásaink vannak a jelenségre: nincsen öröm üröm nélkül, minden rosszban van valami jó, nincsen rózsa tövis nélkül.

Van-e magyarázata a lélektannak arra, hogy miért lakoznak lelkünkben teljesen ellentétes érzések egy időben, egyazon dologgal kapcsolatban?

Oldalak

Feliratkozás Filozófia csatornájára