Jelenlegi hely

Filozófia

Önbecsülés, önszeretet, önteremtés

Szerző: 
Cikkek: 

Van azonban olyan önbecsülés is, amelyben az én úgyszólván kizárólag önmagához méri magát. Ilyenkor nem a közösség egy tagjaként vagy az emberiség egy példányaként értékeljük önmagunkat, nem is titokzatosan életünkbe szűrődő idegen értékekhez igazodunk, hanem önnön lehetőségeinkkel és vágyainkkal mérjük meg saját életünket.

Önmagunkat akkor becsüljük, ha bizonyos értékeknek megfelelünk.

A teljesség hiánya

Szerző: 
Cikkek: 

A reklámokból, a filmekből, az internetről áradó képek sokasága irányt ad a vágyainknak is. Gyakran onnét tudjuk, hogy mire vágyunk, hogy a fantáziánkat megragadja egy kép (cigarettázó férfiak az alkonyati prérin, kisbabáját ringató anya egy derűs családi ház nappalijában, kollégáinak terveket mutató energikus mérnök). A vágy fogalmából fakadó „etikai” feladat az, hogy megtaláljuk az igazi vágyunkat a sok imaginárius vággyal szemben.

Mire vágyom igazán? Egy új autóra? Világ körüli útra? Az igaz szerelemre? Családra? Gyerekre? Pénzre? Elismerésre? Ha a vágy célhoz ér, nem szűnik meg, hanem átalakul.

Az otthonosságtól az ígéretig

Szerző: 
Cikkek: 

Társ és bizalom elválaszthatatlan fogalmak. Csak az lehet a társam, akiben megbízom – és aki elnyeri a bizalmamat, az társammá válhat. A társas kapcsolatokat az érzelmek tartják össze, ám egzisztenciális értelemben a bizalom legalább olyan fontos tényező, mint a szeretet. Ugyanakkor mi sem mutatja jobban a kettő különbségét, mint az a tény, hogy meglehetősen gyakran olyan emberbe szeretünk bele, akiben nem tudunk megbízni – és nem érzünk vágyat olyanok iránt, akikben pedig feltétlenül bízunk. 

Társ és bizalom elválaszthatatlan fogalmak. Csak az lehet a társam, akiben megbízom – és aki elnyeri a bizalmamat, az társammá válhat.

Tekintetek párharca – a szemezés

Szerző: 

A tekintetek egymáshoz feszülnek, hol a sajátom, hol a másiké szűrődik be inkább az észlelésembe, ide-oda tologatják egymást, anélkül, hogy bármelyiknek is végleg sikerülne tárgyiasítani a másikat. Egy apró figyelmetlenség, és máris totális vereséget szenvedek. Esetleg kitartásom következtében meghátrálásra késztetem a másikat.

A tekintetének mindig ki vagyunk téve – még ha álcázzuk is magunkat, bizonyos tekintetetek „átláthatnak” rajtunk.

Oldalak

Feliratkozás Filozófia csatornájára