2 000 szülőt és gyermeket kérdeztek meg, hogy kiderítsék, miért jár ennyi stresszel a fektetés, és hogy meg lehessen határozni a tökéletes esti mese formáját. A felmérés eredményei pedig azt bizonyítják, hogy sokaknak jól jöhet ez az információ, mivel a szülők évente összesen egy hetet töltenek azzal, hogy megpróbálják elaltatni gyermekeiket.
Tudjuk-e mikor és hogyan kellene fellépni az iskolai erőszak ellen? Nehezíti a feladatot az is, hogy maga a jelenség sok esetben rejtett marad, mert az áldozat – megfélemlített gyermek lévén – nem tud megszólalni, vagy nem halljuk meg a hangját.
Mi ebben a mi felelősségünk, – s vajon szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként – tisztában vagyunk-e azzal, mi történik a gyermekkel, aki áldozatul esik egy ilyen megfélemlítési kampánynak?
Képalkotó vizsgálatokkal igazolták, hogy aktívabban működnek bizonyos kulcsfontosságú agyi területek azoknál az óvodáskorú gyermekeknél, akiknek rendszeresen olvasnak a szüleik.
A szülői túlvédés függőséghez, a szülő és gyermeke közötti hatalmi harcokhoz, a kortárs környezetben pedig visszahúzódáshoz, illetve agresszív kitörésekhez vezethet.
A szülői túlvédés megakadályozza azt, hogy a gyermek képes legyen önállóan és biztonságosan megoldani élethelyzeteit.
Minden ember információkra nyitott rendszerrel születik, agyunkat a környezetben szerzett tapasztalatok töltik fel. A tanulás hatékonnyá és sikeressé tehet, ezért fontos, hogy mit gondolunk a tanulásról és tanításról, és főleg, hogy ebből a gyerekeinknek mekkora „nyeresége” származik.
A kisgyereket nem kell tanítani, úgyis tanul – és jobban, mint ha tanítanánk. Viszont érdemes kiszolgálni az érdeklődését, mert így lesz a leghatékonyabb a fejlődése.
A kutatók szerint az új információk feldolgozásának sebessége a génjeinkbe van írva.
Ahogy egy évtizede hiperaktív cunami árasztotta el a gyerekterápiás rendeléseket, mostanában Dunát lehet rekeszteni az indulatkezelési problémákkal. Kis gyereknél. Nagy gyereknél. Kamasznál. Szülőnél.
Mire benő a fejünk lágya, egyre több és árnyaltabb technika áll rendelkezésünkre a belső feszültségek levezetésére. De mi van addig?
A gyerekek 3-4 éves koruk körül kezdik megérteni, hogy mi is a számolás, kialakítva ezzel a számmegértés felnőttkori alapját. Legtöbben azt gondolhatják, hogy az óvodások akkortól értik meg a számokat, amikor elkezdik a körülöttük lévő tárgyakat megszámolni rámutatással és a számnevek kimondásával, holott sok esetben a gyerekek ezt nem is számolásnak gondolják.
A tárgyak megszámolásának látszó folyamat valójában nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerekek értik is a számokat, és hogy valóban számolnak.
A kapcsolat minőségét leginkább a mindennapi interakciók határozzák meg. A mama-baba párbeszéd is szociális interakció: kölcsönös egymásra hatás, üzenetek, jelzésváltások, kommunikáció, melynek fő ismérvei a hatásgyakorlás, a függés és az érintkezés.
Az egészséges kapcsolat alakulása szempontjából nem a durva, traumatikus események, hanem az apró napi történések, közlések, üzenetek a meghatározóak.
Ami az egyik emberben látszólag nyomot sem hagy, az egy másikban üszkösödő sebet üt, s egy életen át kínos-konfliktusos helyzetekbe sodorja az illetőt
Fontos mutatója egyéniségünknek, hogy miképp birkózunk meg különböző típusú és erősségű szorongásainkkal.
