Jelenlegi hely

Fejlődéslélektan

Mitől fájhat a kisiskolás gyermek feje?

A részképesség-zavar is okozhat fejfájást
Szerző: 

Legtöbbször nem is a pontos diagnózis felállítása okozza a nehézséget, hanem az, hogy a szülőkkel elfogadtassuk: gyermekükkel ilyen típusú problémák vannak. 

A kisgyermekkori fejfájások gyakorisága a 3-6 éves korosztály körében 3-5 %, kisiskolás korú gyermekeknél 10%.

A világ összeomlik… A világ kettészakad - Gyermeki válás-narratívák

Szerző: 

Mi, felnőttek már könnyen megfogalmazzuk életünk történetét: jó esetben érezzük, hogy azonosak vagyunk önmagunkkal gyermekkorunktól egészen a jelenig. Fel tudjuk idézni gyermekkori élményeinket, emlékeinket, és azonosulni tudunk akkor énünkkel (legfeljebb már bölcsebbek lettünk bizonyos dolgokban). De ki hallja meg a gyermek történetét?  A gyermekét, akiben saját élettörténete számunkra még láthatatlanul alakul, nem fogalmazódik meg, illetve csak az ő töredékes közléseiből rakhatjuk össze – ha egyáltalán képesek vagyunk meghallani a gyermek hangját, és valóban kíváncsiak vagyunk arra, mit akar mondani.

A válási folyamatban eszközként felhasznált gyermek mindkét szülőjével kapcsolatban belső konfliktust él át.

Utánozás, majomszokás?

Szerző: 

A csimpánzok és a gyerekek egészen másra koncentrálnak egy viselkedés megfigyelésekor. A gyerekek alaposan tanulmányozzák, majd később utánozzák a látott viselkedéseket, és már megfigyelés közben következtetnek a cselekvő céljaira is. A csimpánzokat nem köti le a viselkedés pontos megfigyelése, hanem inkább a használt tárgyakról tanulnak, a kézzel-manccsal fogható eredményekre fókuszálnak. Látható, hogy mindkét tanulási stratégiának megvan a maga haszna...

Megtanuljuk és másoljuk a helyénvalónak tűnő viselkedéseket, és gyerekként kivételes tehetségek vagyunk ebben.

A jó, a rossz és a kisbaba

Szerző: 

Általában ugye a jó és rossz cselekedetek nem maradnak következmények nélkül, és egy ideális világban a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. De mit gondolunk erről nyolchónapos korunkban? A kísérletben a babák, nyolchónaposan, belső morális érzékükhöz igazodva azt a bábut kedvelték, amelyik megbüntette a rosszat.

A jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését. De mit gondolunk erről nyolchónapos korunkban?

A jövő oktatási módszere: a videojáték

Szerző: 

Peter Gray, a Boston College pszichológiaprofesszora egy provokatív felvetéssel állt elő: szerinte a szülőknek meg kellene engednie, hogy a gyermekük annyit játsszon videojátékokkal, amennyit csak akar. 

A videojátékoknak olyan fejlesztő hatásai is lehetnek, amelyek az iskolai jegyekben is megmutatkoznak.

„Érezd az erőt!”

Kell, hogy valakitől megkapjuk a feltétlen elfogadást, a szabályokat, a szabadságot és a feladatokat, hogy aztán mindezt adni is tudjuk. A felnőtté válás nem azt jelenti, hogy megkomolyodunk, és eldobjuk mindazt, ami a gyerekkorhoz köt. Sőt, aki ezt teszi, nem tud felnőtté válni, mert hiányokat szenved. A gyerekkorban a lelkünkbe épülő elemekre szükség van ahhoz, hogy alkotó emberré legyünk.

Yoda mester azt mondta: „A könnyebb út a sötét út. Ha jedi-lovag akarsz lenni, válaszd a kihívást!”

Látod vagy hallod?

Szerző: 

Amikor tehetségről beszélünk, a kiugró adottságokra, kiemelkedő eredményekre fókuszálunk. Az esetleges nehézségek nem csupán a laikusokat, de nagyon gyakran a pedagógusokat, tehetséggondozással foglalkozó szakembereket is megtévesztik. Még annak ellenére is, hogy a köztudatban ott keringenek azok a zsenik, akik valamilyen téren lemaradást mutattak – például Albert Einstein, csak hogy a legismertebbek közül említsünk egyet. 

A tehetség fel nem ismerésének oka a diagnosztikai folyamatban keresendő.

Anya, mérges vagyok!

Szerző: 

A düh az alapérzelmek közé tartozik, éppúgy, mint a félelem, az undor, az öröm, a bánat és a meglepődés. A világon minden ember érzi ezeket, és mindenki nagyon hasonlóan fejezi ki őket. 

Két és féléves Sári lányom összevont szemöldökkel, ádáz arcot vágva, mint egy apró termetű Hókuszpók csörtet ki a gyerekszobából...

Hogyan kezeljük gyermekeink indulatait?

Szerző: 

Elsőként mindenképpen szögezzük le, egyáltalán nem biztos, hogy egy szülő mindig, minden körülmények között megfelelően viszonyul gyermeke indulataihoz – jobban járunk, ha belátjuk s „belekalkuláljuk”: néha bizony hibáz(hat)unk…

A babák már születésükkor nagyon eltérően reagálnak a külvilág ingereire...

Oldalak

Feliratkozás Fejlődéslélektan csatornájára