Amikor 9 évvel ezelőtt egy vidéki kisváros pedagógiai szakszolgálatának tanácsadó szakpszichológusaként kezdtem dolgozni, csak lassan körvonalazódott, mi is lesz a munkám. Hogyan fogok együttműködni a családsegítő szolgálatban dolgozó pszichológussal és a családsegítőkkel? Gyermekorvosokkal, védőnőkkel? A gyermek, a család problémáit ugyanis nem elszigetelten, hanem összefüggéseiben próbáljuk meg kezelni, hiszen így a beavatkozás hatékonyabb lesz – ehhez viszont a szakemberek együttműködése elengedhetetlen. Ahogy az is, hogy a pszichológushoz bizalommal forduljanak a segítségre szorulók. 

Az egyke gyermekből egyke felnőtt lesz, aki remekül teljesít a saját szakterületén, kitartóan végzi a feladatát, sokszor nagyon sikeres karriert fut be. Sokat dolgozik azért, hogy elérje (a szülei) célját, hogy felnézzenek rá és teljesítményével kivívja mások figyelmét – ezzel csökkentve a társas kapcsolatok terén megélt ügyetlenségeiből származó kisebbrendűségi érzését. Társas kapcsolataiban ugyanis a felnőtt egyke továbbra is bizonytalan.

Azok a gyermekek, akik a Mesezene módszerével készülnek elő az olvasás megtanulására, és abban a szerencsében van részük, hogy Mesezenét alkalamazó tanító osztályába kerülnek, az óvoda-iskola átmenet nehézségeiből lényegesen kevesebbet érzékelnek, mivel erős kötődés alakul ki a mesezenés szereplők és a gyerekek között.  Abban a bizonytalan helyzetben, ahol új környezet, új kortársak, új felnőttek és új protokoll jelenik meg, visszatérnek a Mesezene ismerős szereplői, akik megadhatják a biztonságérzetet.