Jelenlegi hely

Emlékezet

Neurobic

Szerző: 
Azok az idősek, akik szellemileg friss emberek hírében állnak, gyakran azért keltenek ilyen remek benyomást, mert igen erős érdeklődés, kíváncsiság mozgatja őket valamely irányba. A beszélgetéseket is rendre erre terelik, és ha lehet, nem engedik el a gyeplőt – partnerük pedig, lenyűgözve az információáradattól, elfelejt más témát fölvetni, melyben ő lehetne a jobb. Aki irányít, az intelligensebbnek tűnik.
 

 

Prof. Dr. Iván László, a magyarországi gerontológia vezető képviselője egyszer együtt utazott egy idősekből álló csoporttal. Az egyik hölgy odalépett hozzá, s ezt mondta: „Magára ismertünk, és volna egy kérésünk. Legyen szíves, mondja el, bárhová is megy, hogy mi nem öregek vagyunk, hanem időtállóak.” De vajon emlékeink és emlékezőképességünk is kiállják-e az idő próbáját? Hogyan játsszunk memóriánkkal úgy, hogy ne az játszhasson velünk kényére-kedvére?

Meddig érdemes élni?

Avagy: gyógyítható-e a felgyorsult öregedés?
Szerző: 

Meddig érdemes élni? Ezt a kérdést nem illik feltenni. Ugyanis nagyon rossz íze van. Aki ehhez hasonló kérdéseket feszeget, darázsfészekbe nyúl. Én mégis farizeus magatartásnak vélem, ha a demenciával foglalkozó szakemberek – elsősorban erkölcsi vagy jogi korlátokra hivatkozva – kényelmesen megkerülik vagy a szőnyeg alá söprik a kérdést.

A várható életkor világszerte követhető növekedését első megközelítésben egyértelműen örömteli eseménynek, a civilizáció és a tudomány diadalának tarthatjuk. Gondoljunk csak azokra a népekre, akik az elégséges élelemnek, a tisztább ivóvíznek – vagy egy-egy súlyos betegség megfékezésének – köszönhetően élnek ma hosszabb ideig. Ezekben az esetekben egyértelmű, hogy az újonnan nyert éveket erejük teljében lévő (fiatal vagy középkorú) személyek kapják, akik teljes mértékben képesek az alkotásra és az örömök befogadására. A ténylegesen idős emberek (pl.

Aludjunk rá egyet: álom és kreativitás

Szerző: 

Élénk és gyakorta különös álmaink arról tanúskodnak, hogy agyunk alvás közben is intenzív munkát végez, ráadásul az álmok egyes jellegzetességei (pl. bizarrság, érzelmi színezet, vizuális hangsúly) arra utalnak, hogy az álmodó tudat minőségileg eltér az éber tudati működéstől. Álmainkban gyakran egészen távoli tudattartalmak – az elmúlt nap eseményeinek töredékei, gyermekkori emlékek, kósza gondolatok, érzések – keverednek egymással és fonódnak össze többnyire koherens álomtörténetté.

Friedrich August Kekulé, a XIX. századi német kémikus hosszúra nyúló éjszakákon át töprengett a benzol vegyületének talányos szerkezetén, míg egy hajnali órában végül elszenderült, és különös álmában egymás farkába harapó kígyók jelentek meg lelki szemei előtt. Az örökkévalóságot, a dolgok örök körforgását szimbolizáló mitológiai szimbólumot, az úgynevezett Ouroborost – melyet az akkortájt még korántsem szakbarbár tudósok vélhetően jól ismertek – megjelenítő álom ráébresztette Kekulét arra, hogy a benzol gyűrűs szerkezetbe rendeződik.

Varázsszőnyegen önmagunkhoz

A biblioterápia

A mesék és a mítoszok a világ minden táján gyógyító történetként szolgáltak a léleknek, a gyermekkor élményvilágában gyökerező tudattalan személyiségrészeket megszólítva járultak hozzá a lélek ápolásához. Ezek a szimbolikus történetek a tudatos tapasztalaton kívüli mélyebb rétegeket mozgatják meg, ott „hatnak”, ahol a lélektartalmak a színekkel, illatokkal, mozdulatokkal, hangokkal és fényekkel egybeforrnak. A régi kultúrák mesemondói a falu „lélekgondozói” voltak...

Mikor azt érezzük, megragadott minket egy vers vagy egy népdal, mikor nem tudunk letenni egy könyvet, de akkor is, mikor találónak érzünk egy-egy szólást, bölcsességet, érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy együtt legyünk az alkotással és egybeolvadjunk vele, hogy aztán a feldolgozás egy tudatosabb szintjén elengedjük és messzebbről is megvizsgáljuk, vajon miért hatott ily módon az adott mű...A valóság művészi eszközökkel való átformálása és visszatükrözése lehetőséget ad az eltávolodásra, ugyanakkor ebben a kreatív mezőben, a művel való folyamatos kommunikációban, a tudattalan és tudato

„S-faktor” – avagy miért alszunk?

Szerző: 

A tudományos diskurzusokban az alvást sokan az energiatakarékosság egy módjának tekintették – ez a magyarázat evolúcióbiológiai szempontból is kézenfekvőnek tűnik. Csakhogy az alváskutatók utánaszámoltak: az ember 8 órányi alvással annyi energiát spórol, mint ahány kalóriát egy alma tartalmaz. Ennyi idő elpazarlására tehát nem lehet kielégítő magyarázat az energia-megtakarítás.

 

Az ember naponta átlagosan 7-8 órát alszik, ezzel a mennyiséggel az emlősök „középmezőnyébe” sorolódik: míg a sündisznó naponta 20 órát szundít, az elefántnak mindössze 4 órára van szüksége. Bár életünkből körülbelül 25 év telik alvással, senki sem tudja pontosan, miért is töltünk ágyban ennyi időt. A legtöbb alváskutató egyetért abban, hogy az alvásnak fontos funkciót kell betöltenie, hiszen az összes magasabb rendű állat alszik ilyen vagy olyan módon, annak ellenére, hogy megvan a veszélye az öntudatlan heverészésnek...

Szabadulás sérelmeink fogságából

Szerző: 

A megbocsátás hosszú és nehéz folyamat, melyhez kitartás és elköteleződés szükséges. Talán erre célzott Mahatma Gandhi, amikor azt mondta, hogy a „megbocsátás az erősek erénye, a gyengék sohasem bocsátanak meg”. A megbocsátáshoz vezető többlépcsős úton gyakran történnek elakadások, megtorpanások vagy akár visszalépések. 

Főnökünk kritikusan értékeli a munkánkat, párunk elfelejt felköszönteni a házassági évfordulónkon vagy átvernek a boltban… Mindenkit érnek ún. interperszonális, azaz másik személyhez köthető sérelmek. Ilyenkor felerősödnek negatív érzelmeink – megbántottnak, sértődöttnek, dühösnek érezzük magunkat. A megbocsátás hiánya felerősíti és „tartósítja” ezeket az érzéseket.

A számoló agy

Szerző: 

Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk?

A matematikai képesség és a matematikai tehetség biológiai hátterére vonatkozóan izgalmas, s egyben ellentmondó adatokat tud felmutatni a tudomány. Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk?

A reinkarnációtól a halántéklebenyig - avagy a déjà vu keletkezése

Szerző: 

Talán érezték már úgy, hogy egy adott pillanatban tudják, mi lesz a következő lépés, amit megtesznek, és a helyzet, amiben benne vannak, vészjóslóan ismerős – mintha már megtörtént volna, mintha láttuk volna már. Vajon mindannyiunkban egy jósnő veszett el? Valóban meg tudjuk érezni – ha megmondani nem is – a jövőt?  Erre a kérdésre keresem a választ ebben a cikkben, természetesen nem ezoterikus tanok bemutatásával, hanem sokkal tudományosabb síkra terelve a szót.

 

 

Talán érezték már úgy, hogy egy adott pillanatban tudják, mi lesz a következő lépés, amit megtesznek, és a helyzet, amiben benne vannak, vészjóslóan ismerős – mintha már megtörtént volna, mintha láttuk volna már. Vajon mindannyiunkban egy jósnő veszett el? Valóban meg tudjuk érezni – ha megmondani nem is – a jövőt?  Erre a kérdésre keresem a választ ebben a cikkben, természetesen nem ezoterikus tanok bemutatásával, hanem sokkal tudományosabb síkra terelve a szót.

Nosztalgia – a palackba zárt idő

Cikkek: 

 Új élmények hatására általában folyamatosan újraíródnak régi emlékeink jelentései, ezzel együtt másképp is emlékezhetünk ugyanarra a dologra – tehát a múlthoz való viszonyunk folyamatosan változik. A nosztalgia pecsétjével ellátott emlékek azonban olyan zárványnak tűnnek, amelyek konzerválják múltunk bizonyos jelentésteli pontjait, anélkül akár, hogy annak tudatában lennénk. Így a nosztalgia olyan, mint egy nem újraírható CD: az általa hordozott emlékek szinte belénk vésődtek.  

 

Lottó

Szerző: 
Cikkek: 

Szelvények gondosan eltéve az „Egészségpszichológia” című, éppen akkor kölcsönzött könyvtári könyvbe. „De ezen kívül mi köze ennek a pszichológiához?”, kérdezed most, kedves Olvasó… Mivel már nem először fordultak elő velem, ezen lottós eset kapcsán gondoltam, hogy érdemes lenne papírra vetni az emlékezés-felidézés hétköznapi problémáival kapcsolatban felmerülő érdekességeket. Tehát lottó a könyvben. Vagyis mégsem, de akkor hova is tettem? Az idegbaj már csak akkor kezdett el kerülgetni, amikor már háromszor átkutattam a táskámat, a könyveket, az egész lakást, a munkahelyemet, az életemet…

 

„Lottó, lottó, heti remény: fecni x-ekkel…”, így kezdődik korunk egyik népszerű együttesének slágere… „De közgazdász létedre hogyan lottózhatsz?” – ért a vád egy kedves ismerősömtől. Esély egy a kb. 5 milliárdhoz?... De az esély az esély, amit meg kell adni…

Oldalak

Feliratkozás Emlékezet csatornájára