Jelenlegi hely

Emlékezet

Terápia a takaró alatt: alvás, álmodás és az érzelmek szabályozása

Szerző: 

Egyes esetekben, elsősorban súlyos traumák átélése után az alvás érzelemszabályozó funkciója zavart szenved, és az emlékek – megőrizve eredeti érzelmi intenzitásukat – a tudatban tovább kísértenek. A nyomasztó emlék az ébrenlét vagy az alvás során néha olyan kényszerítő erővel képes betörni a tudatba, hogy a személy valósággal újraéli a rettenetes élményt, legyen az baleset, háború vagy fizikai erőszak. A nappali, villanófény-emlékeknek nevezett kellemetlen időutazások idővel enyhülhetnek, ha a személyek képesek azokat különböző kognitív technikákkal valamelyest kordában tartani, de az éjszaka megjelenő rémálmok akár hosszú évekig is elhúzódhatnak. A traumatikus élményt felelevenítő, visszatérő rémálmok formai sajátosságaikban is jelentősen eltérnek a szokásos álmoktól. Míg az „egészséges álmok” többnyire tartalmaznak bizarr, olykor szürrealisztikus elemeket, és a valóságban megtörtént élményeknek inkább csak töredékeit, egyes elemeit lehet felfedezni az álom szövevényes szerkezetében, a traumatikus rémálmok a valódi élményt realisztikusan, olykor szinte pontosan ugyanúgy jelenítik meg, ahogyan az megtörtént. Ezekben az esetekben az érzelmi emlék felidézését vélhetően továbbra is az amygdala működése határozza meg, és az emlék képtelen átalakulni, átszerveződni és levedleni az élmény eredeti intenzitását.

Aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek.

Öregszem. Butulok? Bölcsebb leszek?

Szerző: 

Maradjunk tehát abban, hogy középkorunktól fogva szellemi összteljesítményünk lassan és fokozatosan csökken. Kérdés, hogy a változás mikor éri el azt a bizonyos kritikus határt? Amikor már a mindennapi rutin során is bajt okoz… A tudomány mai válasza az, hogy egészséges öregedés mellett ez nem következik be. Ugyanis előbb halunk meg. És addig? Próbáljunk meg alkalmazkodni az elkerülhetetlen változásokhoz.

Középkorunktól fogva szellemi összteljesítményünk csökken. Mikor éri el a változás a kritikus határt?

Bölcs öregek?

Vizsgálható-e a bölcsesség?
Szerző: 

Ha megnézzük a Google képkeresőjét, a „bölcs férfi”, vagy „bölcs nő” angol megfelelőjére nagy többségben idős emberek képei jelennek meg.  Egy számos országot érintő felmérés eredményei is megerősítik ezt a hitet: több mit 3000 válasz alapján a bölcsességet az életkor előrehaladtával összefüggő tulajdonságnak tartják. Ugyanígy gondolkoznak az ismeretek halmozódásáról is.

Vizsgálatok százai szólnak arról, hogy idős korban romlik számos pszichikus működés.  Idős emberek panaszkodnak, hogy nem jutnak eszükbe nevek, elfelejtik bevenni a gyógyszert, zavarja őket a munkában a zene, vezetés közben nehezebben váltanak sávot… Ugyanakkor bárkit megkérdezünk, a bölcsességet szinte kivétel nélkül az öregkor jellemzőjeként említi. Világszerte kutatások sora próbál választ találni a kérdésre, hogy a bölcsesség valóban az időskor velejárója? Az eredmények alapján ez nem egészen egyértelmű…

Egy „becsületes hazugság”: a konfabuláció

Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni a konfabulációt a hazugságtól. A konfabuláló személy, ha „rajtakapják”, hogy valótlant állított, nem ismeri ezt el – hiszen nincs tudatában annak, hogy nem mond igazat. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a hamis emlékkép helyett azonnal új elméletet gyárt.

Az emberi emlékezet nem gombnyomásra működik – bármennyire is szeretnénk pontosan felidézni egy régi emlékképet, óhatatlanul maradnak benne lyukak, hiányosságok, s a hozzá fűződő érzelmek is torzíthatják a felidézés pontosságát. Ám a szakadozó, csonka vagy torz dolgoknál jobban szeretjük a lekerekítettet, a befejezettet, az „egészet”. Így van ez az emlékekkel is, amelyeket – ha hézagosak – egy különös módszerrel: a konfabulációval egészítünk ki.

Tudatos álmodás

Elménk játéka álom és ébrenlét határán
Szerző: 

Christopher Nolan Eredet című filmjében a főhős, Cobb képes tudatosan irányítani az álmait, sőt, meghaladva óvatosabb, a katedra elméleti világában rekedt mesterét, amolyan álomügynökként képes belépni mások ”fejébe” is, ahol aztán a gyanútlan álmodó agytekervényei közt vendégeskedő szereplőként könnyűszerrel megszerezheti a megbízói számára felbecsülhetetlen értékű információkat.

Tudatos, vagy más néven világos álmodáson (lucid dreaming) azt értjük, amikor álmunkban felismerjük, hogy a körülöttünk kibontakozó világ nem valóságos, hanem „pusztán” elménk terméke. Míg az álom mentális élményét többnyire valóságosnak tűnő, rendkívül élénk és érzelmekben gazdag történetként éljük meg, melynek magunk vagyunk a főszereplői, a tudatos álmodás során az elénk táruló világ külső szemlélőjévé is válhatunk.

Gondolkodjunk és zongorázzunk

Beszélgetés Szirmai Imrével, a SOTE ÁOK Neurológiai Klinika professzorával
Szerző: 

A kutatások bebizonyították, hogy a korán elkezdett zenetanulásnak kimutatható hatása van az agy fejlődésére. Megmérték, hogy azoknak a fiataloknak az agyában, akik öt-hat éves korukban kezdtek zenét tanulni, megnőtt a két agyféltekét összekötő „kérges test” vastagsága. Több és átmérőjükben nagyobb rostok képződtek a két kéz finom beidegzésének gyakorlása eredményeként.

 

Hitek és tévhitek az emlékezetről

Cikkek: 

Számos családi vacsora ment már tönkre a közös emlékek részleteivel kapcsolatos vitákon – mindannyian nehezen viseljük, ha a saját emlékeink hitelességét kérdőjelezik meg. Ezzel szemben az emlékezet működésével foglalkozó kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyedi események rögzítéséért felelős epizodikus emlékezeti rendszer nagyon is pontatlan, nemcsak a kihagyásra hajlamos, hanem a betoldásra is.

„A Professzor Úrnak kiváló a memóriája, csak egy kicsit feledékeny.” A mondat az MTA büféjében hangzott el – a szendvicsek és üdítők szervírozásáért felelős kedves hölgy fogalmazta meg ily módon azt az első látásra paradoxonnak tűnő gondolatot, hogy az emlékezet egyszerre lehet kiváló és csapnivaló. Ez a gondolat egyben az elmúlt száz év emlékezetkutatásának is egyik legnagyobb felfedezése. Az emberi emlékezeti folyamatok tanulmányozásából egyértelműen arra a következtetésre lehet jutni, hogy többféle emlékezet létezik…

Volt egyszer egy szeparáció

Álmok, rossz álmok, rémálmok

A korai szeparáció fokozza a felnőttkori álmok negatív érzelmi töltését, ami depresszív tünetek párhuzamos fellépése esetén egészen a rémálmokig fokozódhat. A korai életkorban elszenvedett negatív érzelmi hatások némelyikéről eddig is tudható volt, hogy az a felnőttkori rémálmok melegágya. Ilyen például a szexuális abúzus vagy a testi bántalmazás… Az anya tartós távolléte a korai életkorban mindenképpen veszélyes a csecsemő vagy a kisgyerek szempontjából – az emberi történelem során legalábbis mindig így volt, és persze más emlősök kicsinyei sem képesek elboldogulni anyjuk nélkül életük első szakaszában. 

Távol a családtól, anya nélkül… Ez lehetne a mottója azoknak a kutatásoknak, megfigyeléseknek, amelyek az anyától való korai elszakadás hatásait elemzik. Freud követői megfigyelték, hogy az anya tartós távolléte károsan befolyásolja a csecsemő fejlődését, maradandó hatást gyakorol az embergyerek sorsára.

Oldalak

Feliratkozás Emlékezet csatornájára