A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat.

„A lakás olyan, mint egy másik lény, akivel együtt fogunk élni” – mondja dr. Vass Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kifejezéspszichológiai szakértő. „Vannak olyan tulajdonságai, amiket nem tudunk megváltoztatni. És ha ráerőszakoljuk az akaratunkat, anélkül, hogy az ő természetét tekintetbe vennénk, az olyan, mintha rabszolgasorba vagy valamilyen szerepjátszásra kényszerítenénk. Válasszuk inkább az együttműködést és bánjunk tisztelettel, szeretettel különös «lakótársunkkal», azaz magával a lakással. Amikor először megismerkedünk vele, érezzük meg a lakás lelkét, egyéni természetét! Érzékeny szemmel járjuk be a teret, és engedjük, hogy hasson ránk a lakás.

Mindenki hallott már dobozokkal, ruhákkal, zacskókkal, újságokkal, könyvekkel, nem működő műszaki cikkekkel, mindenféle vicik-vacakokkal a padlótól a plafonig teletömött, takaríthatatlan, járhatatlan lakásokról. Aki – általában hosszú évek alatt – ilyenné alakítja otthonát, az bizony pszichés zavarban: kényszeres gyűjtögetésben szenved. A tünetek jól meghatározhatók: a beteg nagy mennyiségben gyűjt be és tárol olyan tárgyakat, amelyek – mindenki más szerint – teljesen értéktelenek. Ő viszont képtelen megválni tőlük, mert irreálisan eltúlozza az általa birtokolt tárgyak fontosságát és érzelmi jelentőségét, erős szorongás él benne, hogy valami olyasmit veszít el, amire később még szüksége lehet.