Életmód

MA(CSÓK) - avagy a leuraló pasik

Sok női ábránd visszatérő  eleme a szívmelengető jelenet, amikor a jóképű, szellemes és figyelmes udvarló meghitten vacsorázik szíve hölgyével egy kellemes étteremben. Minden adott a maradandó élményhez: a szeparált boxtól a különleges borokon és ínycsiklandó étkeken át a meghitt beszélgetésig. Vajon az idill közepette hány nő figyelne fel azokra az apró momentumokra, amelyek látszólag csekély jelentőséggel bírnak? Például arra, hogy a férfi addig győzködte a nőt, amíg az általa javasolt vendéglőben kötöttek ki. Az időpontot is többször kellett módosítani, mivel többször felhívta, hogy közölje: valami halaszthatatlan dolog jött közbe.

Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Globesity – avagy a tömeges gömbölyödés

A globe (gömb, földgömb) és az obesity (elhízás) szavakból alkotott globesity kifejezés először 2001-ben bukkant fel a WHO egyik jelentésében. Arra utal, hogy egyre többen, egyre fiatalabban és egyre inkább elhíznak…
Az ízletes, jó illatú, szép küllemű ételek hozzáférhetősége, a gusztusos csomagolás, a nagy választék étvágyat kelt. A fogyasztói társadalom egyik nagy csapdája, hogy az ínycsiklandozó ételek szinte korlátlan mennyiségben elérhetők. Brian Wansink egyik kutatásában a civilizációtörténet leggyakrabban ábrázolt evésjelenetét elemezte. Az utolsó vacsorát megörökítő festményeken összehasonlította a fej, a tál, illetve az étel méretét: az utóbbi kétezer évben folyamatosan nőtt az ételadag mérete...

(Túl)élőművészek

Amikor először léptem be egy Százszorszép hastáncórára, felmerült bennem a kérdés, hogy ez egész biztosan valóság-e? Egy napfényben úszó tükrös teremben nagyjából negyven fiatal és kevésbé fiatal hölgy pörgött-csörgött színes szoknyákban és kendőkben. Hiába világváros Budapest, hiába láttam már sok kultúra tücskét és bogarát, ez a látvány megdöbbentett. Középkorú asszonynak ugyanis nem illik a hasát kilógatni. Vagy legalábbis nem szokás. Továbbá nem szokás húszas éveikben járó fiatal lányoknak nagymamákkal időt tölteni, nem szokás ilyen intim és bensőséges témákat ismeretlenekkel megosztani és nem szokás ilyen hangosan nagyokat nevetni. Aztán ahogy egyre több órán vettem részt, a kérdés lassan átformálódott bennem: Miért nem szokás?

Nem létező ismerősök

Mindannyiunknak jó néhány közeli ismerőse van: nemcsak a nevüket és a foglalkozásukat tudjuk, hanem azt is, hogy ki a párjuk, hány gyereket nevelnek, hol voltak nyaralni, minek örülnek, és mi az, ami éppen bántja őket. Közülük azonban sokakat csak mi ismerünk, nekik még arról sincs tudomásuk, hogy mi a világon vagyunk.

Bölcs öregek? Avagy vizsgálható-e a bölcsesség?

Vizsgálatok százai szólnak arról, hogy idős korban romlik számos pszichikus működés.  Idős emberek panaszkodnak, hogy nem jutnak eszükbe nevek, elfelejtik bevenni a gyógyszert, zavarja őket a munkában a zene, vezetés közben nehezebben váltanak sávot… Ugyanakkor bárkit megkérdezünk, a bölcsességet szinte kivétel nélkül az öregkor jellemzőjeként említi. Világszerte kutatások sora próbál választ találni a kérdésre, hogy a bölcsesség valóban az időskor velejárója? Az eredmények alapján ez nem egészen egyértelmű…

Pillangó férfiak

Mindannyian ismerünk olyan magányos farkasokat, akik életük végéig csak időleges kapcsolatokra vállalkoznak. Ők azok, akiket „nem lehet megfogni”, akik minden komolyabb érzelmi szituációból kiugranak, akik azt élik át, hogy soha nem sikerült megtalálniuk a méltó párt, s egy szintjükön aluli kapcsolatban, egy unalmas életformában pedig képtelenek tengődni. Az izgalmas élet egyúttal laza baráti kapcsolatok sokaságát is jelenti, mindenhol vannak haverok, akik körülveszik, akik igazolják ennek az életformának a létét – és létjogosultságát. Számukra a nyugalom és az unalom párban járó fogalmak, amiktől egy ilyen karakterű ember szinte irtózik, azért, mert ha az állandó élménydömping nem fedné el a valóságot, kénytelen lenne találkozni önmagával.

Mesebirodalmak, privát zónák

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat.

Bennünk ketyegő órák

Az alvást és zavarait az emberiség történetében mindig is kiemelt érdeklődés övezte. Az alváshoz, az álmodáshoz számos misztikus hiedelem kötődött, az inszomniát pedig már ókori orvosok is kezelést igénylő problémának tartották. Arról azonban, hogy pontosan hogyan működik az alvás és hogyan jön létre az alvászavar, egészen a legutóbbi időkig szinte semmit sem tudtunk, és számos részletét még ma sem ismerjük. Néhány fontos felfedezés azonban alapvetően megváltoztatta az alvásról alkotott elképzeléseinket és segített tisztázni a biológiai ritmus homályos fogalmát is...

A lakás lelke

„A lakás olyan, mint egy másik lény, akivel együtt fogunk élni” – mondja dr. Vass Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kifejezéspszichológiai szakértő. „Vannak olyan tulajdonságai, amiket nem tudunk megváltoztatni. És ha ráerőszakoljuk az akaratunkat, anélkül, hogy az ő természetét tekintetbe vennénk, az olyan, mintha rabszolgasorba vagy valamilyen szerepjátszásra kényszerítenénk. Válasszuk inkább az együttműködést és bánjunk tisztelettel, szeretettel különös «lakótársunkkal», azaz magával a lakással. Amikor először megismerkedünk vele, érezzük meg a lakás lelkét, egyéni természetét! Érzékeny szemmel járjuk be a teret, és engedjük, hogy hasson ránk a lakás.

Tartalom átvétel