Az egészséglélektan elsőként mutatott rá arra, hogy az optimizmus és az egészségállapot között szorosabb az összefüggés, mint a dohányzás és a tüdőrák között. A Harvard Egyetem munkatársai végzett diplomásokkal folytattak követéses vizsgálatot. A fiatalokat két csoportra osztották: pesszimistákra és optimistákra, s azt állapították meg, hogy a diplomaszerzést követően egészségi állapotukban 40-45 éves korukra érik el azt a jelentős különbséget, amiért (a sok befolyásoló tényező ellenére) alapvetően a beállítódásuk tehető felelőssé. A pesszimisták egészségi állapota ugyanis ekkorra – testi és lelki tekintetben – optimista társaikéhoz képest erősen leromlik.

Meg kell ismernem magát az embert, a személyiségét ahhoz, hogy hatékonyan tudjak segíteni. Nemcsak azt kell megtudnom a beszélgetés alatt, hogy mi ösztönzi, hanem azt is, milyen anyagi körülmények között él, milyen a napi munkabeosztása, életritmusa, milyen ételeket szeret. Ezeket összevetve a szakmai protokollal, egy közös, egyénre szabott és betartható étrendet alakítunk ki a pácienssel közösen. Komolyan veszem azt is, hogy csak pozitív ajánlásokat érdemes tenni. Van néhány szó, amit épp ezért már nem használok. Ilyen például maga a „diéta” is, mert ez azt sugallja, hogy az embernek lemondások között kell élnie.

Sokan nem értik, miért kell manapság felkészülni a szülésre. Hiszen a szülés természetes folyamat, magától is lezajlik. Csakhogy a várandósság alatti vizsgálatok, az orvosi szakkifejezések sokasága, a szülés külső körülményei tele vannak jórészt tudattalan negatív szuggesztiókkal. Békés Emőke dúla gyakran találkozik ezekkel. A SASOK-képzés megerősítette abban, mennyire fontos „átírni” ezeket az üzeneteket. „Egyre több az olyan szülésznő és orvos, aki tisztában van azzal, hogy a dúla fontos segítőtárs a vajúdás óráiban, mert jól ismeri az anya, a pár elképzeléseit, vágyait, érzéseit, hiszen kapcsolatuk a várandósság ideje alatt rendkívül elmélyül és bizalmassá válik.

Nem minden az, aminek látszik. Mindennapi életünkben ezt számtalan történet igazolja, s ebből adódóan érdekes helyzetek keletkeznek. Drága dédnagyapám rendkívül makacs ember hírében állt. Számos, az idős korra jellemző betegsége, panasza volt, azonban meg volt győződve róla, hogy bármilyen gyógyszert írt is fel neki az orvosa, az biztos, hogy nem fog használni, sőt, száz százalék, hogy még ront is az állapotán. Meglepő módon valóban egyetlen orvosság sem volt nála hatásos, jóllehet orvosilag semmi sem indokolta az állapotjavulás hiányát. Édesanyám, aki az egészségügyben dolgozik, és aki az egyetlen ember volt, akinek a szavára dédi adott valamicskét, új ötlettel állt elő.