Jelenlegi hely

Család

Több mint testvér

Egyforma test, különböző lélek
Szerző: 

Bárhol megjelennek, feltűnést keltenek: kisgyerekként aranyosan egyformák, felnőttként zavarba ejtően hasonlóak. Ők az egypetéjű ikrek, akik csak látszólag ugyanolyanok, hiszen a teljesen egyforma külső eltérő belső tulajdonságokat és érdekes személyiségkülönbségeket rejt.

Az ikerlét előnye és hátránya ugyanabból a tényből fakad: aki ikernek születik, sosincs egyedül. Ez egyrészt jó, hiszen mindig van valaki, akire lehet számítani, aki mindig ott van, ha szükség van rá – viszont az ikertestvér (gyakran) akkor is jelen van, amikor nem kellene… És pontosan ez adja az ikerlét sajátos paradoxonát: azáltal, hogy az ikrek „párban” élik át életük első szakaszát, nehezebben tapasztalják meg az egyediségükben és egyéniségükben rejlő lehetőségeket, amik így sokszor kiaknázatlanok maradnak.

Kis császárok nyomában

Kínai egykék
Szerző: 

Kínán belül és kívül már a ’80-as években sokan tartottak attól, hogy a kínaiak következő – testvér nélkül felnövő – nemzedékeit elkényeztetett, önző, antiszociális, együttműködésre képtelen emberek alkotják majd. Vajon valóra vált-e ez a rémálom? Tényleg megvalósult Kínában az elkényeztetett egykék – ahogy itt nevezik: a „kis császárok” – uralma?

Sokan tartottak attól, hogy a kínaiak testvér nélkül felnövő nemzedékeit elkényeztetett, önző, antiszociális, együttműködésre képtelen emberek alkotják majd.

Félelmek képei

Szerző: 

Örök kérdés, hogy milyen összefüggés van a fiatalok viselkedése és a képernyőn látott erőszak között? Vajon az erőszak látványa utánzásra készteti-e őket? Mivel viselkedésükre számos tényező hatással van, igen nehéz közvetlen oki kapcsolatot kimutatni a médiatartalmak és az agresszív viselkedés között.

Örök kérdés, hogy milyen összefüggés van a fiatalok viselkedése és a képernyőn látott erőszak között?

Félig felnőtt gyerekek

Leválási nehézségek

Az elszakadás kezdetben az ifjú érdeke, hisz nyilvánvaló, hogy a szülő a leválási folyamat során veszteségek sorozatát éli át. Még egy lélektanilag képzett és nagyvonalú anyuka vagy apuka sem harcol azért, hogy végre valahára kisebb presztízse legyen a gyermekénél, szűküljenek a szerepei, szegényesebbé váljanak mindennapjai. Az elköltözés a leválás lényeges eleme, de önmagában még nem jelenti a felnőtté válást, ahogy a munkába állás vagy akár a házasodás sem.

A mai fiatalok nem siettetik a felnőtté válást… Nem várják, mint nagymamáik egykoron, hogy mikor viselhetnek már „hosszú szoknyát”, mikor kaphatnak igazi önállóságot. Tanulmányaik vége felé kétségbeesetten keresgélik a megoldást, hogyan is lehetne elhalasztani a nagy horderejű döntéseket: a kilépést a munkaerőpiacra, a családalapítás felelősségét, miként lehetne kicsit meghosszabbítani a felhőtlen diákéletet. Sok második diploma, PhD-fokozat nem a tudomány iránti vonzódáson, hanem a szabadabb diákélet tartósításán, a felnőttlét terheinek elodázásán alapszik.

Kérjem? Ne kérjem?

A kölcsön pszichológiai haszna és kockázata
Az extrém, Albert Ellis szavaival élve katasztrofizált forma mutatja meg a pszichológiai kockázat valós súlyát. Amennyiben ez irreálisnak, nevetségesnek tűnik, a súly valójában kicsi. De ha még ilyen extrém formában is reális marad, a „rizikó” nagy, érdemes komolyan számolnunk vele.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a félelem vagy a katasztrófa reális (persze azt sem, hogy irreális), csupán azt, hogy belső szorongás-térképünkben egy-egy kockázat mennyire talál el érzékeny pontot.

Hogyan kalkulálhatjuk pénzügyi döntéseink pszichológiai kockázatát és hasznát? A kérdés különösen aktuális most, hiszen a kölcsön-átrendezés kapcsán sokakban felmerül egy újabb eladósodás lehetősége (akár rokonok, ismerősök felé) a régi mellé vagy éppen azt kiváltandó, a régi helyett.

Szerelem határok nélkül

Szerző: 

A jó humorérzékkel megáldott multikulti-párok nagy előnyt élveznek ilyen helyzetekben, de nekik sem szabad megfeledkezniük arról, milyen fontos a nyelvi kölcsönösség. A kommunikáció szempontjából ugyan lehet, hogy elég egy-két mindkettejük által jól beszélt idegen nyelv, de nem árt a partner anyanyelvének elsajátítása (hisz az mégiscsak az adott ember kultúrájának elsődleges közvetítője).

Mindketten úgy gondolták, két nyelv bőven elegendő egymás megértéséhez, mígnem egy sötét téli estén a lány meg nem kérdezte kedvesét: „Boldog vagy te velem?”

Összeköltözzünk? Vagy ne?

Szerző: 

„Miért van az, hogy ha mindennap együtt alszom a barátommal, akkor nincs probléma, de ha ezt összeköltözésnek hívom, akkor igen, mert az már teljesen más?” Ez a „női tapasztalat” manapság különösen jellemző. Sok nő észre sem veszi, vagy nem akarja észrevenni, hogy valójában nem számíthat partnerére, kiszolgáltatott helyzetben van. Míg az együttalvás nem kötelez semmire, bármikor megszakítható, mert a játékszabályokban senki nem ígért semmi hosszú távút, és nem számít, mennyi holmija van ott valakinek, addig az összeköltözésben komolyság és elköteleződés van, együttélési szabályok, és ígéretek a jövőre. A két helyzet nagyon hasonlíthat egymáshoz, csakhogy az egyikben nem lehet hivatkozni semmire, a másikban viszont igen. Ezért fontos, hogy a két ember nagyjából ugyanazt gondolja a kapcsolatról, a közös életről. Az elköteleződés már olyan tényező, amit mindkét fél komolyan vesz, és tudattalanul is biztonságban érzi magát.

A „szingli” irodalom és a párkapcsolatokról szóló filmek tucatjai szólnak arról, mennyi furfang és türelem kell néha ahhoz, hogy egy szerelem ebbe a szakaszba érkezzen. A „hogyan vegyük rá a férfiakat arra, hogy azt gondolják, amiről nem is sejtik, hogy gondolni akarják”, olyan pszichológiai stratégia, melyet nők ezrei próbálnak ki nap mint nap – és hiszik, hogy a recept tényleg működik. Ezekben a játszmákban van egy üldöző és egy üldözött, de itt az üldöző kötődés utáni vágya indítja a hajszát – többnyire olyan ember után, akit utol nem érhet soha…

(nem) Mindig a másik a hibááás!

Ön szerint egy házasságért ki a felelős”? Az esetek többségében ilyenkor hosszú elbeszélés következik arról a Másikról… Arról a „gazemberről, aki aljasul kihasznált”, vagy a „kibírhatatlan némberről, aki tönkretesz”. Nagyon kevesen kezdik úgy a választ, hogy „Tudja, ügyvéd úr, tulajdonképpen ezt az egész történetet ketten rontottuk el. Ketten építettük fel és ketten is döntöttük romokba. Ebben az én szerepemet a következőként látom…

 

-->

Válóperes ügyvédként az első találkozásnál mindig megkérdezem ügyfelemtől: „Ön szerint egy házasságért ki a felelős”? Az esetek többségében ilyenkor hosszú elbeszélés következik arról a Másikról… Arról a „gazemberről, aki aljasul kihasznált”, vagy a „kibírhatatlan némberről, aki tönkretesz”. Nagyon kevesen kezdik úgy a választ, hogy „Tudja, ügyvéd úr, tulajdonképpen ezt az egész történetet ketten rontottuk el. Ketten építettük fel és ketten is döntöttük romokba.

Kamaszvilág – családi tükörben

Egyensúlyt kell találnia a jogok és kötelességek között, s ez nem könnyű, hisz a környezet is állandóan változtatja elvárásait: van, ahol határozott, komoly felnőttet fogad szívesen, de van, ahol kedvesen mulya gyermeki engedelmességet vár el. Választ kell találni a legfontosabb kérdésekre: Ki vagyok én? Mit akarok elérni az életben? Mi a fontos számomra? Kikkel és hogyan tudok kapcsolatba kerülni? Milyen társat tudok elképzelni – és elviselni – magam mellett? 

 

Azt már mindenki tudja, hogy MILYENEK a kamaszok, de arról, hogyan hatnak „ránk”, az idősebb generáció tagjaira, már kevesen tudnak, s még kevesebben vannak tisztában azzal, hogy ez a hatás kölcsönös. S arról pedig végképp nem esik szó, hogyan annak idején mi milyen kamaszgyerekei voltunk szüleinknek, vagy hogy a mi szüleinkkel hogyan bántak az ő szüleik serdülőkorukban. Az ismeretterjesztő munkák legtöbbször úgy igyekeznek megvilágítani a serdülőkor feszültségekkel teli időszakát, mintha az csak a kamaszok belső ügye lenne.

Parazita érzelmek

Szerző: 
Gyakorlatilag bármelyik érzelem válhat kerülendő és ezért rejtett érzelemmé, és bármelyik másik érzelem helyettesítheti. Ez a „helyettesítősdi” nagymértékben befolyásolja az önmagunkhoz, másokhoz, és az egész élethez való viszonyunkat, torzítja a kapcsolatainkat, játszmákra serkent és megakadályozza, hogy igazán közel kerülhessünk valakihez. Valódi érzelmeink elfojtása, illetve a parazita érzelmek elburjánzása tulajdonképpen szoros összefüggésben van azzal a sorskönyvvel, amit korai gyermekéveinkben magunkban kialakítottunk.

Bizonyára mindenkinek van olyan ismerőse, akinek az érzelmeit valahogy hamisnak, aránytalanul hevesnek, vagy nem helyénvalónak érezzük. Lehet, hogy folytonosan fél vagy folytonosan szomorú, vagy éppen ellenkezőleg: állandóan úgy viselkedik, mintha örülne, de nekünk mégse tűnik hitelesnek.

Oldalak

Feliratkozás Család csatornájára