…A netes kommunikáció sajátosságai kimondottan elősegítik a különböző lelki, életvezetési problémák kifejezését, illetve hatékony befolyásolását. Az anonimitás egyetlen más segítő kapcsolati formában sem olyan teljes, mint ez esetben – s a névtelenség biztonságát átélő levélíró általában gyorsabban és mélyebben megnyílik, olyan érzelmeit, problémáit is kifejezi, melyeket a személyes találkozás során talán magában tartana. Ráadásul az internetes föltárulkozás stílusa meglehetősen érzékletes és személyes – ezt a jelenséget hiperszemélyességnek nevezzük. Erre szükség is van, hiszen itt a felek nem ismerik, nem látják s nem is hallják egymást.

A felnőttkori érzelmi problémáknál hamar kiderül, hogy a valódi érzések kimutatása akadályokba ütközik.  Nem is olyan nehéz ezt feltárni – általában már néhány egyszerű kérdésre adott válaszból megtudjuk –, hogy a bömbölő ifjú hölgy valójában dühös, míg a dühös férfi tulajdonképpen fél, például attól, hogy elhagyják s egyedül marad. Ezek az érzelmi működési módok a szakember szemében egyáltalán nem meglepőek, hisz’ gyakran előfordulnak. Bár a környezet, sőt az egyén számára is kellemetlenek, többnyire mégsem jelentenek komoly akadályt a mindennapi életvezetésben. Nehezebb helyzet az, amikor a születéskor velünk hozott érzelmi készlet „menet közben” mintha elapadna, mintha nem is létezne. Magyarán: az egyén „nem érez”.

A kényeztetésről elsőre talán sztereotípiák jutnak eszünkbe: habos rózsaszínruhás kislány, bűbájos mosoly – aki a következő pillanatban hangosan visít és toporzékol, mert nem kapott meg valamit. Erre a szülő gyors ígérgetésbe kezd, hogy minél hamarabb leszerelje a gyermekét. De ugyanez „fiúsítva” is megjelenhet, kicsit más színezettel – erőteljesebb hangadással, ám a toporzékolás közös. Lelki szemeink előtt föltűnik a fejcsóváló középkorú hölgy bevásárlószatyrokkal – „Én bizony adnék neki egy jó nagy pofont!” Ez a felszín. De nézzünk egy kicsit a jelenség mögé, mielőtt skatulyákba dugnánk a gyerekeket, és az őket elkényeztető szülőket.

Manapság egyre többet hallani a kötődésről, a kötődő nevelésről, a testközelség és a válaszkész gondozás jelentőségéről, hiszen – Evelin Kirkilionis könyvének címét s szép gondolatát kölcsönvéve: „A gyermek hordozásra vágyik”. Hogy mit is takarnak pontosan ezek a fogalmak és milyen hatásuk van a szülőkre, a kisbabára, arról szakembereket és gyakorló szülőket egyaránt hallhatunk a Nemzetközi Babahordozó Hét magyarországi programsorozatán.