Aktuális lapszám

A virtuális háló rabságában

Bár hideg fejjel az ember tisztában van azzal, mennyi időt lenne szabad eltöltenie az interneten ahhoz, hogy a munkájával is haladjon, de hiába, a számítógép mellett mégis könnyen engedünk impulzusainknak, és végül sokkal több idő folyik el, mint szeretnénk... Impulzus-internetezésnek nevezem azt a jelenséget, amikor valaki valamilyen belső impulzus hatására félbeszakítja tevékenységét, hogy konkrét cél nélkül – vagy a maga számára racionalizációval élve – az interneten böngésszen

Globesity – avagy a tömeges gömbölyödés

A globe (gömb, földgömb) és az obesity (elhízás) szavakból alkotott globesity kifejezés először 2001-ben bukkant fel a WHO egyik jelentésében. Arra utal, hogy egyre többen, egyre fiatalabban és egyre inkább elhíznak…
Az ízletes, jó illatú, szép küllemű ételek hozzáférhetősége, a gusztusos csomagolás, a nagy választék étvágyat kelt. A fogyasztói társadalom egyik nagy csapdája, hogy az ínycsiklandozó ételek szinte korlátlan mennyiségben elérhetők. Brian Wansink egyik kutatásában a civilizációtörténet leggyakrabban ábrázolt evésjelenetét elemezte. Az utolsó vacsorát megörökítő festményeken összehasonlította a fej, a tál, illetve az étel méretét: az utóbbi kétezer évben folyamatosan nőtt az ételadag mérete...

A kalitkatestű vándor - Pszichokritika

A kalitkatestű  vándor – terapeuta. Lehet, hogy egy kuruzsló, aki körbejárja a falvakat, fellebbenti a leplet kalitkájáról, aztán továbbáll? Lehet, hogy fényképész, aki kegyetlen pillanatfelvételek révén szembesíti alanyait azzal, hogy ők is kalitkában élnek? Netán pszichoterapeuta, aki a kényelmes rendelő és az analitikus dívány helyett a csavargást választotta? Vagy mindez együtt? Azt gondolom, mindenkinek az, aminek ő gondolja. Amíg nem szemlélik, a festmény csupán vászon, rajta egy festékréteggel. Csak a néző rávetített gondolatai és érzései – projekciói – révén válik műalkotássá, még ha a festő tiltakozna is a néző értelmezése ellen. Kérem az Olvasót, hogy gondolkodjon el rajta, Ön szerint ki ez a kalitkás alak?

Megérezzük-e, ha figyelnek bennünket?

Ülök egy teremben, és hirtelen elfog egy furcsa, semmi máshoz nem hasonlítható  érzés. Megfordulok, és valóban: egy ismeretlen ember tekintete szegeződik rám. Megéreztem, hogy figyel. Valószínűleg sokunkkal megesett már ilyesmi, és tény, nagyon sokan gondolják úgy, hogy lehetséges megérezni mások tekintetét. Egy amerikai felmérés szerint 80, saját vizsgálatomban pedig 85% volt azok aránya, akik hisznek a jelenségben. Ez valószínűleg sokkal több, mint ahányan a jövőbelátásban, a szellemekben vagy más parajelenségekben hisznek: végső soron ugyanis a nem látott tekintet észlelése is parajelenség, hiszen a tudomány számára nem megmagyarázható.

A bizalom kockázata

Ha azt kell látnunk, hogy visszaéltek a bizalmunkkal, akkor sok esetben – bármilyen meglepő – úgy döntünk, hogy nem, ezt inkább mégsem kell meglátnunk. Egyszerűen nem vagyunk hajlandók észrevenni! Közismert, hogy azok, akiket súlyos lelki megrázkódtatás ért, gyakran képtelenek visszaemlékezni a traumatikus eseményre. De mintha nem lenne véletlenszerű, hogy kit ér utol az efféle emlékezetkiesés. Megfigyelték, hogy a szexuális bántalmazás áldozatai közül sokkal nagyobb mértékben jellemző az emlékezetkiesés azokra, akiket családtagjuk részéről ért támadás, mint azokra, akikkel szemben egy idegen követte el a tettet.

Tekintetek párharca – a szemezés

Ha a tekintetre gondolunk, valahogy mindig a másik jut először eszünkbe: a másik ember felénk irányuló, hátunkon érzett, minket leleplező tekintete, egy fotón látható szempár szúrós tekintete… Úgy tűnik, hogy szemben tapasztalataink többségével, magával a tekintettel jellemzően mások jelenlétén keresztül találkozunk. Ez persze nem olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy a magunkét csak a tükörben láthatjuk… A fenti példákban nem csupán az az érdekes, hogy a tekintet egy másik embertől indult, de az is, hogy a másik tekintete rám vonatkozik, vagy rám vonatkoztatható.

Társas játék „magyarul”

Mostanában mindenhol hallani az HBO új, saját gyártású magyar sorozatáról, a Társas játékról. Azt azonban sokan nem tudják, hogy ez egy izraeli sorozat, a When Shall We Kiss „magyarítása”, ezért utánajártunk, más-e a szerelem Izraelben, mint nálunk, másként működnek-e a kapcsolatok, mint itthon, és sokat kellett-e változtatni a karaktereken, a konfliktusokon és élethelyzeteken, hogy a film megtalálja a magyar közönséget?
 
Miért pont erre az izraeli sorozatra esett a választás?

Pillangó férfiak

Mindannyian ismerünk olyan magányos farkasokat, akik életük végéig csak időleges kapcsolatokra vállalkoznak. Ők azok, akiket „nem lehet megfogni”, akik minden komolyabb érzelmi szituációból kiugranak, akik azt élik át, hogy soha nem sikerült megtalálniuk a méltó párt, s egy szintjükön aluli kapcsolatban, egy unalmas életformában pedig képtelenek tengődni. Az izgalmas élet egyúttal laza baráti kapcsolatok sokaságát is jelenti, mindenhol vannak haverok, akik körülveszik, akik igazolják ennek az életformának a létét – és létjogosultságát. Számukra a nyugalom és az unalom párban járó fogalmak, amiktől egy ilyen karakterű ember szinte irtózik, azért, mert ha az állandó élménydömping nem fedné el a valóságot, kénytelen lenne találkozni önmagával.

Félig felnőtt gyerekek

A mai fiatalok nem siettetik a felnőtté válást… Nem várják, mint nagymamáik egykoron, hogy mikor viselhetnek már „hosszú szoknyát”, mikor kaphatnak igazi önállóságot. Tanulmányaik vége felé kétségbeesetten keresgélik a megoldást, hogyan is lehetne elhalasztani a nagy horderejű döntéseket: a kilépést a munkaerőpiacra, a családalapítás felelősségét, miként lehetne kicsit meghosszabbítani a felhőtlen diákéletet. Sok második diploma, PhD-fokozat nem a tudomány iránti vonzódáson, hanem a szabadabb diákélet tartósításán, a felnőttlét terheinek elodázásán alapszik. Ma már nemcsak kapuzárási, hanem kapunyitási pánikról is beszélhetünk. Kilépni, dönteni, elköteleződni, választani épp oly sok stresszel jár, mint a lehetőségek kapuját – néhány évtizeddel később – berekeszteni.

Tartalom átvétel