Jelenlegi hely

Az elfelejtett ígéretek emlékműve

Turistalátványosság volt, most viszont már kezdjük sejteni, micsoda rettegés megtestesülése

A napokban a Mátyás-templomnál jártam, és a téren álló Szentháromság-szobor most valami mást jelentett, mint eddig. 

Azelőtt csak furcsa szoborcsoport vagy emlékműféleség volt, amit egy réges-régi pestisjárvány elmúlásának örömére állítottak fel. Nem tűnt többnek történelmi érdekességnél. Most azonban, amikor a koronavírus felbukkanása miatt a ma élők – legalábbis Európában – először tapasztalják meg, mit jelent egy szinte feltartóztathatatlan világjárvány fenyegetése, a Szentháromság-szobor mintha alapvetően megváltozott volna. Röpke figyelmet érdemlő turistalátványosság volt, most viszont már kezdjük sejteni, micsoda rettegés megtestesülése.

Ám a Szentháromság-szobor nemcsak a halálfélelem emlékműve, hanem a gyarlóságé is. 1691-ben ugyanis a budai polgárok megfogadták, hogy ha az éppen kitört pestisjárvány véget ér, szobrot állítanak a Szentháromságnak. A járvány elmúlt – és vele együtt mintha elmúlt volna a felbuzdulás és az adakozó kedv is. Tizenöt év kellett hozzá, hogy a szobrot felállítsák, ráadásul az nem is a mai emlékmű volt, hanem egy sokkal kisebb, szerényebb változat. A polgárok ímmel-ámmal, a lehető legtakarékosabban teljesítették fogadalmukat.

Azután három évvel a hálaemlékmű felavatása után, 1709-ben újabb pestisjárvány tört ki, és a budaiak úgy érezték, ez talán büntetés azért, mert a korábbi fogadalmukat csak tessék-lássék teljesítették. Ezúttal tehát azt fogadták meg, hogy a kis emlékművet elviszik a Mátyás-templom elől, és egy sokkal szebbet állítanak a helyébe. Így is tettek, a régi pestisoszlopot levitték a Zsigmond térre, ahol azóta is áll, és 1712-ben felépítették a ma látható Szentháromság-szobrot.

A történet, sajnos, nagyon emberi. Szinte mindnyájunknál tele a padlás halogatott fogadalmakkal, elsinkófált, megúszni próbált ígéretekkel. S mindebből mi  a tanulság? Talán az, hogy jó volna, ha nem várnánk meg, amíg a mulasztásokért megkapjuk a büntetésünket emberi kapcsolataink vagy egészségünk romlásának formájában. Arra pedig, hogy betartjuk másoknak és önmagunknak tett ígéreteinket, jobb, ha nem teszünk fogadalmat – félő, hogy úgyis elhalasztanánk a teljesítését...

Share

Ez is érdekelhet

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.

Ez persze alapvetően igaz, még ha nem is érezzük úgy, hogy az újabban sokat hangoztatott „egész életen át tanulás” a

Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan...

Az idegsejtjeink közti kapcsolatot biztosító szinapszisokban működnek szervezetünk legbonyolultabb molekuláris gépeze

Az előhíváson alapuló teszt jelentősen lelassítja, sőt bizonyos körülmények között meg is állítja a felejtést.

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...