Jelenlegi hely

Miért nehéz megváltozni?

Vajon jó társaság leszel önmagadnak?

 Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése. Te végig ott leszel.

Szerző: 

De vajon jó társaság leszel önmagadnak? Ez a központi kérdés. Az önmagunkra való figyelés – ami nem keverendő össze az önzőség ilyen-olyan válfajával – egy elvben tanulható lehetőség, a gyakorlatban azonban roppant nehezen járható ösvénynek bizonyul. Elvégre változni nehéz, megváltozni pedig különösen az. Kutyából nem lesz szalonna, csak ha a kutya akarja, de általában nem akarja. Vagyis az egyén beleegyezése, szándéka, jobb esetben vágya, ambíciója nélkül szinte lehetetlen változást elérni. A hétköznapok mókuskerekében ugyan időről időre felsejlik bennünk a vágy: változnunk, változtatnunk kellene, ellenben mintha valami folyamatosan meggátolná lehetséges jobbik énünk felkutatását.

Miután a tudomány révén egyre jobban bele tudunk szólni a természet rendjébe és ezzel párhuzamosan a szabad akaratot piedesztálra emeltük, egyfajta gőgös omnipotenciával azt hisszük, bármi sikerülhet. Nincs lehetetlen, ha egy kényszeres szisztematikusságával és egy mániás lendületével igazán és elég sokat teszünk érte, akkor igenis sikerülhet. Csakhogy a változásnak van egy sötét oldala: behatárolt. Olyan zárványok, olyan gátak léteznek saját változásunk ellen, amelyeket ugyan lehet figyelmen kívül hagyni, mintha nem is léteznének, de ettől nem szűnnek meg. A koppanás pedig, mikor a falnak csattanunk, még fájdalmasabb lesz, mint korábban.

Hogy jön létre a változás? Szenvedésnyomással. Ez a titkos összetevő. Vágyunk egy elképzelt normális állapotba, ami talán egyszer a miénk volt, talán néha átéltük, vagy sokszor elképzeltük – de még nem vagyunk ott. A jelenlegi helyzet nem kedves szívünknek, csakhogy amíg a jelen nem nyom eléggé a változás irányába, addig a holnap is csak azt tartogathatja, amit tegnap már annyiszor megtapasztaltunk.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés.