Jelenlegi hely

Zooszadizmus

Hogyan lehet képes valaki ilyen állatkínzásra?

Az utóbbi időben két szörnyű állatkínzás híre is bejárta a hazai sajtót. 

Az egyik néhány hónappal ezelőtt keltett felháborodást, amikor egy fiatal nő az állatkertben kivett egy teknőst a kifutójából, majd egy kővel agyonütötte. A másik állatgyilkosság a napokban történt: egy 68 éves, tanyán élő nő úgy büntette meg kutyáját, hogy az autója után kötötte, elindult, majd amikor a kutya már nem tudta futva tartani a tempót és elesett, kilométereken át a földön vonszolta tovább.

Sokakban felmerül a kérdés: hogyan lehet képes valaki ilyen állatkínzásra? Nos, erre a pszichológia is keresi a választ…

Az állatkínzás nem egységes jelenség, többféle ok is állhat mögötte, és a két említett hazai eset két nagyon különböző pszichológiai hátteret sejtet. Az elkövetők ismeretének hiányában személyükkel kapcsolatban természetesen nem állíthatunk semmit, de nem is ők maguk lényegesek, hanem az esetekkel kapcsolatos lehetséges lélektani mechanizmusok.

A teknős megölésében talán nem is az állatkínzás a legfontosabb elem. A legfeltűnőbb a viselkedés bizarrsága, mely különféle pszichés zavarok tünete vagy akár tudatmódosító szer használatának következménye is lehet. Noha valóban állatkínzás történt, ezt csak az elkövető pszichés állapotának ismeretében lehetne érdemben értelmezni. Nem véletlen, hogy amikor a fiatal nő a nyilvánosság elé állt és zavartan viselkedett, a sajtó érdeklődése azonnal meg is szűnt az ügy iránt. Egyértelművé vált, hogy elsősorban nem állatbántalmazásról, hanem valamiféle összetettebb személyes tragédiáról van szó.

És hogy kik szoktak olyasmit véghez vinni, ami az említett kutyával történt? A válasz eléggé egyszerű és határozott: a pszichopaták. Azok az antiszociális személyiségzavarban szenvedő emberek, akik nem nagyon éreznek sem empátiát, sem szeretetet, sem megbánást. Őnáluk az ilyen jellegű viselkedés nem pillanatnyi „rendszerhiba”, hanem alapműködés.

Az állatok kínzása emellett szexuális élvezetet is okozhat, ezt nevezik zooszadizmusnak. Aki ismeri Csáth Géza Anyagyilkosság című novelláját, emlékezhet, hogy a Witman fiúk rengeteg állatot kínoznak halálra, majd megölik anyjukat is. A lélektani ábrázolás pontos, és talán nemcsak amiatt, mert Csáth Géza pszichiáter volt, hanem mert maga is narkomániás feleséggyilkosként végezte. Mindenesetre a novellában leírt pszichológiai folyamat nagyon valóságos, ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a gyilkosok, sorozatgyilkosok előéletében gyakran szerepel a gyermekkori állatkínzás.

Erős figyelmeztető jel, ha gyermekkorban az állatkínzás rendszeres ágybavizeléssel és kényszeres gyújtogatással társul. Ez a három tünet a „gyilkos hármas”, melynek megléte a kutatások szerint jelentősen megnöveli annak a valószínűségét, hogy a személy felnőtt korában emberölést fog elkövetni.

 

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Egyáltalán mit jelent megbocsátani? Vannak-e jóvátehetetlen vétkek, és ha igen, dolgunk-e megbocsátani értük?