Jelenlegi hely

Nem lusták, csak kialvatlanok

Az alváshiány következményei messze túlmutatnak a kimerültségen és a romló iskolai teljesítményen.

Örökmozgó gyermeke lomha tinédzserré vált, aki hétvégén délben kel, iskolaidőben pedig alig lehet reggelente kirimánkodni az ágyból? Higgye el, nem lusta ő, csak kialvatlan. Erre minden oka megvan, hiszen biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők egymást erősítve járulnak hozzá a kamaszkori alváshiány létrejöttéhez. Miért veszélyes ez az állapot és miként előzhetjük meg? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkről szóló cikksorozatában most ezeket a kérdéseket járjuk körbe.

A tökéletes vihar – így nevezi az angol szakirodalom a testi, lelki és szociokulturális sajátosságok napjainkban tapasztalható olyan együttállását, ami egyenesen predesztinálja a kamaszokat arra, hogy alváshiányuk legyen. Az ausztrál Westmead Gyermekkórház adatai szerint például az elmúlt 15 évben 35 százalékról 70 százalékra nőtt az alvásmegvonástól szenvedő fiatalok aránya. 

Egy 11 országra kiterjedő nemzetközi vizsgálat részeként még 2009-ben közel ezer 15 éves magyar kamasz alvásmennyiségére is rákérdeztek a kutatók: az eredmények szerint a fiatalok átlagban 7,5 órát aludtak, ami jócskán alatta marad a korosztályukban ideális 9 órányi alvásnak**. Feltételezhetjük, hogy az azóta eltelt tíz évben az okostelefonok elterjedésével a hazánkban élő serdülők alváshiánya is tovább fokozódott.   Ennek ellenére az egészséges alvás az élet bizonyos területein továbbra is elhanyagolt téma: a kamaszok nem tanulnak róla eleget az iskolában, a segítő szakemberek pedig sokszor nem veszik kellő súllyal figyelembe a serdülők hangulatának vagy figyelmi jellemzőinek értékelésekor. Pedig a tinik biológiai órája tagadhatatlanul máshogy ketyeg, mint ami a társadalmi elvárások által diktált ritmus. Ezt a különbséget pedig fontos lenne meghallanunk, hogy támogatni tudjuk a fejlődésüket...

Mit tesz egy tinédzser, aki megváltozott cirkadián ritmusa miatt este még nem olyan álmos? A legtöbb felnőtthöz hasonlóan nagy valószínűséggel az ágyban fekve a telefonját nyomkodja, vagy sorozatokat néz a gépén. Az Amerikai Nemzeti Alvás Alapítvány 50 államra kiterjedő, 30 000 serdülő bevonásával történő kutatásának adatai pontosan ezt a feltételezést igazolják: az eredmények szerint a megkérdezett fiatalok 96 százaléka használ laptopot vagy okostelefont a lefekvést megelőző egy órában; mindössze 8 százalékuk kapcsolja ki éjszakára a telefonját; átlagban pedig 34 szöveges üzenetet váltanak egymással éjnek évadján, akár félálomban...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A Nemzeti Filmintézet (NFI) összesen 90 irodalmi adaptáció, történelmi film, ifjúsági, rajz-, mese- és dokumentumfilm

Lehet, hogy feszült vagy szorong, nem érti, hogy rosszat csinált, de az is előfordulhat, hogy az adott helyzetben sem

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...

„Felnőttkorodban majd hálás leszel nekem ezért” – hangzik gyakran a válasz, amikor a serdülő kiböki, hogy nem szeretne zeneórára, edzésre vagy különtanárhoz járni.

Van egy kiskamasz gyermeke, akinek folyton kiesnek a kezéből a dolgok és a legértékesebb tárgyakat is képes leverni a lakásban? Higgye el, nem azért csinálja, mert nem hallgat...