Jelenlegi hely

Dühös? Parancsoljon, itt egy bokszzsák!

hogy csökkenthessük az agresszív késztetést, szembe kell néznünk a konfliktusokkal

New Yorkban az idei Design Week keretében egy kreatív stúdió bárki által használható bokszzsákokat szerelt fel az utcákon. 

New Yorkban az idei Design Week keretében egy kreatív stúdió bárki által használható bokszzsákokat szerelt fel az utcákon. Talán nem véletlenül kerültek ezek a sárga párnák szemétgyűjtők közelébe; a stúdió magyarázata szerint a bokszzsákokkal lehetőséget szerettek volna nyújtani az embereknek, hogy megszabaduljanak frusztrációjuktól és fölösleges negatív érzelmeiktől.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés. Pedig katarziselmélet néven a pszichológia tudománya is komolyan foglalkozott az elgondolással.

Ranschburg Jenő egy könyvében elrettentésképpen idéz egy 1949-ből származó szöveget: „Amikor a genny összegyűlik és tályogot alkot, a tályogot fel kell nyitni és le kell csapolni. Ha ez nem történik meg, a fertőzés elterjed, és elpusztíthatja az embert. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel is. A »rosszaság«-nak ki kell jönnie. A sérelmeket, félelmeket és haragot fel kell szabadítani és le kell vezetni. (…) Amikor a nem kívánt negatív érzelmek megfelelőképpen kiürültek, beáramlanak a meleg és jó, pozitív érzelmek.”

Milyen szép is lenne a világ, ha ez így működne. Ezzel szemben viszont rengeteg kutatás arra az eredményre jutott, hogy az erőszakos viselkedés gyakorlása fokozza az agresszivitást.

Ezek egyike Brad Bushman 1999-ben végzett kísérlete, melyben több mint hétszáz egyetemi hallgató vett részt. A diákokat először is feldühítették: a kutatók fogalmazást írattak velük, majd ezt nagyon csúnyán leszólták, sablonos, gyenge munkának minősítették – természetesen elolvasás nélkül… A diákok egy részének ezután lehetősége volt, hogy két percig ütlegeljen egy bokszzsákot, a többieknél viszont ez a mozzanat kimaradt. Végül mindenki egy olyan feladatban vett részt, amelyben rossz teljesítmény esetén dudálással kellett büntetniük a „másik szobában ülő” – de igazából nem is létező – személyt. Az eredmény egyértelmű volt: akik kicsivel előbb még a bokszzsákot püfölték, sokkal agresszívebben viselkedtek, hosszabb és hangosabb dudálással támadták le ellenfelüket.

Az agresszív magatartással is az a helyzet, mint szinte mindennel: minél többet gyakoroljuk, annál jobban, annál könnyebben megy. Beépül a viselkedésrepertoárba, állandóan evidenciában marad, előkelő helyet kap a reagálási lehetőségek sorában, melyek közül a mindennapok során válogatunk.

Természetesen attól még nem változunk erőszakos emberré, ha agyonverünk egy párnát vagy halomra lövünk egy csomó ellenséget a videojátékban. Arra azonban biztosan nem jók ezek a technikák, hogy segítségükkel „lecsapoljuk” az agresszivitást, és könnyű, tiszta lélekkel folytassuk az életet.

Ahhoz, hogy csökkenthessük az agresszív késztetést, szembe kell néznünk a konfliktusokkal, melyek előidézik őket, és hatékony megküzdési stratégiákat kell elsajátítanunk. Ez pedig jóval nehezebb, mint behúzni egy bokszzsáknak…

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez is érdekelhet

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.