Jelenlegi hely

A tetoválás szerepe az első benyomás kialakulásában

a börtön különösen nagy motiváló erőt jelent a tetoválás készítésére

A harmadik évezred küszöbét elhagyva már nem számít unikumnak, ha valaki tetoválást varrat magára, mi több: mindenki számára elérhető, kereslet-kínálat viszonyban működő ágazat fejlődött ki belőle. 

Szerző: 

Egy német mintát vizsgálva a 14 – 25 éves férfiak 41 százalékánál fordul elő tetoválás (1); Amerikában a 15 és 50 év közöttiek közül minden negyedik visel legalább egyet (2), s a kutatók szerint terjedésének növekedésével kell számolni (3). A nők körében is tapasztalható a tetoválási kedv elterjedése (4), mindazonáltal jelenleg még több férfi visel tetoválást (5). A fentebb említett vizsgálatok kiemelik, hogy a tetoválás motivációit érdemes pszichológiai perspektívából értelmezni.

Törzsi eredet

Az archaikus kultúrákban döntő szempont volt a test díszítésének, festésének rítus-szerepe (6).  Ebbe a folyamatba integrálódott a tetoválás, amely a csoporthoz tartozást hivatott nyílttá tenni (7), lényeges szerepe volt a külső kontroll (azaz a törzs) belsővé tételében, internalizációjában (8). Napjainkban helyzettől függően, különböző ruhadarabok viselése révén változtathatjuk, mennyit mutatunk meg a tetoválásból, régebben viszont – függetlenül a társas helyzettől – igyekeztek közszemlére tenni, hogy a kívülállók számára folyamatos legyen az üzenet: „erős támogatás áll mögöttem” (9). Ez a kommunikációs folyamat hasonló az indiánok fejét díszítő sas- és más madártollak szerepéhez, mivel náluk a tetoválás díszessége, mérete és formája szimbolikus jelentéssel bírt: megmutatta, hogy ki hányadik helyen áll a törzsi hierarchiában (10). Antropológiai kutatások szerint a tetoválás a felnőtté avatási szertartás részét is képezte, hiszen a fájdalom elviselése jó mutató volt a férfiasság küszöbének átlépésében (11). Ez napjainkra sem változott: a serdülőkorban tetováltatók körében fontos szempont a fájdalom tűrésének bizonyítása (12).

Evolúciós pszichológiai nézőpont

Az elméletek gyakorlati felhasználhatóságát segíti az alkalmazott evolúciós pszichológia tézise. Ebből az aspektusból a tetoválás a „jó gének” markereként funkcionál: viselője fizikailag potensnek és egészségesnek mutatja magát (13). Mint ismert, az emberi párválasztáskor kiemelt fontosságú az arc szimmetriája; a tetoválás az ezzel kapcsolatos hiányosságok leplezésére is szolgál (14). Ez lényeges mozzanat, hiszen a férfiak végcélja a „fitness-értékük” növelésében nyilvánul meg (15). A tetoválás viselése korrelációt mutat kockázatkereső magatartásukkal, azaz segíthet az apává válás folyamatában (16). Partnerválasztáskor így további előnyös tulajdonságokat is hangsúlyoz: a tetovált férfiakat extrovertáltnak és szexuálisan jobban megközelíthetőnek tartják; s mivel a fizikailag vonzó embereket kívánatos személyiségjellemzőkkel ruházzuk fel, tovább növeli az egyén párválasztási esélyeit (17). A tetovált nőkhöz ezzel szemben olyan negatív előítéletek kapcsolódnak, mint a promiszkuitás vagy a magasabb alkoholfogyasztási hajlam (18). Így azáltal, hogy az első benyomás kialakulásában kulcsfontosságúak a sztereotípiák, a női tetoválások az ismerkedés lehetőségét is elvehetik. Ugyanakkor előremutató lehet a tetoválás szexuális stratégia-szerepe akkor, ha egy tetovált személy tetovált partnert keres, hiszen bennük ugyanúgy pozitív reprezentáció él a tetoválásról (19).

Személypercepció és tetoválás

A beavatottság mint narratíva nemcsak az ősi törzseknél fedezhető fel: számos titkos társaság és lázadó csoport, például az SS-tisztek tetováltattak magukra hűségük jeleként tagsági számot (20). Ezek értelme az egyes kultúrák olvasatában persze eltérő, mindazonáltal elvitathatatlan szerepet töltöttek be az első benyomás kialakulásában. A szimpátia/antipátia dimenzióján történő ítélethozatalkor alig pár másodperc is elég, amikor is a külső döntő befolyással bír (21). Downs és Lyons (22) kísérletében az előnyösebb külsővel rendelkező vádlottak kevesebb óvadék kifizetése ellenében kerültek szabadlábra, mint a kevésbé attraktívak. Ennek előzménye Heilman és Stopeck (23) kutatása: a kísérleti személyek a vonzóbb megjelenésű férfiaknak jobb képességeket tulajdonítottak, mint a kevésbé vonzóknak. Érdekesség, hogy ha nőket kellett értékelni, a konklúzió ennek éppen a fordítottja volt.

Az első benyomás kialakulásában emellett más tényezők is szerepet játszanak (a hozzáférhető ismeretek, a hangulatok, a helyszín stb.), ez pedig nem kedvez a tetoválást viselőknek: a szegényebb rétegekben történő gyakoribb előfordulása miatt hajlamosak vagyunk az oksági megfeleltetés (attribúció) elve mentén dönteni – azaz a tetoválást viselők személyiségének megítélésében az őket körülvevő környezetnek meghatározó szerepet tulajdonítani (24). Ehhez hozzájárul Braithwaite (25) vizsgálatának eredménye is: az alkohol- és marihuána-fogyasztás, valamint az antidepresszívum- és altatószedés egyaránt pozitív összefüggést mutat a tetoválások számával. Mindazonáltal a serdülő generáció éppen az első benyomás manipulációja miatt visel tetoválást: szerintük így könnyebben és gyorsabban elfogadja őket a kortárs környezet (26). Esetükben fontos tényezőként szerepel a csoportnyomás is.

A csoporthoz tartozás jelentősége

Hellard (27) szerint a börtön különösen nagy motiváló erőt jelent a tetoválás készítésére, amit a társas nyomás szociálpszichológiai vetületeként értelmezhetünk. A 642 megvizsgált személyből 449-nek volt tetoválása (az összminta 70 százaléka), akik közül 182 fő (a tetovált minta 41 százaléka) már a börtönben varratott magára valamilyen szimbólumot. Armstrong (28) szerint a tetoválás a dominancia és az erő kifejezésének eszköze, s ez munkahelyi csoportok esetében is megnyilvánul: a magabiztosságot igénylő munkát végzők (pl. ügyvédek, orvosok, jogtanácsadók) körében a nők között is nagy (50%) a tetoválást viselők aránya. Szélsőségesen magas számban fordul elő az élsportolói csoportok és bizonyos sportágak játékosai körében is (pl. NBA) (29). Ezekben az esetekben jelentős mértékű az elkülönülés is: „Mi – a tetováltak csoportja – mások vagyunk, mint ti, a többiek”.

A tetoválás milyenségét tekintve a nőknél fokozottabban jelenik meg a népszerűség faktora: a törzs mint hely és a pillangó mint szimbólum a legkedveltebb (30). A minta kiválasztásakor gyakori, hogy azt nem előzi meg egy megfontolt döntési helyzet, és a választás a tetoválószalonban, a legnépszerűbb mintákból összeállított füzetecskéből – pillanatnyi befolyás alapján – történik (31).

A kognitív disszonancia kérdésköre

A jelenség a tetováltak esetében fokozottan jelen van. A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát, s amennyiben ez nem sikerül vagy a cél érdekében túl nagy energiákat kell mozgósítania, könnyen dönthet úgy, hogy eltávolíttatja azt. Ennek motivációs bázisát leginkább a régi és a mostani énazonosság (szelfidentitás) jelentős mértékű eltérése adhatja (32). A vizsgálatok szerint a tetoválók 10 százaléka azonnal megbánja, míg 28 százalékuk már az első hónapban bűntudatot érez cselekedete miatt (33).

Összegzés és kitekintés

A tetoválás megítélése napjainkban továbbra is kétpólusú. Az első benyomás kialakításában a külső még mindig elengedhetetlen szerepet játszik. Az a fizikai hasonlóság, amely a tetovált embereket összekovácsolja és erősíti a csoportba vetett hitüket, fontos a csoportdinamika elemzésekor (pl. marginális serdülőközösségek, a börtön intézménye stb.) (34), s ezeket a csoportterapeuták mellett minden olyan pedagógusnak, szociális szférában dolgozónak fontos ismernie, akik egy közösség koherenciájával foglalkoznak.

Azt is ki kell emelnünk továbbá, hogy amíg a tetoválás egyes embereket összeköt, addig másokat még jobban eltávolít – legyen szó barát- vagy párkapcsolati választásról, vagy munkahelyi megítélésről. Amikor pedig a személyes hiten túl bizonyos eszméket is közvetít a tetoválás (pl. szélsőjobboldaliság), még nehezebb csupán a művészi érték szempontjából tekinteni rá.

 

Hivatkozott irodalom

(1) STIRN, A., HINZ, A., BRÄHLER, E. (2006): Prevalence of tattooing and body piercing in Germany and perception of health, mental disorders, and sensation seeking among tattooed and body-pierced individuals. Journal of Psychosomatic Research, 60(5), 531-534.

(2) ADAMS, J. R. (2007): Transient bodies, pliable flesh: Culture, Stratification, and body modification. Doctoral dissertation, The Ohio State University.

(3) ANDERSON, R. (2006): Commentary: Tattoos and body piercing. Journal of the American Academy of Dermatology, 55(3), 422.

(4) BRAUNBERGER, C. (2000): Revolting Bodies: The Monster Beauty of Tattooed Women. NWSA Journal, 12(2), 1-23.

(5) WOHLRAB, S., FINK, B., KAPPELER, P. M., BREWER, G. (2009): Perception of human body modification. Personality and Individual Differences, 46(2), 202-206.

(6) CARMEN, R. A., GUITAR, A. E., DILLON, H. M. (2012): Ultimate answers to proximate questions: The evolutionary motivations behind tattoos and body piercings in popular culture. Review of General Psychology, 16(2), 134.

(7) BURGESS, M., CLARK, L. (2010): Do the “Savage Origins” of Tattoos Cast a Prejudicial Shadow on Contemporary Tattooed Individuals? Journal of Applied Social Psychology, 40(3), 746-764.

 (8) ATKINSON, M. (2004): Tattooing and Civilizing Processes: Body Modification as Self‐control. Canadian Review of Sociology, 41(2), 125-146.(9) DOSS, K., EBESU HUBBARD, A. S. (2009): The communicative value of tattoos: The role of public self-consciousness on tattoo visibility. Communication Research Reports, 26(1), 62-74.

(10) SZENDI, G. (2009): A tetoválásról: a test mint kulturális tárgy. In Singer, M. (Szerk.). Lelke rajta: A tetoválás pszichológiája. Budapest: Jaffa.

(11) OKSANEN, A., TURTIAINEN, J. (2005): A life told in ink: Tattoo narratives and the problem of the self in late modern society. Auto/biography, 13(2), 111.

(12) STIRN, A. (2003): Kunstvollen Tätowieren und Piercing als selbst-fürsorgliche Handlung traumatisierter Menschen (Artistic tattooing and piercing as self-caring act of traumatized people). Psychoanalyse – Texte zur Sozialforschung, 12, 48–59.

(13) WOHLRAB, S., STAHL, J., RAMMSAYER, T., KAPPELER, P. M. (2007): Differences in personality characteristics between body‐modified and non‐modified individuals: associations with individual personality traits and their possible evolutionary implications. European Journal of Personality, 21(7), 931-951.

(14) KOZIEL, S., KRETSCHMER, W., PAWLOWSKI, B. (2010): Tattoo and piercing as signals of biological quality. Evolution and Human Behavior, 31(3), 187-192.

(15) BERECZKEI, T. (2008): Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.

(16) DESCHESNES, M., FINES, P., DEMERS, S. (2006): Are tattooing and body piercing indicators of risk-taking behaviours among high school students?. Journal of Adolescence, 29(3), 379-393.

(17) SWAMI, V. (2012): Written on the body? Individual differences between British adults who do and do not obtain a first tattoo. Scandinavian Journal of Psychology, 53(5), 407-412.

(18) SWAMI, V., FURNHAM, A. (2007): Unattractive, promiscuous and heavy drinkers: Perceptions of women with tattoos. Body Image, 4(4), 343-352.

(19) BROOKS, T. L., WOODS, E. R., KNIGHT, J. R., & SHRIER, L. A. (2003): Body modification and substance use in adolescents: is there a link?. Journal of Adolescent Health, 32(1), 44-49.

(20) BUDA, B. (2009): Gyakran éreztem, hogy a tetoválást érdemes lenne kutatni! In Singer, M. (Szerk.). Lelke rajta: A tetoválás pszichológiája. Budapest: Jaffa.

(21) SMITH, E. R., MACKIE, D. M. (2004): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris.

(22) DOWNS, A. C., LYONS, P. M. (1991): Natural observations of the links between attractiveness and initial legal judgments. Personality and Social Psychology Bulletin, 17(5), 541-547.

(23) HEILMAN, M. E., STOPECK, M. H. (1985): Attractiveness and corporate success: Different causal attributions for males and females. Journal of Applied Psychology, 70(2), 379.

(24) FORBES, G. B. (2001): College students with tattoos and piercings: Motives, family experiences, personality factors, and perception by others. Psychological Reports, 89(3), 774-786.

(25) BRAITHWAITE, R., ROBILLARD, A., WOODRING, T., STEPHENS, T., ARRIOLA, K. J. (2001): Tattooing and body piercing among adolescent detainees: Relationship to alcohol and other drug use. Journal of Substance Abuse, 13(1-2), 5-16.

(26) SCHORZMAN, C. M., GOLD, M. A., DOWNS, J. S., MURRAY, P. J. (2007): Body art: attitudes and practices regarding body piercing among urban undergraduates. The Journal of the American Osteopathic Association, 107(10), 432-438.

(27) HELLARD, M. E., AITKEN, C. K., HOCKING, J. S. (2007): Tattooing in prisons - not such a pretty picture. American Journal of Infection Control, 35(7), 477-480.

(28) ARMSTRONG, M. Y. (1991): Carreer-oriented women with tattoos. Journal of Nursing Scholarship, 23(4), 215-220.

(29) MAYERS, L. B., JUDELSON, D. A., MORIARTY, B. W., RUNDELL, K. W. (2002): Prevalence of body art (body piercing and tattooing) in university undergraduates and incidence of medical complications. Mayo Clinic Proceedings, 77(1), 29-34).

(30) FOSTER, G. S., HUMMEL, R. L. (2000): The commodification of body modification: Tattoos and piercings from counterculture to campus. Originally presented at the annual meetings of the Midwest Sociological Society, Eastern Illinois University: Chicago.

(31) DICKSON, L., DUKES, R., SMITH, H., STRAPKO, N. (2014): Stigma of ink: Tattoo attitudes among college students. The Social Science Journal, 51(2), 268-276.

 (32) ARMSTRONG, M. L., STUPPY, D. J., GABRIEL, D. C., ANDERSON, R. R. (1996): Motivation for tattoo removal. Archives of Dermatology, 132(4), 412-416.

(33) VARMA, S., LANIGAN, S. W. (1996): Motivation for tattoo removal. Archives of Dermatology, 132(12), 1516-1516.

 (34) DASGUPTA, N., BANAJI, M. R., ABELSON, R. P. (2003): Csoportegységesség és csoportészlelés: fizikai tulajdonságok és a pszichológiai megítélés közötti asszociációk. In Hunyadi, Gy. (Szerk.). Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák (283-315). Budapest: Osiris.

Ez is érdekelhet

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Egyáltalán mit jelent megbocsátani? Vannak-e jóvátehetetlen vétkek, és ha igen, dolgunk-e megbocsátani értük?

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a gyilkosok, sorozatgyilkosok előéletében gyakran szerepel a gyermekkori állatkínzás.