Jelenlegi hely

Hová tűntek az érzelmek?

mindkét nem vágyna a biztonságra és arra, hogy ne kelljen folyamatosan monitoroznia a mellette lévő ember érzelmi állapotát

A mai párkapcsolatokban gyakori, hogy az érzelmek közlése nem hagyományos tempóban és módon történik meg... és miközben a nők, a lányok fantáziája és érzelmi elvárásai mást diktálnának, mégis belemennek egy olyan bizonytalan kapcsolat fenntartásába, amiben nincs sem bizalom, sem biztonság. 

Szerző: 

Csak akkor lehet valaki biztos abban, hogy ez tényleg egy párkapcsolat, ha ez verbálisan is kimondódott. Lehet, hogy régen is voltak ilyen szakaszok, a suta sétáktól a kézenfogáson át az első csókig, bár akkor talán nem volt rá szükség. Kimondatlan – de mindenki által betartott – szabályok irányították a két ember viselkedését, melyben kölcsönösen megbízhattak, pont úgy, ahogy egymásban is. Valahogy nem volt intézményes cél a másikkal való kitolás és a bizalmatlanság tudattalan megerősítése. Persze akkor is voltak nárcisztikus problémákkal küzdő emberek, de azért általánosságban nem ez volt a legjellemzőbb érzelmi működés... Gondoljunk bele, milyen érzelmi munícióval indul a felnőttélet felé az a tinédzser, aki már első párkapcsolati élményeiben csalódni kénytelen. Úgy tűnik, a korai anya-gyerek kapcsolatból eredő érzelmi működés természetrajzát ki kell egészítenünk az „információs kor” által hozzátett vonásokkal...

Miközben mindkét nem vágyna a biztonságra és arra, hogy ne kelljen folyamatosan monitoroznia a mellette lévő ember érzelmi állapotát, mindezt megváltoztatja a tudattalan érzelmi hárítások sora és a lassan rutinná váló védekezés az elköteleződéssel szemben. Vagyis, ha az egyik fél mégis jobban bevonódna érzelmileg, akkor le kell vele ülni, tisztázni a játékszabályokat – vagy el kell tűnni a színről. Ha például a „barátság extrákkal” nem megy, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak, és keresni kell valaki mást, ügyelve arra, hogy az érzelmek véletlenül se álljanak útba... Az elköteleződés és a tartós kapcsolat hovatovább úgy fest, mint valami életfogytiglani szabadságvesztés, amitől a fiatalok szerint inkább rettegni kell, semmint vágyott állapotként gondolni rá. Ezt a mentalitást sok lány is átveszi, és úgy kommunikálnak, mintha a monogámia olyan korlátozás lenne, amit jobb elkerülni. Az elköteleződés tehát azt jelenti – írja Perel – hogy „fel kell áldoznod a céljaidat és az ambícióidat egy olyan dologért, ami felett nincs irányításod és amelyben el is bukhatsz. A kapcsolatok a függetlenség elvesztését jelentik. Amikor az ember romantikus értelemben beenged egy másik embert az életébe, neki kevesebb helye marad.”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Egyáltalán mit jelent megbocsátani? Vannak-e jóvátehetetlen vétkek, és ha igen, dolgunk-e megbocsátani értük?