Jelenlegi hely

A háttérbe szorított szolidaritás

Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás
a legtöbb, amit egy másik embernek adhatunk, az a szolidaritás

Miért van szükség szolidaritásra és mit értünk e kifejezésen?

Szerző: 

Csak ott van szükség együttérzésre és szolidaritásra, ahol az emberi viszonyokat az elidegenedés jellemzi. Egy természetes közösség tagjai természetes módon szolidárisak egymással. A civilizáció által elidegenített társadalomban azonban nagyon is szükség van a szolidaritás fogalmára, mert az emberekből a helytelen nevelési elvek, a pusztán érdekekre és hiúságra csupaszított emberi viszonyok és az idegenné váló társadalmi intézmények kiölik az együttérzés képességét. Vagy ha teljesen ki nem is ölik, mindenesetre gyengeségnek és bárgyúságnak állítják be. Ahogy a civilizációs elidegenedés folyamata előrehalad, az emberek egyre önzőbbek, hiúbbak és kíméletlenebbek lesznek, röviden: egyre cinikusabbá válnak. Cinizmussal védekeznek önnön természetes együttérzési hajlamaik ellen.

A modern kor leírásának az elidegenedés vált a kulcsfogalmává, az ember életét az elidegenedés materializált formája, a pénz határozza meg, vagyis az, hogy minden érték kifejezhető egy mennyiségi skálán. A pénz pusztán a legsűrítettebb formában fejezi ki a sokrétű elidegenedést. Az ember el van idegenedve a munkájától, az üzemben, a hivatalban csupán részfeladatokat végzünk, az egész működést nem befolyásoljuk és nem is látjuk át. Az ember el van idegenedve azoktól, akik felette álnak a hierarchiában, azoktól is, akik birtokolják az eszközöket, amikkel dolgozik, továbbá azoktól is, akikkel együtt dolgozik, de akik nem a természetes társai, hanem a riválisai. Az ember végül el van idegenedve a saját életétől, amennyiben a tömegkultúra termékeit fogyasztja és a tömegtermelés fogyasztási cikkeivel rendezi be az életét...  Valójában a ránk kényszerített és mélyen belénk kódolt gondolkodási, tapasztalási és érzési sémák alól kell felszabadulnunk. Az alól, hogy azt hisszük, akkor lesz jó az életünk, ha mindent megvehetünk, ha minden területen jobbak vagyunk másoknál és ha énünk vágyai beteljesülnek. Olyan öntudatlanul működő szubjektumokká tesz minket a modern világ, akik nem értelmes, szeretetteli és teljes életre törekednek, hanem akik úgy képzelik el a boldogságot, hogy mindent megszerezhetnek (infantilizmus), lehetőleg többet, mint mások (versengés) és ezt még mások így is látják (nárcizmus) és el is ismerik, legalábbis lájkolják...

Nem természetes módon vagyunk ilyenek, hanem olyan társadalomban és kultúrában élünk, ami ilyenné formált minket. És bármilyen riasztóan hangozzék is, de a modern fogyasztói kapitalizmusnak pontosan ilyen szubjektumokra van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan működjön. Sztoikus vagy aszketikus bölcsek, puritán, önnön kertjüket boldogan művelő emberek nem pörgetik a gazdaságot. Ha nem vásárolnánk, nem fogyasztanánk, nem kommunikálnánk, nem versengenénk, nem építenénk fel divatcikkekből az azonosságunkat, akkor mi mozgatná a világot?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

A mozgáskorlátozottak életét megnehezítő akadályoknak csak egy része fizikai jellegű, nagyon sokszor a többi ember hozzáállása jelenti az igazán súlyos problémát.

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Örökmozgó gyermeke lomha tinédzserré vált, aki hétvégén délben kel, iskolaidőben pedig alig lehet reggelente kirimánkodni az ágyból? Higgye el, nem lusta ő, csak kialvatlan....

Ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a gyilkosok, sorozatgyilkosok előéletében gyakran szerepel a gyermekkori állatkínzás.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés.