Jelenlegi hely

Neked főztem, egyél még!

A feeder, aki kórosan „zabáltat”
Általában az ötvenes-hatvanas hölgyek e játszma ételosztó játékosai

„Szedjél-vegyél… Ezt is kóstold meg, fér még beléd, neked csináltam! … Nem ízlett, hogy csak ennyit ettél?!” 

Aligha akad olyan magyar család, aki ne ismerne az étkezőasztal mellett vérig sértődő édesanyát vagy nagymamát, ha a párja vagy gyermeke nem szed két-három emberes adagot a főztjéből. Ha ez már megtörtént valakivel, annak emlékei között felsejlenek a fentiekhez hasonló, olykor sértettséget sugalló, akár zsaroló stílusú mondatok is. A magyar gasztro- és étkezési kultúra „ebédlőasztali protokollja” közé tartoznak ezek. A családszociológia tankönyvek is az anyát jelölik meg gondoskodó máterként, a család stabil pontjaként. A mitológiában Juno, mint a római főisten felesége a házi tűzhely őrzője, tehát a párhuzam nem ördögtől való.

Elemezzük a körülöttünk evő, túlsúlyos férfiakat „etető” világot! Általában az ötvenes-hatvanas hölgyek e játszma ételosztó játékosai, s férjeik – rosszabb esetben fiaik – az evős-etetett áldozatok. Megjegyzem, sokszor tudtukon kívül. Sokuk már kórosan elhízott, mindazonáltal hangos és értő gasztronómusok, a fejedelmi lakomák élvezői – ez utóbbit bőszen hangoztatják is.

Ám már a nemzetközi szakirodalom is megnevezi a kórt: a betegség (jelenség) neve feederism. Mivel a fogalom a szaktudományban is új, tetten érhető némi bizonytalanság mind a pszichopatológiában, mind a diagnosztikus kritériumokban. Ha a szaktudomány iskolateremtő teoretikusainak (Freud és Jung) elméleti bázisát a feederism vizsgálati fókuszával vesszük górcső alá, azt találjuk, hogy a változókort követően a szexuális energia áthelyeződhet egy másik képzet-elemre. Ez a feederek esetében nem más, mint a partner arcán látott öröm, az ő jóllakottság-érzésének visszajelzései, amit a feeder által elkészített étel váltott ki.

Nem akadémiai értekezés, inkább közérdekű-ismeretterjesztő besorolású szakirodalom Kathy Charles és Michael Palkowski szerzőpáros tollából az a könyv*, amelyben a szerzők tucatnál több feederrel és feeder-párral élő személlyel vettek fel mélyinterjút. Igyekeztek feltárni az általuk „szexualizált súlygyarapodásnak” nevezett jelenség felszín alatti világát. Munkájukat multidiszciplináris szemlélettel, azaz pszichológiai és szociológiai fókusszal egyaránt elemzik. Logikusnak hat tehát e párhuzamot a feederism-mel összevetni, ugyanis gerontoszociológiai és szexuálpszichológiai evidencia ma már, hogy a változókort követő időszakban a testi együttlétek száma radikális csökkenést mutat az ötvenes életévek elejéhez képest. Így a szexuális élet ritkábbá válásából származtatható az is, hogy ezen örömforrások helyére akár az etetés, főzés, az étkezéssel kapcsolatos örömszerzés is léphet. A Lesley-Vasey szerzőpáros** esetleírásában hangsúlyozza, hogy nagymintás és reprezentatív kutatásuk eredményei szerint a legtöbb etető nő, míg az etetettek nagyrészt férfiak – fordított helyzettel nem találkoztak. Ilyenkor tehát a család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját. Fontos hangsúlyozni, hogy a feeder elsődleges célja nem a súlygyarapítás, hanem az intim kontextusban az étel élvezetének kiváltása, vagy a már el-elmaradó szexuális együttlétek és örömforrások hiátusának kitöltése az etetés, gondoskodás által.

Mivel a jelenség egy új, kevéssé kutatott tudományterület, ezért nincs tudományos konszenzus arról, hogy a modern szakirodalom szexuális devianciának tartja-e a feederism-et. Ennek a paradigmának a tudományos közbeszédben való pontos elhelyezése a tudomány művelőinek jövőbeni feladata lesz. Abban egyetértés van, hogy a klimaxot követő időszakban boldogsághormont vált ki az etetőből, ha örömforráshoz juttatja ételei révén a partnert, s ezt látja is rajta. Az örömöt indukáló gesztus tehát a testzsírok megszerzésének vagy megsegítésének folyamatából származik, s téves teória a magas testsúly elérésének célját feltételezni a feederism-ben.

Családi és népegészségügyi szinten egyaránt fontos tudni e jelenségről, hiszen számos betegség kiváltója a túlsúly és az egészségtelen táplálkozás, s nemcsak az obezitológus szakorvosok, hanem a családorvosok is számos esetben feltételezhetik e jelenséget az elhízott, magas testsúlyú férfibetegeik állapotának hátterében.

 *Charles, K., Palkowski, M: Feederism: Eating, Weight Gain, and Sexual Pleasure. Hardcover, 2015.

 **Lesley L.T. - Paul L. Vasey (2011): Cite as Feederism in a Woman. (40:3), pp 639–645.

   

Dr. Zelena András Ph.D.

docens, BGE KKK Társadalomtudományi Intézet

 

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

Miként beszéljünk a gyerekekkel mindarról, ami most körülöttük történik?

Szám szerint 250 ezer demens beteg él ma Magyarországon, és ha hozzávesszük a közvetlen családtagokat, akkor szinte b

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...