Jelenlegi hely

Neked főztem, egyél még!

A feeder, aki kórosan „zabáltat”
Általában az ötvenes-hatvanas hölgyek e játszma ételosztó játékosai

„Szedjél-vegyél… Ezt is kóstold meg, fér még beléd, neked csináltam! … Nem ízlett, hogy csak ennyit ettél?!” 

Aligha akad olyan magyar család, aki ne ismerne az étkezőasztal mellett vérig sértődő édesanyát vagy nagymamát, ha a párja vagy gyermeke nem szed két-három emberes adagot a főztjéből. Ha ez már megtörtént valakivel, annak emlékei között felsejlenek a fentiekhez hasonló, olykor sértettséget sugalló, akár zsaroló stílusú mondatok is. A magyar gasztro- és étkezési kultúra „ebédlőasztali protokollja” közé tartoznak ezek. A családszociológia tankönyvek is az anyát jelölik meg gondoskodó máterként, a család stabil pontjaként. A mitológiában Juno, mint a római főisten felesége a házi tűzhely őrzője, tehát a párhuzam nem ördögtől való.

Elemezzük a körülöttünk evő, túlsúlyos férfiakat „etető” világot! Általában az ötvenes-hatvanas hölgyek e játszma ételosztó játékosai, s férjeik – rosszabb esetben fiaik – az evős-etetett áldozatok. Megjegyzem, sokszor tudtukon kívül. Sokuk már kórosan elhízott, mindazonáltal hangos és értő gasztronómusok, a fejedelmi lakomák élvezői – ez utóbbit bőszen hangoztatják is.

Ám már a nemzetközi szakirodalom is megnevezi a kórt: a betegség (jelenség) neve feederism. Mivel a fogalom a szaktudományban is új, tetten érhető némi bizonytalanság mind a pszichopatológiában, mind a diagnosztikus kritériumokban. Ha a szaktudomány iskolateremtő teoretikusainak (Freud és Jung) elméleti bázisát a feederism vizsgálati fókuszával vesszük górcső alá, azt találjuk, hogy a változókort követően a szexuális energia áthelyeződhet egy másik képzet-elemre. Ez a feederek esetében nem más, mint a partner arcán látott öröm, az ő jóllakottság-érzésének visszajelzései, amit a feeder által elkészített étel váltott ki.

Nem akadémiai értekezés, inkább közérdekű-ismeretterjesztő besorolású szakirodalom Kathy Charles és Michael Palkowski szerzőpáros tollából az a könyv*, amelyben a szerzők tucatnál több feederrel és feeder-párral élő személlyel vettek fel mélyinterjút. Igyekeztek feltárni az általuk „szexualizált súlygyarapodásnak” nevezett jelenség felszín alatti világát. Munkájukat multidiszciplináris szemlélettel, azaz pszichológiai és szociológiai fókusszal egyaránt elemzik. Logikusnak hat tehát e párhuzamot a feederism-mel összevetni, ugyanis gerontoszociológiai és szexuálpszichológiai evidencia ma már, hogy a változókort követő időszakban a testi együttlétek száma radikális csökkenést mutat az ötvenes életévek elejéhez képest. Így a szexuális élet ritkábbá válásából származtatható az is, hogy ezen örömforrások helyére akár az etetés, főzés, az étkezéssel kapcsolatos örömszerzés is léphet. A Lesley-Vasey szerzőpáros** esetleírásában hangsúlyozza, hogy nagymintás és reprezentatív kutatásuk eredményei szerint a legtöbb etető nő, míg az etetettek nagyrészt férfiak – fordított helyzettel nem találkoztak. Ilyenkor tehát a család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját. Fontos hangsúlyozni, hogy a feeder elsődleges célja nem a súlygyarapítás, hanem az intim kontextusban az étel élvezetének kiváltása, vagy a már el-elmaradó szexuális együttlétek és örömforrások hiátusának kitöltése az etetés, gondoskodás által.

Mivel a jelenség egy új, kevéssé kutatott tudományterület, ezért nincs tudományos konszenzus arról, hogy a modern szakirodalom szexuális devianciának tartja-e a feederism-et. Ennek a paradigmának a tudományos közbeszédben való pontos elhelyezése a tudomány művelőinek jövőbeni feladata lesz. Abban egyetértés van, hogy a klimaxot követő időszakban boldogsághormont vált ki az etetőből, ha örömforráshoz juttatja ételei révén a partnert, s ezt látja is rajta. Az örömöt indukáló gesztus tehát a testzsírok megszerzésének vagy megsegítésének folyamatából származik, s téves teória a magas testsúly elérésének célját feltételezni a feederism-ben.

Családi és népegészségügyi szinten egyaránt fontos tudni e jelenségről, hiszen számos betegség kiváltója a túlsúly és az egészségtelen táplálkozás, s nemcsak az obezitológus szakorvosok, hanem a családorvosok is számos esetben feltételezhetik e jelenséget az elhízott, magas testsúlyú férfibetegeik állapotának hátterében.

 *Charles, K., Palkowski, M: Feederism: Eating, Weight Gain, and Sexual Pleasure. Hardcover, 2015.

 **Lesley L.T. - Paul L. Vasey (2011): Cite as Feederism in a Woman. (40:3), pp 639–645.

   

Dr. Zelena András Ph.D.

docens, BGE KKK Társadalomtudományi Intézet

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?