Jelenlegi hely

Jobb anyagi-társadalmi helyzet – sikeresebb gyógyulás?

A magánegészségügyi ellátórendszerben az orvosok több időt tudnak eltölteni betegeikkel egy-egy konzultáció során

Az orvossal való együtt működés hiánya és ennek következményei jelentős anyagi terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerre és ezzel együtt a közösségre. 

A fejlődő országokban ez a hatás megsokszorozódik. Számos faktor – így az életkor, a nem, az iskolázottság, az anyagi helyzet egyaránt kapcsolatba hozható az orvossal való együttműködéssel. Felmérések támasztják alá, hogy az alacsonyabb szociális státuszúak egészségi állapota és gyógyulási esélye kedvezőtlenebb az előnyösebb társadalmi helyzetben lévőkénél. Körükben magasabb a morbiditási és mortalitási ráta – mindazon törekvések, erőfeszítések ellenére, amelyek a kedvező és a kevésbé kedvező anyagi helyzetben élők közötti szakadék áthidalására irányulnak. 

Mégis, mi állhat ennek a hátterében? Társadalmi kirekesztettség, az egészségügyi intézmények elérhetetlensége, az egészségkárosító hatásoknak való kitettség vagy a szegénység? Bizonyított, hogy az alacsony és a magas társadalmi helyzet egyaránt befolyásolja a beteg együttműködési készségét, arról azonban az elmúlt néhány évtizedig semmilyen adat nem állt rendelkezésre, hogy az orvos ténylegesen értékeli-e a beteg szociális-társadalmi helyzetét, mielőtt terápiát javasol neki.

A kutatás részletei

Dr. Ayesha Ashfaq és munkatársai a kutatást egy állami (Jinnah Hospital, Lahore) és egy magánkórházban (Shalimar Hospital, Lahore) végezték el, Pakisztánban. Az orvos-beteg találkozókat rögzítették, és megfigyelték, hogy az orvos rákérdez-e a páciens foglalkozására, jövedelmére és a vele egy háztartásban élők számára. E három szempontot figyelembe véve az orvos tudakozódását megfelelőnek/nem megfelelőnek/teljesen hiányzónak minősítették. Azt találták, hogy az orvosok az esetek 72 százalékában egyáltalán nem tettek fel kérdéseket a páciens anyagi helyzetével kapcsolatban, 27,5 százalékban pedig az erre irányuló kérdésfeltevés nem volt kielégítő. Csupán a páciensek 0,5 százalékától tudakolt meg az orvosuk minden lényeges információt.

Az esetek jelentős részében tehát az orvosok nem alkottak átfogó képet betegeik anyagi helyzetéről, annak ellenére, hogy ez rendkívül fontos tényező a betegek együttműködésében. Ez a megközelítés azonban meglehetősen kockázatos, tekintve, hogy így az előírt terápia nincsen a páciensek igényeihez és lehetőségeihez igazítva, így nagy valószínűséggel a doktor javaslatait nem fogják megfogadni. A magánkórházban az orvosok tettek lépéseket afelé, hogy képet kapjanak betegeik társadalmi helyzetéről, szemben az állami kórházban dolgozókkal.

A kutatási eredmények értelmezése dióhéjban

Az eredményeknek jó néhány magyarázata lehet. Először is, az orvosok a betegek szociális hátterét felmérhetik a beteg öltözködésének, magatartásának, beszédmódjának megfigyelésével. A közegészségügyben dolgozók viselkedésére is van magyarázat: úgy gondolják, hogy aki állami egészségügyi szolgáltatásokat vesz igénybe, az nagy valószínűséggel csak alacsonyabb társadalmi státuszú lehet. Ám tagadhatatlan, hogy a magánegészségügyi ellátórendszerben az orvosok több időt tudnak eltölteni betegeikkel egy-egy konzultáció során, így a páciensek körülményeire, lehetőségeire is fény derülhet.

Magasabb fizetés = részletesebb tájékoztatás?

A társadalmi státusz azonban más téren is kihat az orvos-beteg konzultációra. Egy, az Oxford University és a University of New South Wales által végzett kutatás világított rá arra, hogy a konzultáció hossza, a betegeknek átadott információ és a társadalmi helyzet között pozitív összefüggés tapasztalható. A magasabb szociális helyzetben lévő betegek (kifejezetten a hölgyek) több kérdést tettek fel orvosaiknak, hosszabb és részletesebb magyarázatot sikerült kicsikarniuk. Az orvosok azonban maguktól is jóval több információt adtak át tanultabbnak, módosabbnak tűnő betegeiknek. Bizonyított tény, hogy az orvossal való együttműködés záloga az orvos-beteg konzultációval való elégedettség, amely az orvos által önként átadott információk, magyarázatok arányától függ. Ha az orvos meggyőződött arról, hogy a beteg valóban mindent megértett-e, és kérdésfeltevésre bátorított, ez növelte a páciens elégedettségét az orvos-beteg találkozóval. Hatékonyabb kooperációt eredményezett továbbá az is, ha az orvosok figyelembe vették betegeik eltérő kommunikációs képességeit, és saját beszédmódjukat is ehhez igyekeztek igazítani.

Krónikus betegségek kezelése 

Különösen próbára teszi az orvosok kommunikációs készségeit a krónikus betegségek kezelése, mivel ez esetben az addigi életmódjuk feladására kell rábírniuk pácienseiket. Például egy krónikus magas vérnyomásban szenvedő beteget meg kell győzniük arról, hogy hosszú évek után tegye le a cigarettát, és kezdjen el rendszeresen mozogni. Az alacsonyabb és magasabb társadalmi helyzetű páciensek orvossal való együttműködésében az életmódváltással kapcsolatosan éleződnek ki igazán az ellentétek. Az alacsonyabb egészségértésű betegek mindenképpen nagyobb odafigyelést igényelnek az orvos részéről, érdemes a legszükségesebb információkat írásos formában is átadni nekik.

Önök mit várnak el orvosuktól? Mit szólnának hozzá, ha egy orvosi tanácsadás folyamán a keresetükre terelődne a szó? El mernék mondani, hogy a kiválasztott kezelés meghaladja pénzügyi kereteiket?

                                                                                                                                                                                                                                                     Szepesi Gabriella orvostanhallgató, SE ÁOK

                                                                                                                                                                                                                                                     Lektorálta: Dr. Pilling János pszichiáter, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet

 

Forrás:
Pendleton, David A., and Stephen Bochner. "The communication of medical information in general practice consultations as a function of patients' social class.", Social Science & Medicine. Part A: Medical Psychology & Medical Sociology 14.6 (1980): 669-673.
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0271712380800770
ASHFAQ, AYESHA, et al. "ASSESSMENT OF SOCIO-ECONOMIC STATUS OF PATIENTS." The Professional Medical Journal 15.02 (2008): 270-272.
https://www.researchgate.net/publication/216866726_Assessment_of_socio-economic_status_of_patients
Verlinde, Evelyn, et al. "The social gradient in doctor-patient communication." International journal for equity in health 11.1 (2012): 12.
https://equityhealthj.biomedcentral.com/articles/10.1186/1475-9276-11-12

 

 

 

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer...

Ha nem a VR uralkodik az alkalmazó felett, hanem fordított a helyzet, számos pozitív cél elérse érdekében használhatjuk a technikát...

Elsőre érthetetlennek tűnhet: ha valaki ennyi pénzt és időt áldoz erre a folyamatra, miért nem az igazat mondja.

Nyiri Gábor és kutatócsoportjának új kutatási irányokat kijelölő eredményét a világ vezető tudományos szakfolyóirata,