Jelenlegi hely

Miből lesz a felnőtt agy?

A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell
a következményekkel mit sem törődő kamaszok nem a felnőttekkel akarnak kiszúrni

A világon két probléma van, ami magától elmúlik, ha elég sokáig ignoráljuk: a hó és a serdülőkor. Az újságíró Earl Wilson híres mondása a tudomány hozzáállását is jellemezheti, amely sokáig meglehetősen közömbös volt a kamaszkutatás iránt. 

Míg a csecsemőkorról és a korai fejlesztés módszereiről tetemes mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre, addig senki sem tudja például, hogy milyen egy tipikusan fejlődő serdülő, és miként érdemes a leghatékonyabban támogatni az egészséges fejlődést ebben az időszakban. Pedig a közhiedelemmel ellentétben az agy fejlődése nem zárul le kora gyermekkorban – a serdülőkor az agykéreg második szuperrugalmas fázisa. Ebben a szenzitív periódusban a fejlődés ablaka ismét tárva-nyitva áll a környezeti hatások formáló ereje előtt. Ez óriási lehetőséget jelent a tanulásra, ugyanakkor a képlékeny állapot során sérülékenyebbé is válnak a tinédzserek, számos mentális probléma, viselkedéses zavar, függőség kamaszkorban veszi kezdetét.

A tinik agyát szokták egy olyan új autóhoz hasonlítani, amelyben alacsonyabb állást mutat a kilométeróra. Azonban a serdülő agy még nem az a jármű, amivel egész későbbi életünk során közlekedni fogunk egy ingerteli világban, hanem egy olyan szerv, ami jelentősen különbözik felnőttkori megfelelőjétől. Noha az agy méretbeli növekedése a lányok esetében átlagosan tizenegy és fél, a fiúknál tizennégy és fél éves korra lezárul, fejlődése ezzel nem ér véget... Csak később leszünk képesek egy sor olyan végrehajtó funkció magabiztosabb kivitelezésére, ami ehhez az agyterülethez köthető...

Pusztán a serdülők közötti agyi különbségeknek is komoly szerepe lehet abban, hogy ki mennyire tud szót fogadni, fegyelmezetten viselkedni. A pillanatnyi vágyaik szerint cselekvő, a következményekkel mit sem törődő kamaszok nem a felnőttekkel akarnak kiszúrni, csak érik még a fejükben a prefrontális kéreg, ráadásul a kortárscsoport tetszésének elnyerése is minden eddiginél nagyobb nyomást helyez rájuk.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Sok tanár ilyenkor rögtön azt kérdezi: miért nem veszik komolyan az órámat, miért ilyen lusták?

Ezt a legtöbb család katasztrófaként éli meg, és azonnal elindul a bűnbakkeresés.

Az iskolai bántalmazás nem új keletű probléma, bár vannak olyan formái, amelyek az utóbbi időben terjedtek el.

Az iskolán belüli erőszak vagy zaklatás nagyon sok esetben fellelhető az  intézményekben, gyakran azonban mind a szülők, mind a pedagógusok alábecsülik a helyzet súlyosságát....

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Gyakran az igazgatók tussolják el az ügyet: az iskolából ugyan kirúgják a tanárt, de eljárás nem indul ellene.