Jelenlegi hely

Egy kattintásra a boldogság

Ülök a képernyő előtt. Miközben egy tudományos cikket írok, hirtelen felugrik egy ablak. Nem tudom kihagyni, hogy rákattintsak, hiszen azzal csábítgat, hogy itt olvasható K.Z.  új provokatív cikke. 

Szerző: 

Már a mi nemzedékünk napjai is így telnek. Csábítások fürdőjében próbálunk evickélni, megtartani magunkat s céljainkat... Olyan világ jön el, mint egykor volt, minden azonnal kell, mint a kétéves totyogónak? Nincs pardon, hisztizek, ha nem kapok azonnal csokit, macit, ölelést.  Az élet – mármint a virtualitást megelőző élet – biztosan nem ilyen egyszerű. A valóságban mindig késleltetnünk kell...

Ma a virtuális környezetek és akciók térnyerésével egyre inkább úgy szeretnénk/szeretünk élni, hogy minden kielégülés csupán egy klikknyi távolságra legyen... Az előkészítés szinte eltűnik. A kattintós világnak két veszélye van mozgató rendszerünkre. Romboló illúziók ezek a veszélyek.

  • Az első azt a benyomást kelti, hogy az élet az örömelv örök uralma alatt áll, végtelen kielégülés, az örömhöz nem kell tanulni, azt az utat már mások, a „titkos csábítók” kikövezték nekünk. Egy új hedonizmus veszélye jár itt együtt az új technológiák hordozta kultúrával: sem tanulás, sem tervezés nem kell, sem múlt, sem jövő nincs, csupán a pillanat múlékony öröme.  Az ’egy kattintásra van az öröm’ egyik illúziója a lemondás az előkészületekről, a várakozás, a cserkészés, az udvarlás leépítése, annak mindenféle drámai társas következményével. 
  • A másik illúzió az említett késleltetés kiiktatásával kapcsolatos. A késleltetés képességének jelentősége – s ezzel a tanulás és tervezés jelentősége – megnő a gyorsan változó, s ezért nagy tanulási igényű kulturális közegekben. Paradox módon az azonnaliságot ígérő virtuális világ rendkívül gyorsan változik, sok (újra)tanulást, állandó episztemikus (a szükséges ismereteket illető) éberséget és tanulási nyitottságot igényel. Úgy tűnik, hogy a „kattintásra van a boldogság” illúziónak hosszú távon mind az egyének, mind a társadalmi csoportok, akár nemzetek világában nagy ára lesz...

A teljes cikk a Mimndennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.