Jelenlegi hely

Egy kattintásra a boldogság

Ülök a képernyő előtt. Miközben egy tudományos cikket írok, hirtelen felugrik egy ablak. Nem tudom kihagyni, hogy rákattintsak, hiszen azzal csábítgat, hogy itt olvasható K.Z.  új provokatív cikke. 

Szerző: 

Már a mi nemzedékünk napjai is így telnek. Csábítások fürdőjében próbálunk evickélni, megtartani magunkat s céljainkat... Olyan világ jön el, mint egykor volt, minden azonnal kell, mint a kétéves totyogónak? Nincs pardon, hisztizek, ha nem kapok azonnal csokit, macit, ölelést.  Az élet – mármint a virtualitást megelőző élet – biztosan nem ilyen egyszerű. A valóságban mindig késleltetnünk kell...

Ma a virtuális környezetek és akciók térnyerésével egyre inkább úgy szeretnénk/szeretünk élni, hogy minden kielégülés csupán egy klikknyi távolságra legyen... Az előkészítés szinte eltűnik. A kattintós világnak két veszélye van mozgató rendszerünkre. Romboló illúziók ezek a veszélyek.

  • Az első azt a benyomást kelti, hogy az élet az örömelv örök uralma alatt áll, végtelen kielégülés, az örömhöz nem kell tanulni, azt az utat már mások, a „titkos csábítók” kikövezték nekünk. Egy új hedonizmus veszélye jár itt együtt az új technológiák hordozta kultúrával: sem tanulás, sem tervezés nem kell, sem múlt, sem jövő nincs, csupán a pillanat múlékony öröme.  Az ’egy kattintásra van az öröm’ egyik illúziója a lemondás az előkészületekről, a várakozás, a cserkészés, az udvarlás leépítése, annak mindenféle drámai társas következményével. 
  • A másik illúzió az említett késleltetés kiiktatásával kapcsolatos. A késleltetés képességének jelentősége – s ezzel a tanulás és tervezés jelentősége – megnő a gyorsan változó, s ezért nagy tanulási igényű kulturális közegekben. Paradox módon az azonnaliságot ígérő virtuális világ rendkívül gyorsan változik, sok (újra)tanulást, állandó episztemikus (a szükséges ismereteket illető) éberséget és tanulási nyitottságot igényel. Úgy tűnik, hogy a „kattintásra van a boldogság” illúziónak hosszú távon mind az egyének, mind a társadalmi csoportok, akár nemzetek világában nagy ára lesz...

A teljes cikk a Mimndennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2019. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2019 október–november

  • Mi kell ahhoz, hogy szépen írjon egy fiú?

    Ötezer ismétlést is igényelhet egy helytelenül elsajátított mozdulatsor kijavítása a kutatások szerint. Ennek ellenére alap-mozgásformákat egyáltalán nem, vagy nem szakértőktől tanulnak a gyerekek, illetve gyakran nincs elég idejük a tökéletesítésre. Serdülőkről szóló cikksorozatunkban most a finommozgások fejlődésével kapcsolatos praktikus tudnivalókat mutatjuk be: kiderül például, hogy miért írnak szebben a lányok, miként érdemes felkészülni egy zeneórára és mit ér egy edzés, ha fejben végezzük.

  • Éljünk az élet napos oldalán! Az életközépi válság újragondolása – 1.

    „Mi az életem értelme?”, „Mitől vagyok én hasznos ebben a világban?”, „Mit tettem le eddig az asztalra?” A választól függően akár 180 fokos fordulatot is vehet az életünk... A magunknak adott válaszok alapján vagy azt a következtetést vonjuk le, hogy úgy alakult az életünk, ahogy elvártuk, megálmodtuk vagy szerettük volna, vagy éppen nem. Ha a végső következtetés nem kedvező, akkor elégedetlenséget, elkeseredettséget, céltalanságot érezhetünk, melyek mentális, de akár fizikai problémákat is okozhatnak.

  • Elektromágneses túlérzékenység

    Az utóbbi időben növekszik az aggodalom a különféle technológiai újításokkal és az újabbnál újabb mesterséges anyagokkal kapcsolatban. Valószínűleg mindannyian jó pár ilyen aggályt fel tudnánk sorolni: az élelmiszeradalékok, a növényvédőszerek túlzott használata, vagy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok megjelenése. Ezek közé tartoznak az elektromágneses terekkel (vagy konkrétabban a mobiltelefonokkal, bázisállomásaikkal, a magasfeszültségű távvezetékekkel vagy a közeljövőben bevezetésre kerülő 5G hálózatokkal stb.) kapcsolatos félelmek.

  • A meggyőzés kiskapui

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • Ha eljön Damoklész...

    A gyógyult kifejezést csak azoknál a pácienseknél használják, akik elérkeztek az ötéves remisszió, azaz a betegség tünetmentességének mérföldkövéhez. Ha arról kérdeznénk őket, mi volt a legnehezebb számukra az elmúlt 5 év alatt, akkor szinte kivétel nélkül a kontrollvizsgálatokat kísérő szorongást említenék, vagy a daganat esetleges kiújulásával kapcsolatos rettegést.

ÉS MÉG: Polihisztor születik – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Komoly kapcsolatra férfi kerestetik...Isten rabságbanMiért nehéz megváltozni?Megbocsássunk-e az ellenünk vétkezőknek? • A tik, a jéghegy csúcsa – Tik-zavarok és társuló problémák gyermekkorban • „Együtt dolgozunk a családtagokkal” – A családterápia • A gyengék ereje – A kisebbségi befolyásolás pszichológiája • A magzat létrejötte és megmaradása: a természet csodájaMit mutat a pupilla? – avagy hogyan segíthet megérteni az emberi döntéshozatal sajátosságait? • „A fizetésemelésnek szaga van” – Beszélgetés Zólyomi Zsolttal • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Egyáltalán mit jelent megbocsátani? Vannak-e jóvátehetetlen vétkek, és ha igen, dolgunk-e megbocsátani értük?

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A későbbi karrierre és az érzelmi életre egyaránt kihatással van – figyelmeztetett Dr. Pulay Attila.